Mark Evans (Myrtle Lofts) angol bajnok tanácsai beszerzésről, tenyésztésről...

Ő az illető. 

A versenyzés és tenyésztés sikere igazából csak az első vásárláskor múlik a helyes galamb-megítélésen. A tenyészdúc feltöltése után már a kosár válogatja ki az új család krémjét. Amikor abba a helyzetbe kerülsz, hogy egy nyerő vonalat kell fenntartanod, akkor a rokontenyésztés és keresztezés helyes használata teszi lehetségessé, hogy a siker évről-évre folytatódhassék. 
A beltenyésztés, vonal-tenyésztés és keresztezés megértése kulcsfontosságú annak, aki a csúcsra tör, és még fontosabb, ha ott is akar maradni. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy nagyon gondosan járjon el a beszerzésnél, mert a reklámozott galambok fele annyira sem jók, mint amit a papírokból kiolvasna az ember. Mindenki tegye fel magának a kérdést, hogy ha ezek a holland és belga tenyésztők olyan jók, mint a hirdetéseik, akkor minek utazzák be egész Európát, hogy eladják a madaraikat? Ismert dolog a holland és belga dömping Nagy-Britanniában. Több európai top-tenyésztőtől hallottam, hogy vannak, akik olyan galambokat hoznak Angliába, amiknek Európában már nincs piaca. Az árverők bennfentes, agyafúrt profik, akik mesterien bánnak a naivitással. Ha öreganyámat elárverezném, ők eladnák a jövő évi Miss Angliaként. 
A galambászok olyan hibákat is vétenek, amit mások csak ritkán. Néhányan inkább titkos italok hiányára hivatkoznak, minthogy belássák, gyengébb minőségűek a galambjaik Csodaitalok nincsenek, időpocsékolás ilyesmit keresni. 
Egyszerű ez a dolog, az első díjasok a pedigréjében is első díjakat találunk. A magas szintű produkció mögött magas szintű beszerzés húzódik meg. A versenyzés sikere mögött a tenyésztés sikere áll. Egy felső kategóriás versenyzőnél jobban teljesítenek a közepes galambok is, de amikor jó galambokat kap a kezébe, kinyír téged a versenyen! A verseny sikere és a tenyésztés mindig az agyad hátsó részében kell hogy bujkáljon, nem csak versenyidőszakban. Ezenkívül állandóan azon kell agyalni, hogy melyiket lehetne selejtezni a versenycsapatból, vagy hogy egy bizonyos galamb miért annyira jó. 
Ezek a gondolatok segítenek neked jobb galambásszá válni, hogy legyen egy top tenyészeted, és ne lehessen téged rászedni szép galambokkal, amiknek a pedigréjük hosszú, csak éppen nem jelent sokat. Régen a szépségkirálynőket érdemek alapján választották és bevallottan nem a vonzerő miatt, így aztán a csinos hosszú combok helyett sajnos csak két vastag oszlopot láthattunk. A versenygalamboknál a helyzet ugyanilyen. A bajnokgalambok mindenféle alakban és méretben előfordulnak, de az igazi bírók a listák. Azok döntik el, hogy kinél van arany tenyészpár. Nincs jobb bíró a kosárnál. 
A dúcod legértékesebb madarai a jó tenyészek. Amint egy madár a tenyésztésben jó reményekkel kecsegtet, nem kéne többet kockáztatnod semmilyen versenyen. Folytatódhat egy győzelmi sorozat, de az is megtörténhet, hogy elveszted vele a jövő értékes versenyzőinek sorozatát. Néha hallhatsz olyan galambászokat, akik azt mondják, hogy a versenyzés alapkövetelmény a dúcukban. Azonban az okosabbak nem röptetik jó tenyészeiket. 
Bármilyen vérfrissítés, ami a Myrtle Lofts-hoz kerül, csak bizonyított versenysikereket felmutató dúcból származhat, ami apámnak és nekem is tetszik. Minden új galamb pedigréjében kell lennie győzteseknek, és legfeljebb két nemzedék távolságban. 
Vannak, akik szerint a pedigré nem fontos, ők nem is járhatnának távolabb az igazságtól. A becsületesen megírt pedigré értékes információt ad egy család hátteréről. Megtanítja, hogy lehet a győztesek sorát megtartani, és több nemzedéket átnézve láthatod a szélesen megalapozott sorozat-tenyésztést, de ne feledd, hogy beltenyésztést kezdeni csak világszínvonalú galambokkal érdemes. Bármely sikeres állományhoz szervesen hozzá tartozik a megfelelő időben végrehajtott óvatos keresztezés.
Soha ne kezdj tenyészteni akármivel, hanem a lehető legjobb beszerzéssel. Ne várd, hogy ez a rendszer silány madarakat is feljavít. Ugyan gyorsan megmutatja a jó minőséget azáltal, hogy a leghasznosabb gének gyakoriságát fokozza, de ugyanígy megmutatja a hibákat is. Eredmények nélkül nem lehetsz sikeres a beltenyésztésben. 
A megfelelő feljegyzések nélkül nem haladhatsz a tenyésztésben. Én kiterjedt feljegyzéseket készítek, ami időt rabló dolog, de enélkül te is csak a memóriádra hagyatkozhatsz. 
Minden új beszerzést a teszt-dúcba teszünk, ahol legalább három különböző párt kap, és megítéljük a fiai megjelenését és intelligenciáját. Csak ezután hozunk olyan döntést, hogy a galamb a tenyészdúcba kerülhet, vagy csalódottan selejteznünk kell. 
A mi módszerünkre egy jó példa volt, amikor 54 tenyészgalambot vettünk közvetlenül Gaby Vandenabeele-től. Amikor behoztuk az új családot, tudtuk, hogy az a feladatunk, hogy kiválogassuk a legjobbakat. Higgy nekem, bármennyire is top-tenyésztő Gaby Vandenabeele, aki világszinten is kiemelkedő galambokat tenyészt, neki is teljesen lehetetlen lett volna 54 bajnok tenyészt kitenyésztenie a Myrtle Lofts számára. 
1998-ban 12 galambot kiselejteztünk, mert nem meglepő, hogy ennyi nem érte a mi dúcunk színvonalát. Viszont kimondottan elégedettek voltunk a többi 42-vel, ami első díjakban volt mérhető klub, szervezeti, Classic és nemzeti kategóriában egyaránt, akár 30 ezres mezőnyben.
A következő lépés volt ismét megítélni a fennmaradó 42-t, mert időközben elvárásaink magasabbak lettek. A teljes tenyészállománynak rendelkeznie kell a képességgel, hogy utódaik nyerjenek a Classic és Nemzeti versenyeken. 2001-től fogva vagyok igazán elégedett a tenyészdúccal, de már csak 22 galamb található ott az eredeti 54-ből. Ennyire hosszadalmas a selejtezés, de ez a 22 minket a legjobb tenyésztők közé emelt, és elmondhatjuk, hogy birtokunkban van ennek a családnak a krémje. 
A selejtezés nem jár akkora veszteséggel, mint amekkora jutalmat ez a munka tartogat. Azt kívánom, bárcsak minden galambász ugyanezt az utat járná, bár én nagyon kiábrándultam a saját vevőimből, akik pár fiatalt vittek tőlem, csak hogy nagyobb legyen a tenyész-padlásuk. 
Két-három évig tenyésztik őket, megtartják belőlük a legjobbakat, majd a többit meghirdetik, és azokból aztán nem lesz a legjobb vonal. Mi nem fogunk eladni egy olyan madarat, amit nem tartanánk meg magunknak, és elismerem, hogy engem mélyen megsértenek ezek a vevők, akik rongálják a jó hírünket.

 

A jó hírünk érdekében egész életemet arra áldoztam, hogy genetikát tanuljak, és például megértsem az X kromoszóma teóriát a mestertenyésztőktől. Bármely szuper tenyészhím ad jól versenyző tojókat és hímeket, és ez azt jelenti, hogy 2 ragyogó X kromoszómának kell lennie a génjeiben. 
Ezek után én nagyobb értéket tulajdonítok a szuper hímek lányainak, egyszerűen amiatt, hogy minden hím egy X kromoszómát ad át a lányának, ami viszont csak fiaira hagyhatja azt.
Ezért van esetleg az, hogy miért kapsz remekül versenyző hímeket gyakran a jó tenyészhímedtől számított második nemzedékben.
Ahogy egyre javítjuk verseny-technikáinkat, láthatjuk, hogy egy új technika széles körben ismertté válik, amitől megszűnik az előny, és a versenyek élesebbé válnak ismét. Olyan kifinomult ma már a versenyzés, olyan végsőkig fokozott a technika, hogy közel járunk a legjobb környezeti tényezőkhöz. Amikor ez a nap eljön, egyedül a genetika (na és a külső szerencse) marad, amiből előnyt kovácsolhat az ember. 
Röviden, megpróbálom megvalósítani az eredeti X kromoszómák mindegyikének a reprodukcióját, vonaltenyésztéssel. Elmagyarázom egy példán keresztül. Vegyünk egy bajnokgalambot, mint amilyen a mi „Jester”-ünk. 
Tudjuk, hogy neki van 2 kiváló X kromoszómája, de csak 1-et tud örökül hagyni az utódának. Most nevezzük ezeket X1 & X2-nek. Az első költésből kelt egy hím (X1-et kapta) és egy tojó (X2). De megtörténhet, hogy az X1 kerül mindkettőbe, vagy az X2. Soha nem tudjuk meg az eredményt genetikai próba nélkül. Így aztán, ha a hím és tojó tartalmazzák az X1 & X2 kromoszómákat, és szerencsésen párosítottuk őket, akkor a hím fiatalok 50%-a X1 & X2 kromoszómaszerkezetű lesz. 50 százalékot mondok, mert a hímek két X kromoszómát hordoznak, ennélfogva egy a hím anyjától származik, ami teljesen nem rokona Jesternek. 
Így aztán közvetlen utódokkal kísérletezve megvalósítható egy testvérpár, akik hordozzák a kérdéses X kromoszómákat, s ezeket párosítva létre tudunk hozni egy olyan hímet, ami az eredeti kromoszómák mindegyikével rendelkezik.
Elméletben ez eléggé izgalmasnak hangzik de gyakorlatban megvalósítani nagyon kemény, mert egyszerűen soha nem tudod, hogy melyik galamb melyik kromoszómát hordozza. 
Két testvér tojót szükséges az apjukkal párosítani, és az utódok apjuk 50 százalékos másolatának kellene lennie genetikailag. De azt hiszem ez túl zárt tenyésztés, úgyhogy e tojók utódjaival nem áll szándékomban versenyezni. Ez az eljárás más kromoszómáknak is ad esélyt, hogy összetalálkozzanak. Nem szeretném úgy végezni, hogy használhatatlan rokontenyésztettel lesz tele a dúcom. 
Itt kell hangsúlyoznom, hogy az X-kromoszóma a legnagyobb információtartalmú gén a galambban és ez magyarázza miért tulajdonítok neki ekkora jelentőséget. Amint megkapok egy jó galambot, én azonnal a lehetséges X kromoszóma-átviteleket nyomozom a pedigréjén keresztül. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy más gének is felelősek lehetnek egyéb tényezőkért, mint például az életerőért, és így tovább, úgyhogy van értelme ezeket gyarapítani egy különleges galamb körül, melyről felismerjük, hogy szuper tenyész. 
Beltenyésztés után tarts fenn legalább két nemzedéket a dúcban, mert néha a haladást két lépésben mérik. Szükség lehet arra is, hogy egy lépést hátrálj. Kísérletezz merészen, de gyorsan tagadd meg azt, ha az eredmények nem utalnak genetikai haladásra!

Ennél a pontnál hangsúlyoznom kell azt az alapkövetelményt, hogy ellen tudj állni egy szép galambnak, vagy egy olyannak, amiért messzire mentél, és garantálják, hogy jól teljesít majd. Sok alkalommal találkoztam totális ellenpéldával, a legjobb Sissi, ez a Gaby Vandenabeele top-tojó. Egy szóban összegezve ez egy tenyészcsoda volt. Az a helyzet vele, hogy senki sem választotta volna magának, egészen addig, amíg Ad Schaerlaeckens büszkeségévé nem vált. Tőle idézve kérdem, hogy mit is tudunk a galambokról körülöttünk? 
„A belga fickó soha nem adta volna Sissit nekem, ha tudta volna, hogy volt egy olyan jó madara. Azok a nagy bajnokok, akik vásároltak a galambjaimból, nem kértek Sissi-ből 1995 előtt, mert mind tévedett, amikor megítélte a minőségét. Már csak akkor akarták a gyerekeit, amikor túl késő volt és nem adtam el őket.” 
A galambsportban az egyik vidám dolog, hogy sohasem lehetsz biztos egy madár minőségében. Ha képesek volnánk látni egy galambról, hogy szuper, hamarosan ott állnánk pénzkötegekkel a kezünkben. Sissi két dologért vált közismertté a világon. Először is a legrosszabb állapotú és legcsúnyább galambnak nézett ki, ami valaha létezett. Másodszor, ez a tojó lett a legjobb tenyésztojó Hollandiában. Ez bizonyítja, hogy a külső szépség és a belső minőség között a kapcsolat nem rögzített dolog. Szeretném, ha egy mesére gondolnátok télen, amikor a párosítást tervezitek. A történet a híres ír szerzőről, George Bernard Shaw-ról szól, (valószínűleg láttad a My Fair Lady című musicalt, ami az ő Pygmalionján alapult) aki egyszer egy csábító ajánlatot kapott egy színésznőről, aki inkább a fülledt szexepilje miatt szerzett hírnevet, mintsem színjátszó tehetsége miatt. Azt írta, hogy szenvedélyesen akarja, hogy legyen egy gyereke tőle, mert csodálatos alakja és az értelme lenne! A legtöbb ember ezt az invitálást nem tudta volna visszautasítani, de az író, aki szarkazmusáról és metsző értelméről volt híres, azt írta vissza, hogy sajnálattal utasítja el az ajánlatot, mert attól tart, hogy a gyerek az ő alkatát és színésznő eszét örökölné. 
Vannak, akik a minőségi fiatalok tenyésztését úgy akarják megoldani, hogy össze akarnak vásárolni egy „arany-tenyészdúcot”, ami hosszú évekig eltarthat. Sokan állítják, hogy apám és én, akiket a Nemzeti Versenyhez társítanak már, kedveljük ezt a módszert, de semmi nem kevésbé igaz. Gondosan és kitartóan előkészítettük az utat, nem csak középtávra, hanem hosszútávra is. 
Rossz időjárás esetén a legjobbak közül is sokan üres órával mennek a klubházba, mert a madaraik becsődölnek és nem férnek be. Az ilyen eredmények gyakran saját hibák, mert azokat a madarakat párosították, melyek szép időben a legjobb eredményeket hozták, s ez magyarázza a rossz eredményeket a kevésbé kedvező feltételek idején. A Myrtle Lofts-nál az apám és én rendkívül keményen szelektálunk és úgy keresztezünk, úgy dolgozunk a fajtán, úgy válogatjuk a tenyészpárokat, hogy a versenyzőink ne csak böjti napokon nyerjenek díjat. Mi mindketten erősen hisszük, hogy a magas métersebességnél győztes galamb családja hátul fog kullogni, amikor keményen kell dolgozni. Amikor az orrukra fúj a szél és 100 mérfölddel hátrébb vagyunk, mint a berepülés felőli első dúc a nemzeti versenyen, akkor olyan családra van szükség, ami így is képes nyerni és amiről a legtöbb tenyésztő csak álmodik, és azt hisz ezt teljességgel lehetetlen megcsinálni. 
Egy példa azokra az eredményekre, amiket próbálunk megvalósítani:
a M.N.F.C verseny Guernseyből, amikor a mieink 1, 2, 4, 5, 6, 7 díjat nyertek, 10, 15, 16, 21, 24, 25, 31, 37, 38, 39, 46, 51 az Észak Keleti Zónában, amikor 269 tenyésztő 2,069 madarat küldött. 
Vagy 2, 4, 7, 8, 9, 10, 13, 23, 28, 35, 38, 39, 49, 61, 63, 65, 77, 86 helyezések az Open National-on, ahol 771-en 5,661 madarat küldtek. 
Tenyésztéssel egy olyan törzset hoztunk létre, amik úgy jönnek meg a harctérről, hogy alig van egy kócos tolluk. 
Örömmel látok feljegyzést bármilyen tenyésztési kísérletről, vagy tenyésztési rendszerről, mindazonáltal mindennek az alapja jó a génállomány, és az arany tenyészpárok kiválasztásának végső tesztje a kosár.
A Myrtle Lofts-nál megköveteljük tenyészpárjainktól, hogy győzteseket adjanak valamiféle rendszerességgel. Azonkívül különböző párokkal is jónak kell bizonyulniuk. A törzsünk annyira megerősödött az elmúlt néhány évben, hogy megengedhetjük magunknak, hogy nagyon válogatósak legyünk, ha arról van szó, milyen madár kerülhet be a tenyészdúcba. 
Nem fogunk galambokat nyugdíjazni, csak hogy látványos díjnyerőkkel töltsük fel a helyet. Az egyszeri díjat figyelembe venni majdnem értelmetlen. Nem veszünk semmit komolyan, csak ha már harmadszor is láttuk.

Apám kedvéért teszek még egy megjegyzést: soha nem hittem a szemteóriában. Őszintén szólva a Mikulásban is jobban hiszek, bár tisztelem a hitet bármi iránt és biztosra veszem, hogy sok szem-szakértő szeretné tévedésemet bebizonyítani. 
Az a véleményem, hogy az a jó szem, amivel jól lehet látni. Nem számít a színe és nincs összefüggésben a tenyésztés genetikai hátterével. 
Ha a szem-szakértők annyira jók lennének a kiválasztásban, akkor a dúcuk top-versenyzőkkel lenne tele, de észreveheted, hogy legtöbbjük egyáltalán nem röptet jól. Már az első alkalommal hátra fogok dőlni hallgatni őket és bocsánatot fogok kérni tőlük, amint trófeákat gyűjtenek magunk elé a nemzeti díjkiosztón. Ebben az évben megint a mi társulásunk, a Daykin és Evans vitte el a győzelmeket a nemzeti versenyeken, ami az jelzi, hogy a mi kiválasztási rendszerünk a jó. Kilenc első díjat nyertünk ebben a szezonban. Büszkék vagyunk rá, de ez egy rosszul sikerült szezon volt.
Emlékszem apám egyik első tanácsára. Figyelj a más elismert sportból származó tanácsokra. Soha ne állj le a versenyzési és tenyésztési tudás gyarapításával. Amikor azt hiszed, hogy ismereted kész és kerek egész, az lesz az a pillanat, amikor eredményeid hanyatlásnak indulnak. Ezt tartottam szem előtt, amikor a világban utazgattam, hogy lássam a legjobb galambokat és érdekfeszítő információkat gyűjtsek sok jó európai tenyésztő, mint Gaby Vandenabeele, Ad Schaerlaeckens, Silvere Toye, Koen Minderhoud és mások dúcában. Egy nevet feltétlenül említenem kell, ő Belgium legjobb tenyésztője, Marc Roosens, aki minden kétségen kívül egy mester, egy Tenyésztő, aki penge a rokontenyésztésben és vonaltenyésztésben, aki pontosan ismeri az óvatos keresztezés kellő pillanatát. Láthatod, hogy szuper tenyészhímje, Mac háromszor is megjelenik Foreu pedigréjében, ami Ász galamb középtávon, ugyancsak az a Charleroi ezresben az Unióban, Hosszútávú Ász a Club Friendsében, Liege-ben. Foreu úgy nyert első díjakat 100 kilométertől 800 kilométerig, mintha ez gyerekjáték lenne. Ezek után remek tenyészgalamb lett, ami azt bizonyítja, hogy nem kell fontosságot tulajdonítanod azon emberek a meséinek, akik félnek a vonaltenyésztéstől. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy túl kell szaporítani egy vonalat. Merni kell szorosan rokontenyészteni és keresztezni ezek után. 
Minden évben behozok egy kevés új vért, de annak a krémek krémjének kell lennie. Vedd figyelembe, hogy nem garantált siker minden új toll. Soha ne érd be olyannal, ami nem jobb annál, amit te tenyésztettél, akkor már inkább azokkal haladj tovább. 
A Myrtle Loftsnál a célunk nagyon egyszerű, olyan versenygalambokat akarunk szaporítani, ami legyőzi a világ többi versenyzőjét. A programunkban, miközben versenyzünk, minden a tenyésztést szolgálja. Ez azt jelenti, hogy a korai években sok pénzt költöttünk és nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy megszerezzünk néhány gént a legjobbakból, ami sportunkban rendelkezésre áll, és megalapítottunk egy olyan világszínvonalú génkészletet, amitől tudtunk dolgozni. Amint ezt véghez vittük, erőfeszítéseink iránya affelé változott, hogy fejlesszük ezt a génállományt. Ahogy haladunk ebben a küldetésben, azok a híres madarak, amik vonalainkat alapították egyre távolibbá válnak a pedigrékben. Mindazonáltal galambjaink értékének mindegyik következő nemzedékkel növekednie kellene, különben tenyészprogramunkat nem tekinthetjük sikeresnek. Nem fog minden általunk eladott galamb győzni, vagy győztest kelteni. Mindazonáltal a sikerünket tenyésztőkként vevőink sikere jelzi.

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Oldal: Mark Ewans angol bajnok
tauben, pigeon, porumbei, postagalamb GÁSPÁR ISTVÁN - © 2008 - 2026 - pannonmaraton.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat