A POSTA GALAMB

• A magyar postagalambsport és hírszolgálat szakmai fejlődése szintén 1882-ig nyúlik vissza a Columbia Magyar Galambtenyésztők Köre megalakulásáig. 1886-ban szervezték az első magyar postagalamb versenyt. Az I. világháborúban fontos hírszerzési feladatokat láttak el a postagalambok. 1939-ben a kölni kiállításon a magyar galambok 2. helyezést szereztek. A II. világháború alatt sikerült a postagalambok „kétirányú” hazatérési képességét kifejleszteni. 1948-ban Londonban megalakult a Nemzetközi Postagalambsport Szövetség (FCI), melynek Magyarország 1957-ben lett tagja. 1975-ben Olimpiát rendeztünk! 1970-ben Európa számára Anker Alfonz már nemzetközi hírű szaktekintély, hazánkban figyelemre méltó eredményekkel rendelkezett. 1982-ben a Szövetség fennállásának 100. évfordulóján Magyarország nagy sikerű Spartakiádot szervezett. 1985-ben a Maraton Klub megrendezte első 1000 km-es versenyét. Az 1990-es évek elején elindult az első magyar helyszínű nemzetközi postagalamb teszttelep működése (Anker Alfonz Nemzetközi Postagalamb Teszttelep – Kaposvár), ezt több hazai teszttelep létesítése követte. Az 1994-es rostocki verseny fődíja egy személyautó volt, ezzel meghonosodott a komoly pénzdíjas versenyek sora Magyarországon. 2001-ben a dél-afrikai nemzetközi teszttelepi megmérettetésen a magyar postagalambászok csapat világbajnoki címet nyertek! 2002-ben a Szövetség fennállásának 120. évfordulóján Hajdúszoboszlón nemzetközi elismeréssel záruló teszttelepi versenysorozat zajlott, amelyet 2003 után 2004-ben is megrendezhetett a Magyar Postagalamb Sportszövetség.

  A galambok elhelyezése

A galambdúc telepítési körülményei: 

• Magyarországon uralkodó az észak, észak-nyugati széljárás ezért optimális déli, dél-keleti fekvéssel megépíteni a dúcot a huzat és a levegővel terjedő betegségek megelőzése érdekében. Fontos tényező a más dúcoktól való távolság. Nem előnyös, ha több dúc igen közel van egymáshoz, mert nagyobb a galambállományok keveredésének a veszélye, ami fokozza a kontakt és levegővel terjedő betegségek átvitelét. A takarmánytárolók, rétek, szántóföldek, erdők közelsége is fontos azért, mert a dúcba nagyobb eséllyel juthatnak fertőzést közvetítő rovarok (pl. alombogár, ami vírusokat, baktériumokat, gombatoxinokat közvetíthet) rágcsálók (pl. gondoljunk az egér paratífuszt közvetítő szerepére), vadmadarak (pl. veréb, gerle, amely szintén számos kórokozót terjeszthet). Nem elhanyagolható, hogy a szántóföldeken végzett növénytermesztéshez társuló vegyszerek használata is komoly veszélyforrás, valamint a honos ragadozómadarak is sok sérülést tudnak okozni. Az ilyen környékek közelében épített dúcoknál fel kell készülni a téli és tavaszi zárt tartás lehetőségére, amely megfelelő méretű volier-rendszer építésével oldható meg. A természetes vizek, szennyvizek közelségének ismerete is lényeges egyes fertőző betegségek terjedése szempontjából. A postagalambok berepülési ill. a vadmadarak vonulási útvonalai azért fontosak, mert a vadmadarak magyarországi pihenőhelyein leszálló postagalambok olyan egzotikus betegségekkel is fertőződhetnek, amelyek országunkban ismeretlenek.

• Dúchigiéniai szempontok miatt fontos tudnunk, hogy a kerti, padlástéri, mellékhelyiségekre épített dúcok eltérő adottságokkal rendelkeznek. A földre épített kerti dúcok kezelése, rendben tartása egyszerűbb, de általában nyirkosabb, párásabb a dúc levegője, ezért jobban kell figyelni a higiéniára. A padlásokon épült dúcok általában szárazabbak, itt viszont galambjaink a meleg miatt hamarabb formába lendülnek, ami a versenyszezon végi eredményeinket befolyásolhatja. A hőmérséklet szabályozása és a szellőzés biztosítása nehezebb, a galambok kezelése körülményesebb (takarítás, fürdetés, szállítás), viszont kivitelezése olcsóbb. A két tipus közötti átmenetet képezik a kerti melléképületekre épített dúcok, amelyek az előbbi két típus előnyeit hordozzák.

• A tetőszerkezetnek hő - és nedvszigetelőnek, jól szellőzőnek kell lennie, ezért optimális a cserépfedés, amely szellőző - és világítócserepek használatával optimális burkolatot jelent. Fontos, hogy a falak szintén jó hő - és nedvszigetelőek, takaríthatóak, fertőtleníthetőek legyenek (pl. megfelelő a tégla vagy fa és kőzetgyapot). Optimális a rácspadozat vagy a padlófűtéses fapadozat, amely száraz, pormentes, de megfelelő a 2 cm vastag préselt lemez alkalmazása is. A padozatra a falak széléhez 45 fokos szögben állított 10 cm-es deszka porfogóként szolgál, amely megakadályozza a dúc levegőjének és az itatóknak a porszennyeződését. Télen ajánlott a padozat alomanyaggal való borítása pl. borsószalmával. Csatorna alkalmazása célszerű, amelyet lombfogó rácshálóval kell fedni, hogy a galambok ne tudjanak beleinni. A szellőzőket a padozat magasságában és a tetőszerkezetbe célszerű építeni, hogy a megfelelő oxigénellátást, pormentesítést és páratartalom szabályozást meg tudjuk oldani. Az ablakok feladata, hogy a maximális fénybebocsátást szolgálják, amit redőnnyel vagy sötétítő függönnyel célszerű szabályozni. Ez főleg az özvegy módszerrel röptető postagalambászok számára ajánlott. Legfontosabb a galambok telepítési sűrűsége. Minimum 1mł-t kell biztosítanunk páronként, ha ettől több galambot tartunk, számíthatunk az indikátorbetegségek megjelenésére. A megvilágítás szempontjából azt lehet mondani, hogy minimum az újságolvasáshoz elegendő fény legyen a dúcban nappal. A dúc jó szellőzése elengedhetetlen a friss oxigén ellátás, pormentesség és az optimális páratartalom szabályozása miatt, de fontos, hogy ne legyen huzat a dúcban, amit egy egyszerű dohányfüst-próbával ellenőrizhetünk. A galambok optimális hőigénye 5-28 C között van, ezért ezt télen-nyáron biztosítanunk kell.

• A galambházainkat a tartott fajta igényeihez igazodva tervezzük meg. A dúcok alapméretei: belmagasság: 1.9-2.1 m, szélesség: 2-3 m, mélység: 2-2.5 m. Fontos, hogy rendelkezzünk legalább egy volieres (volier: a dúccal összefüggésben álló 2x2 cm-es lyuksűrűségű 5 oldalú rácsháló, amely a föld felszínétől legalább 0.5 m-re felemelt, a dúc kijáratához rögzített, a dúccal közel azonos méretű építmény) tenyész dúccal, amelyben az értékes tenyész egyedeket úgy tudjuk elhelyezni, hogy azok szabadon járhatnak ki a volierbe, napozhatnak, fürödhetnek, párosodhatnak, viszont nem kell tartanunk a ragadozók támadásától, a rágcsálóktól és a vadmadaraktól. Rendelkeznünk kell továbbá egy fiatalok dúcával, amelyben rendszerint csak un. „lepkeülőkéket” vagy ülőszekrényt helyeznek el, melynek a cellamérete kb. 25x25 cm, valamint a fajta igényeihez alkalmazkodó „fő” dúccal. Ez pl. a röpgalambokat vagy postagalambokat tartó tenyésztők esetén jelentheti a versenygalambok, ezek közül is a tojók és a hímek külön dúcrészét is. Fontos lenne egy elkülönítő dúc alkalmazása is, ahol a kezelésre szoruló, karanténozott galambokat a többitől elkülönített helyen tudjuk tartani.

  A galambházhoz tartozó kellékek: fészekberendezések optimális mérete 80x40x40 cm-es. Anyaga általában préselt lemezből készül. Almozásra megfelelő a faforgács vagy széna. A fészekfülkékbe fészektányért kell helyezni. Ez általában gipszből vagy műanyagból készül. Ebbe a galamb maga hord fészekanyagot, ami kb. 10-15 cm-es gallyakból áll, de mi magunk is pótolhatjuk ezt faforgáccsal, szénával vagy szalmával. Az etetők szempontjából fontos, hogy az állomány létszámának megfelelő méretű, takarítható, fertőtleníthető berendezéseink legyenek. Az itatók közül a műanyag itatók kevésbé algásodnak, tisztíthatók, dobogóra helyezve kevésbé szennyeződnek. Az ásványianyag-tartóban vagy gritt etetőben az emésztéshez nélkülözhetetlen ásványi anyagokat tudjuk folyamatosan biztosítani. A fürdető edények, amelyek mélysége legalább 10 cm. A galambok dúcból való ki-berepülését biztosító bejárók. A galambtenyésztők fontos kiegészítő kellékei a szállító rekeszek, amely fából, vesszőből, fémből, műanyagból készülhetnek.A galambok tartása, gondozása   Galambtenyésztés-tartás főbb elemei A tenyész dúc jellemzői: Az 1 mł / pár telepítési sűrűség megléte kardinális kérdés a tenyész dúcban, amelyben biztosítanunk kell a friss levegőt, megfelelő mennyiségű oxigént, a természetes fény jótékony hatását. A dúcnak száraznak kell lennie, amely könnyen, hatékonyan takarítható, fertőtleníthető. Mindezek mellet nagyon fontos, hogy a tenyész dúcban olyan fészekrendszert hozzunk létre, amelyben tenyész galambjaink kényelmesen fel tudják nevelni fiókáikat. A 80x40x40 cm-es, középen és elöl 2 cm-es rácsméretű pálcákkal osztott fészekfülkék jól használhatók. Ezeket 4 sorban és 5 oszlopban helyezzük el. Az alsó fészeksor 50 cm-re legyen a földtől. A tenyész dúc elengedhetetlen tartozéka a volier, ami optimális esetben 2x2 cm-es rácsos kivitelű, a föld szintjétől elemelt, a tenyész madarak számához igazodó méretű, könnyen fertőtleníthető. Szükséges egy külön dúcrész, amely a tenyészidőszak kezdete előtt a párjuktól elkülönített tojók számára szolgál. Ez a dúcrész meglehetősen puritán felszereltségű, csak ülőkék, egy etető, egy itató és egy grittetető a tartozéka. A leválasztott 28-30 napos fiatalok elhelyezésére külön dúcot tartunk. A sikeres tenyésztéshez természetesen szükség van az egészséges tenyészgalambokra, amelyeket az előző év tenyésztési tapasztalatai, valamint az évközi ill. a téli pihenőidőszak alatt gyűjtött tapasztalataink alapján szelektáltunk. Csak a paramyxo-vírus, szalmonellózis és himlő vírus ellen vakcinázott galambokat célszerű tenyésztésbe fogni.Szükség van továbbá a saját érvényesíteni kívánt szempontjaink szerint megfogalmazott tenyésztési célokra ill. a tenyésztési tervre, amelynek ismeretében a párosítás ideje alatt szakszerűen, megfontoltan tudjuk irányítani a folyamatot.A párosítás optimális ideje általában minden évben február, március hónapra esik.A pároztatás előkészítéséhez hozzátartozik a tenyészgalambok felkészítő takarmányozása a párosítás előtti 2-4 héttel, ami azt jelenti, hogy a nemek szerint külön dúcban elkülönített galambjaink számára visszafogott mennyiségben, de minőségében kifogástalan takarmányt biztosítsunk. Főleg fehérjében gazdag takarmányt etessünk (kukorica, hüvelyesek, köles, cirok, olajos magvak, stb,), amit A-, D-, és B-vitaminokkal és ásványi anyagokkal egészítsünk ki, mert ezek rendkívül hatékonyan javítják a kelési arányt, a fiatalok életképességét, valamint a tenyészgalambok is jobban bírják a nevelés terheit.

• Ne feledkezzünk meg a tenyészdúc és a fiatalok dúcának szezon előtti szigorított fertőtlenítéséről (perzselővel kiégetni, klórmésszel kimeszelni, majd speciális fertőtlenítő oldattal kipermetezni)!

• A pároztatás napján célszerű az egész napunkat a dúcban tölteni. A kijelölt párokat a kétrészes fészekfülkékbe helyezzük el. A jól felkészített párok 4-5 nap alatt fészekre szoktathatóak, a tojásrakás is egy-két nap differenciával a 8-10. napon megtörténik.

• A tojások ellenőrzését feltétlenül el kell végeznünk. Különös tekintettel kell lennünk a vékony, rücskös, vércsíkos, lágy héjú tojásokat tojó galambjainkra. Ezeket az adatokat jegyezzük fel, mert a következő tenyészszezonra fontos információkat adhatnak. A fészküket kifejezetten jól védelmező, a kondíciójukból nem vesztő galambok mindig jó tenyészanyagot jelentenek.

• A kotlás 17-18. napján kikelő fiatalok ellenőrzése hasonlóan fontos feladat. A kelésgyenge fiatalokat selejtezni kell.

• A galambok tartása gondozása során az egyik legfontosabb feladatunk a galambok optimális takarmányozásának biztosítása. A takarmányozás galambjaink lét- és termelőszükségleteinek kielégítését szolgálja, ezért mind mennyiségében, mind pedig minőségében arányban kell állnia a galambjainkkal szemben elvárt teljesítménnyel.

  A galamb emésztőrendszere viszonylag rövid, így a takarmány rövid ideig van a béltraktusban, így az emésztés hatékonysága kicsi. Ezért koncentrált, energiában, fehérjében, zsírokban stb., gazdag jó minőségű, megfelelő mennyiségű takarmányt igényelnek. A béllakó hasznos baktériumoknak az emésztésben betöltött pozitív szerepe döntő. A szénhidrátok a galambok számára is elengedhetetlen energiaforrások. A szénhidrátok mellett igen fontosak a fehérjék, amelyek az „élet építőkövei”! Anyagforgalmuk jelentős hormonális kontroll alatt áll. A zsírsavak szervezetbe jutásának jelentőségét példázzák az esszenciális zsírsavak hiányában fellépő egészségügyi problémák. 

   

   

   

• A kikelt fiókák növekedési erélye szinte hihetetlen, hiszen a születéskori testtömegüket választási korra megharmincszorozzák! A fiatalok első tápláléka a begytej, ami a behabart vajhoz hasonló állagú, vitaminokban, ásványi anyagokban, fehérjékben, immunanyagokban gazdag táplálék. A fióka életének első hetében a begytej az egyetlen energia és fehérje forrása. Később már többé-kevésbé emésztett takarmányrészek is keverednek a begytejjel. A kisgalamb takarmánnyal való ellátásában egy hetes koráig főleg a tojók vesznek részt. Ezt a feladatot a 2. héttől egyre inkább a hímek veszik át. Ez érthető is, hiszen a kéthetes fiókák mellé a tojó már letojja a következő tojás-generációt.

• A tenyészgalambok vitamin és ásványianyag ellátását folyamatosan biztosítanunk kell. A mindig friss, tiszta ivóvíz is elengedhetetlen, hiszen a fiókák csak a szülőktől kapják e tartalékokat.

• A 28-30 napos fiatalokat külön a számukra előkészített dúcba helyezzük. Az ő takarmányuk nagy mennyiségben tartalmaz aprómagokat, mert ezek ízletesek és táplálóak is. A fiatalok vitamin- és ásványianyag pótlásáról mindig gondoskodni kell. Előfordulhat, hogy a fiatal galambunk nehezen tanulja meg magától, hogy hogyan kell innia az önitatóból, ezeknek a madaraknak kezdetben segítenünk kell.

• A galambok téli pihenő időszak előtti selejtezését különböző szempontok szerint el kell végezni (egészségi állapot, tenyészérték, teljesítményérték, galambház méret, tenyészállatok száma, stb.), hogy a dúcban már csak a jövő generációja maradjon. 

• A sikeres tenyésztés alapeleme a tenyészállatok és a született utódok nyilvántartásba vétele, törzskönyvezése. Jelenleg a galambok törzskönyvezése, a pedigré nyilvántartása a tenyésztő feladata. Az egyedi jelölés alapja a lábgyűrű, amely a galamb fajtájának megfelelő méretű, zárt fém vagy műanyag jelzőgyűrű, amelyen egyedi azonosító szám található. Ezeket a gyűrűket a két galambász szövetség adja ki, regisztrálja. A Magyar Postagalamb Sportszövetség a gyűrűkhöz tartozó, azok kódszámával megegyező számú,tulajdonjogot is igazoló kártyával együtt adja ki a lábgyűrűket. Ezeket a jelzőket a galambok 8-12 napos korában kell a galambok lábára húzni, amely a növekedés során többé már nem távolítható el csak a gyűrű maradandó károsodásával, megrongálásával. Tartós egyedi megjelölés érhető el a galambok microchip-el való ellátásával is. Ezek a microchip-ek tartós használat során sem okoznak szöveti irritációt, eltávolításuk csak műtéti úton lehetséges, behelyezés után szabad szemmel nem láthatók, nem tapinthatók, csak speciális leolvasó készülékkel azonosíthatók. Használatuk csak a szövetségi gyűrűkkel együtt érvényes, drágák, de a jövő egyedi jelölésének eszközei lehetnek. A naposcsibepedigré-jelzők kis számozott alumínium lapok, amelyeket a galambok egyik szárnyredőjének bőrébe kell helyezni. Ezek a jelzők csak a törzskönyvi munka segédeszközeként használhatók, az állatok származásának igazolására nem alkalmasak, mint ahogyan a színes fém vagy alumíniumból készült jelzőgyűrűk sem. Ezen kívül számos tenyésztő alkalmaz un.névgyűrűket, amely a galamb tulajdonosának legfontosabb adatait tartalmazza (név, cím, telefonszám, stb.).

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Oldal: Mi is a postagalamb
tauben, pigeon, porumbei, postagalamb GÁSPÁR ISTVÁN - © 2008 - 2024 - pannonmaraton.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat