EZ IS, AZ IS…

Írta: Anker Alfonz (1979)  

  Az 1978 évnek két nagy szenzációt keltő galambeladása akadt. A Janssen testvérek eladták leghíresebb galambjukat, a MERCKX-et Jules Wouters keerbergeni (Antwerpen-környék) tenyésztőnek, akinek nem ez az első nagy feltűnést keltő vásárlása. Ő 1972-ben kezdett galambászni, de egyike a leghíresebb gyűjteményekkel rendelkezőknek. Főképpen Janssen (övé többek közt a Stier-55 és a Geelooger is), majd a néhai Warre Gossens galambjaiból, az ugyancsak elhunyt híres Armand Roest elitgalambjaiból szerzett meg, de rekordáras Rijckaert, Desmet-Matthijs s újabban néhány Vanhee galambbal is bír. Most a Merckx társult ezek mellé. Az összegről hallgatnak, csak annyit engednek sejtetni, hogy millió körül van. Merckx 17 első díjat repült, s az utolsó évtized leghíresebb Janssen galambja. A fél világ igyekezett belőle valami utódra szert tenni, legalább is a számtalan hirdetést olvasva, akik mind egy-egy náluk lévő ilyen utódra hívják fel a figyelmet. MERCKX-et magam is láttam 1971-ben mégpedig igen érdekes körülmények között. Lent az udvaron a Janssen testvérek sorban kezembe adták tenyészgalambjaikat. Majd azt mondták, most menjünk fel a padlásra a versenygalambokhoz, de ott nem adnak kézbe galambot. Az eligazításnak megfelelően szó nélkül végignéztem a madarakat, párszor lassan végigsétálva a dúcok hosszában, majd rámutattam egyetlen egyre, mely rendkívül okos tekintetű arckifejezésével különösen magára vonta figyelmemet. Erre azt mondták az a legjobb galambjuk, úgy hívják Merckx. Akkor 4 éves volt. Ezután kissé beszédesebbek lettek, s mikor már harmadszor álltam meg egy csodálatosan selymes, nemes, valóban isteni madár „körül”, azt meg is fogták és azt mondták, ez a STIER-55, a Merckx apja. Ez a két galamb valóban olyan benyomást keltő volt, hogy most is ott látom magam előtt őket egészen pontosan.

  A másik nagy ügylet tárgya a holland „DRIE ACHTJES”, azaz „3x8” a gyűrűszáma után, mely a 74-13002888. Ez egy palakékcsapos, spriccelt fejű hím, azt a páratlan bravúrt vitte végbe, hogy 1976 és 1977 évben egyaránt megnyerte a „LEGJOBB GALAMB HOLLANDIÁBAN” címet. Ilyesmi más galambnak eddig még sosem sikerült, és olyasféle teljesítmény, mint Kincsemé a lovak között. Páratlan.

  Nem véletlen, hogy eredményeinek leírását a holland szaklap ilyesféleképp vezeti be: „keress ki egy jó szivart, végy magadhoz egy jó kortyot, ülj a karosszékbe és ámulj.”

  Nem részletezhetem az eredményeket helyhiány következtében, de ennyi is elég lesz:

fiatalon 1974: 3 helyezés, mindig elöl,

egyévesen 1975: 11 helyezés, ebből 9 ízben az első 10%-on belül,

kétévesen 1976: 16 helyezés, 16-szor 10%-on belül, 15-ször 1%-on belül!!!

Háromévesen 1977: 19 helyezés, 18-szor a 10%-on belül! Mindez egyetlen eredmény duplán számítása nélkül!

Huszonhárom első díj 550 km-ig, 6800-ig terjedő indulószámokkal. Nem csoda, ha eredményei felsorolását így fejezik be: „Minden bizonnyal a legjobb madár, amely csak az ég alatt repül.” Amíg repülni hagyták, feltehetően ez így igaz. De mostantól kezdve nyilván életfogytiglani volierre ítélik, mert ki mer kiengedni egymillió forint körüli összegért megvásárolt ilyen madarat? Aki tenyésztette és eladta: A. H. Witjes, Doesburg, akinek körzetében 700 versenyző van. Aki megvette: a milliárdos Eijerkamp, Zuphten. A galamb származása: telivér Desmet-Matthijs, apai ágon a Genaaiden x Draaier kombinációjából, anyagi oldalán Genaaiden fészektestvéréből Rik-ből eredően. Legvégül: Witjes összes galambállománya egy 5.5 x 2 m-es dúcba elfér.

  A holland szövetség minden évben a híres „wie heeftze beter”, azaz „kinek van jobb” kiírás keretében megállapítja a különböző kategóriák legjobbjait. A kategóriák: Hollandia legjobb galambja, H. legjobb hímje, H. legjobb tojója, H. legjobb fiatalja, H. legjobb hosszútávú galambja, H. legjobb középtávú galambja és H. legjobb rövidtávúja. Ezen kívül a legjobb dúc is értékelésre kerül, bizonyos kiírási feltételek alapján.

  A kétszeres „Hollandia legjobb galambja” cím értékét ha nem is közelíti meg egészen, mégis kuriózumszámba mehet Bart Smit scheveningeni tenyésztő 75-843395 számú hímje. Ez egyévesen, 1976-ban Hollandia legjobb középtávú galambja, kétévesen pedig Hollandia legjobb hosszútávú galambja címet szerezte meg gazdájának. Apja egy vk Janssen-eredetű madár, anyja Tournier-vért hordoz. Bart Smit-nak pedig 6 tenyészgalambja, 12 özvegy hímje és nyáron 18 fiatalja képezi az összes galamblétszámát.

  EZ VALAHOGY OLYN SZÉP DOLOG!

  Újra és újra visszatérek rá. Nem azért, hogy mindenki 20 galambot tartson nálunk is, egyáltalán nem. Az a szép ebben, amikor ilyen kis galambászok hozzájuthatnak a legnagyobb trófeákhoz. Ez az igazi szép galambászkodás, amikor nem a pénztárca, a nagy hajrában végigvitt töretlen hajsza, hanem kinek-kinek a maga szája íze szerinti, a maga örömére csinált galambászkodása is meghozhatja a számítását, ha azt JÓL csinálja.

  HOLLANDIA LEGJOBB FIATALJA címet 1976-ban Peter van Dongen nevű Cap a.d. Ijssel-i fiatalember galambja nyerte meg, a gyűrűszáma Belg. 76-6673475. Ezt a nemzeti bajnokot az antwerpeni piacon vette 7 gulden 50 centért. Egyévesen 11 helyezést repült neki 49 (!) km-.től 1004 km-ig.

  Hasonló „tészta”: 1977-ben Orleansból 23 938 galamb közül elért 5. helyezésével a SIMCA autót egy piszkoskék, hároméves hímmel nyerték meg. (Az első négy nem volt befizetve az autódíjra, ami 5 guldent tesz ki.) Ez a madár fiatalon 3 út 3 helyezést, egyévesen 13/12 és kétévesen 12 út 12 helyezést szedett össze a kontójára 1977 előtt. Mi ebben az annyira érdekes? Hát az, hogy ez a „Szerencse” hímnek és a „Véletlen” tojónak a kombinációjából jött létre. Apja egy berepült galamb, melyet nem igényelt vissza a gazdája, anyját pedig egy kiállításon vette meg 5 guldenért, miután ott leminősítették és a tulajdonos a helyszínen le akarta vágni.

  Ilyen is van!

  Térjünk más tárgyra, lássunk néhány jelentős 1978 évi elsődíjast:

  Az év mindenkori nagy szenzáció versenyét, az 1100-1200 km-es ST. VINCENT-et Hollandiában tavaly eddig páratlan rekorddal zárták: az első galambok átlagos métersebessége súrolta az 1700 métert! A győztes 1692, a második 1685 méter és 17 madár volt 1500 felett. Azaz ezúttal váratlanul könnyű verseny volt. A versenyt Hubert Rubsaert és fia elsloo-i galambászok SJEKSKE nevű spricceltfejű kék tojója nyerte, mely egyúttal 20.000 guldent nyert a rá jegyzett fogadások alapján, megnyerte az autót is, végül pedig szinte napokkal a verseny után megvette egy japán újabb 25.000 guldenért. (Ezeknél a nagy versenyeknél, a győztesnél abban a pillanatban ott ólálkodnak a vevő-nagyvágók, s a győztes gazdájának – ha ellen akar állni – ugyancsak megfelelő lelkierővel kell rendelkeznie. Jules Rijckaertnek, mikor a Fakír-ja 1976-ban a belga St. Vincent-et megnyerte – csak 14 galamb aznap – guldenben átszámolva 53.300 g.-t ajánlott fel egy Mosaiko Ota nevű japán, de hiába a galamb maradt St. Amandsbergben.)

  SJEKSKE fotói alapján egy könnyűsúlyú, bagolyarcú – azaz extra értelmes – kispupillájú, emellett energikus arckifejezésű madár, normál szárnyformával, szárnyfotója alapján. Apja, meg nem adott ősi hátterű, de jó hosszútávú eredményekkel bíró egyed, anyja az elhunyt világhíres hosszútávú tenyésztő, Jef van Wanroy, az Aarden galambokkal igen közeli rokonságú állományából ered. Fészekállapotáról nincs adatunk, a második, mely 7 m-el marad le tőle, egy 2 éves tojó, éppen 8 napos fiatalt nevelt. Utóbbi Piet Jannis, sittard-i tenyésztőé.

  Az év második legjelentősebb versenye Hollandiában DAX, mintegy 1000 km. Az első, 8815 galamb között a Van den Linden- Verschure, helmond-i kettősnek 74-181064 kk tojója lett. Fotója alapján könnyű, nyújtott típusú, hosszú szárny, kiugró utolsó tollakkal (ujjtollak), inkább világosabb szem, és általában vékonycsontú, finom alkat. A versenyre történő bekosarazás során, kelő tojásai voltak, megelőző tréningjei: 60 km, 120, 1150 km (itt helyezetlen), majd a Dax nemzeti első díj. A galambot tulajdonosai úgy vették Piet Lazeroms, zegge-i tenyésztőtől, aki a híres tiszta Aarden tenyésztők egyike. A madár rokontenyésztett az ebben a törzsben fogalommá nemesedett „500”-as tojóra. Piet Lazeroms 1972-ben 25.000 guldenért vett meg egy egész állományt, melyből neki csak az „500”-as tojó 3 fia, meg egy 7 éves lánya kellett, a többin túladott. S ez az utóbbi tojó, az 1978 évi nemzeti Dax 1. díjas anyja! Érdekesség még, hogy a Dax-tojó gazdái, v. d. Linden- Verschure, a St. Vincent versenyen nem keltek fel elég korán és reggel ott találták egy hímjüket, mely így 15.417 galamb közül végül is 7. lett. Ez a galamb is a Lazeroms dúcból került oda és ugyanez a vér! Feljegyzésre méltó!

  Az 1978 évi nemzetközi Barcelona verseny első 100 helyezettje közt jó 40 a holland és ezeknek 60%-áról tudom, hogy a Jan Aarden galambokat tenyésztik. A többiek között is lehet ilyen, csak én nem tudok róla. A nemzetközi első díjat megint egy olyan kisember nyerte, akinek egész galambász életére ez az eredmény tette fel a felejthetetlen koronát, boldogan fog meghalni. Arrafelé AZ A SZÉP, HOGY OTT MÉG 20 ÉV MÚLVA IS MEGBECSÜLÉS ÉRI EZT A TENYÉSZTŐT, EZÉRT AZ EGY EREDMÉNYÉÉRT. NÁLUNK: A KÖVETKEZŐ ÉVBEN HA NEM MEGY NEKI, MÁR LENÉZIK!!! Mekkora különbség sport és sport között!!! Uraim, mentalitást még tanulnunk kell!!! Ott az illető – ha él még 20 évet – akkor (ha akár a háta mögött is szó kerül róla) azt mondják: „tudod az aki 1978-ban megnyerte a Barcelona nemzetközi első díjat!” Mire a másik: „Aha! Már emlékszem! Nagy fegyvertény volt!”

  Nálunk? Így zajlana le: „tudod X.Y.” A másik: „Ja az a kis senki? Micsoda mázlija volt annak a díjnak a megnyerésével!” Az első: „Á kis szerencsétlen! Tiszta véletlen volt!”

  Rá kellene ébrednünk, mekkora különbség van a két nézőpontban. Az ott kint honos mentalitás ezreknek engedi megőrizni egy-egy sikerélményét – melyekből kisebb vagy nagyobb, majd mindenki által elérhető – s ezáltal emelt fővel közlekedhet a többi között, s ami még több, boldog vele, ha nem is minden évben jut ilyesmihez. Nálunk: fordítva van. A többiek igyekeznek mások eredményeit amilyen gyorsan csak lehetséges, kiradírozni az emlékezetből, hogy a többit mielőbb le lehessen nézni újra. (S ezáltal, a maguk pillanatnyi nagyságát kidomborítani.) Így a 90% lesütött fővel megy a többi közé, mert nem tudja, milyen újabb megaláztatás várja a „nagyképűek” részéről. Ezáltal a többségnek nem igazi öröm a sport, hanem a mártíromság egy formája, melyet elvisel, mert annyira szereti galambjait. Legfőbb ideje, hogy az egyesületekben, a kerületekben a legértelmesebb, legjellemesebb emberek tudatosan is felemeljék a szavukat ez ellen, mások lenézésének elhangzásai ellen, s fellépjenek tudatosan a sportszellemnek a vázolt mintára való felépítése mellett, szóban és tettben. Ettől felpezsdülne az egész tábor jóravaló része, és ezek vannak nagytöbbségben, tehát megéri!!!

  Tegyen mindenki valamit érte. Az ellenfelek eredményeinek megbecsülése az első lépés ezen az úton.

  S a pillanatnyilag csúcson lévők se feledjék: jobb nem felülről lefelé nyilatkozniuk a többiről, mert a csúcs nem tart soká. Nézzenek körül: hány ember van egyvégtében a csúcson évtizedek óta? Ha ma megbecsülik a többit, holnap a többi az ő mai eredményeit becsüli meg.

  E kitérő után vissza a BARCELONA nemzetközi 1. díjra.

  Nyerője Jean Grijspeerdt, St. Elloois-Winkel-ből, egy 70 éves nyugdíjas ipari munkás, akinek összlétszáma, a fiatalokat is beleértve 35 galamb. Kis padlásdúcában 8 özvegy hím él. Ez a versenyállomány. A nyerő galamb, egy majdnem fekete színű, sötét hím, 74-3413087 gyűrűszámú. Az öreg Grijspeerdt 60 esztendeje galambász, és felesége az öröm mellett is konsternálódva jegyezte meg: annyi liter kávé és sör, mint a győzelem utáni két hétben, abban a házban még nem fogyott, annyi ismeretlen ember még nem fordult meg a kis lakásban.

  Az öregnek a győztes madár azelőtt is a szeme fénye volt, bár az nem kényeztette el. Egy- és kétévesen egyetlen helyezést sem hozott. Más galamb ilyenkor egyenesen a fazék felé veszi az útját. Ő meghagyta. 1977-ben aztán volt egy közepes helyezése 670 km-ről és Barcelonából, 1978-ban négyévesen első tréningútja egy kb. 500 km-es Chatearoux volt, itt 800 közül 138. lett, három hét múlva 670 km (Angouleme) következett, négy hét múlva Barcelona – neki – 1052 km és nemzetközi első díj. Vére remek háttérbe vész: az apa a régi Devriendtektől, az anya a Cattrijsse és V. d. Espt galamboktól származik.

  Hollandiában a nemzeti elsőt Hubert Oostenrijk nyerte Heiningenben. Övé a nemzetközi 2. díj 1154 km távolság mellett. Galambja száma 73-2346228 kkh. Fotóiról – ilyenkor sokat készítenek – középtest, finom tojójellegű fej, igen értelmes és emellett éles tekintet, s normál méretű és formájú szárny olvasható le. Állítólag 4 m-el vesztette el a nemzetközi 1. díjat, de őneki szériában vannak olyan eredményei, hogy biztosan nem sajnálta el a 70 éves öreg belga munkás első díját. Ő is egyszerű ember. Idén Dax-ba 16 madarat tett be, 15-t helyezett a nemzeti listán. A híres Aarden tenyésztők egyike.

  Szintén márkás hosszútávú versenyek közé tartozik PAU.

    Ez is kb. 1100-1200 km a különböző holland területeknek. Az 1978 évi győztes egy 73-beli madár, melynek gazdája a Th. Timerius, Helmond. A madár külseje: kissé magas lábú, pehelysúlyú, acélból való galamb, gyilkos tekintettel. Csupa váz, toll, szárny, de semmi egyéb ballaszt. Eredete Cools nevű tenyésztőhöz vezet Nieuw-Vossemeerben, aki Aarden vért kultivál.

  A belga nagy nemzeti versenyek 1978 évi első díjasai: CHAROS kb. 760 km. Nyerője Emiel Deweerdt, Kotremark-ból a csodás SPIRITUS nevű 74-3302048 sz. kk hímjével. Nyurga, hosszú szárnyú, súlytalan, arckifejezésében inkább az értelem erősebben kifejezett, mint az energikusság. Az alkata kifejezetten szívós galambra vall. Ez a galamb már 1977-ben is hajszál híján – két méter különbség döntött – Belgium hosszútávú bajnok galambja lett volna, így második a következőkkel: 760 km 4372/12, 920 km 3998/35, 600 km 9674/40, 550 km 1874/88. Csak az avatatlan számára nem fantasztikus teljesítmény. A korona idén 760 km kereken 5000 közül 1. díj. Aligha hiszem, hogy tovább röptetik. Egyévesektől született (apja Adamo) a származási háttér v. d. Espt, Marcel Desmet és Andre Vermote. Az anya egyébként Vermote Atleet nevű galambjának a húga, amely a maga idején Belgium 2. hosszútávú bajnokgalambja volt.

  BRIVE kb. 680 km távolságot jelent. A keresett versenyek egyike. Nyerője Pol Bostijn CHICO-ja (74-3400228) egy tojófejű, rövid testű, biztosan könnyű alkatú, inkább hosszú szárnyú madár. Ma a Bostijn dúcnak feltétlenül parádéslova, úgy, mint valamikor Benoni és Pasport. A galamb ezzel a győzelmével két nemzeti első – Brive 680 km, Argenton 550 km – és egy nemzeti 2. díjával, melyet Tulle 650 km-ről ért el, a legnagyobb galambok egyikének van kikiáltva Belgiumban. Bostijn mindig óriási mód megpakolva teszi kosárba madarait, így igen nagy összegek nyerői, ha befutnak. Hírnevüket ez háromszorozza meg. Én – bocsásson meg érte Bostijn – nem tudok rajta annyira fellelkesedni, mert látom a mögötte meghúzódó kis menedzselési trükköket. Vannak jobb galambok Belgiumban, csak nem Bostijn menedzseli őket. Bostijn anyaga Stichelbaut és a Vandevelde-utódállományok kombinációja, ami alatt Devriendt, Cattrijsse, Van Bruaene – mindegyikből a régit – kell érteni. Mint galambász előtt, Bostijn előtt egyébként meg kell emelni a kalapot, mert hatalmas a tudása, fantasztikus az érzéke, zsonglőr a versenyzésben és művész az óriási pénzek megkeresésében. Egy a kérdés: tökéletesen becsületes-e a galambeladásban? Választ nem tudok rá adni.

  MONTAUBAN 850 km körüli a táv. Győztes az idén egy olyan tenyésztő, aki nagyon is tollam végére kívánkozik. Évek óta figyelem, nem olyan sok a csinnadratta körülötte, de a hosszútávú versenyek listáin félelmetes szívóssággal találhatni ott újra és újra, majd megint újra és újra. Nem a kistenyésztők közé való. Az első világszenzációját akkor keltette, amikor 1975-ben egyazon galambjával MÁSODSZOR nyerte meg a St. Vincent nemzeti első díjat! Ez eddig unikum. A galamb négy versenyév során 3 ízben helyezte magát – mindig igen elöl – Barcelonából, 4 ízben pedig St. Vincentből, ebből kétszer is nemzeti első! A második szenzáció az volt, hogy jött egy japán, és megvette 750.00 ft-ért, világrekord áron. Az eddigi 400.000 volt! Ez a madár apáról Desmet-Matthijs, a Kapoen x Groote véréből, anyáról Hector Desmet és Marcel Desmet háttere van. A tenyésztő PEETERS en ZOON (és fia), tavaly 1977-ben egy csomó közbeeső nagy eredmény között, a nemzeti hosszútávú bajnokgalambot is felmutathatta a 75-5118849 KLEINE MOLENAAR „személyében”. 1978-ban pedig a MONTAUBAN nemzeti első díj jutott neki, melyet a 75-5218767 sk hímje nyert meg számára. Fotója egy vasból gyúrt, hosszúkás típusú, teljesen súlytalan modelt mutat, hosszú szárnyakkal, igen értelmes, de vele egyformán nagyon energikus ábrázattal, széles fehér „plasztik” szemgyűrűvel. Bele lehet szeretni, olyan! A verseny 841 km volt számára, igen nehéz volt – 100 m sebességgel nyerte – és 65 km-el nagyobb távot repült, mint a második helyezett, a Decroix testvérek galambja. A Thomas dúc számára ez a negyedik nemzeti első díjat jelentette pályafutásuk során. Apja a Baudewijn-68 fia – ugyanúgy, mint a belga 77 évi hosszútávú bajnokgalambnak is – amelynek az apja a Debaere testvérektől való Desmet-Matthijs a Pursang vérből, de anyai ágon van benne De Meurichy, Vereecke, Ceulemans vér is. Az anyja egy Lietaer-galamb lánya.

  A nemzeti győztesek felsorolását egy újabb kuriózummal fejezném be: rendeztek az 1978 évi fiataloknak egy BORDEAUX versenyt, amelynek átlagos távolsága 750 km. Ráadásul kifogtak egy katasztrofális időt, úgyhogy a mintegy 2000 résztvevő fiatalból, mindössze négy érte el aznap a dúcát. Ez pedig hozott egy óriási meglepetést: egy Aarsen Callebert nevű zarren-i (nyugat-flandria) 70 éves parasztembernek, aki ráadásul abban az időben kórházban is volt, két galambja is volt a négy között! A fia mikor kosárbatételnél kikereste őket, nem tudta milyen távolságra vannak felkészítve, de úgy találta, jó a kondíciójuk, mindkettő alatt kb. 15 napos fiatal volt. Az eredmény ismeretes.

  A vér: távolabbi Stichelbaut, Labeeuw ésa Matthys, Vichte tenyésztőkön keresztül. Az öreg Aarsennnek három fia galambász, mind eredményes, nagyjából ugyanazzal a törzzsel. Antoon nevű fia – aki berakta őket apja távollétében – 1975-ben Barcelona nemzetközi első díjat nyerte meg egy kék hímmel, melynek nagyapja egyidejűleg nagyapja e két fiatalnak is. Fotóról megítélve őket, két pipaszárlábú, teljesen súlytalan, tűcsőrű, érdekes típusú galamb.

  Sokaknak talán száraz lesz beszámolóm, ám úgy érzem, sok tanulságot talál benne az, akinek erre szüksége van! A sorok között is érdemes olvasni.

EZ IS, AZ IS…

Írta: Anker Alfonz (1979)  

  Az 1978 évnek két nagy szenzációt keltő galambeladása akadt. A Janssen testvérek eladták leghíresebb galambjukat, a MERCKX-et Jules Wouters keerbergeni (Antwerpen-környék) tenyésztőnek, akinek nem ez az első nagy feltűnést keltő vásárlása. Ő 1972-ben kezdett galambászni, de egyike a leghíresebb gyűjteményekkel rendelkezőknek. Főképpen Janssen (övé többek közt a Stier-55 és a Geelooger is), majd a néhai Warre Gossens galambjaiból, az ugyancsak elhunyt híres Armand Roest elitgalambjaiból szerzett meg, de rekordáras Rijckaert, Desmet-Matthijs s újabban néhány Vanhee galambbal is bír. Most a Merckx társult ezek mellé. Az összegről hallgatnak, csak annyit engednek sejtetni, hogy millió körül van. Merckx 17 első díjat repült, s az utolsó évtized leghíresebb Janssen galambja. A fél világ igyekezett belőle valami utódra szert tenni, legalább is a számtalan hirdetést olvasva, akik mind egy-egy náluk lévő ilyen utódra hívják fel a figyelmet. MERCKX-et magam is láttam 1971-ben mégpedig igen érdekes körülmények között. Lent az udvaron a Janssen testvérek sorban kezembe adták tenyészgalambjaikat. Majd azt mondták, most menjünk fel a padlásra a versenygalambokhoz, de ott nem adnak kézbe galambot. Az eligazításnak megfelelően szó nélkül végignéztem a madarakat, párszor lassan végigsétálva a dúcok hosszában, majd rámutattam egyetlen egyre, mely rendkívül okos tekintetű arckifejezésével különösen magára vonta figyelmemet. Erre azt mondták az a legjobb galambjuk, úgy hívják Merckx. Akkor 4 éves volt. Ezután kissé beszédesebbek lettek, s mikor már harmadszor álltam meg egy csodálatosan selymes, nemes, valóban isteni madár „körül”, azt meg is fogták és azt mondták, ez a STIER-55, a Merckx apja. Ez a két galamb valóban olyan benyomást keltő volt, hogy most is ott látom magam előtt őket egészen pontosan.

  A másik nagy ügylet tárgya a holland „DRIE ACHTJES”, azaz „3x8” a gyűrűszáma után, mely a 74-13002888. Ez egy palakékcsapos, spriccelt fejű hím, azt a páratlan bravúrt vitte végbe, hogy 1976 és 1977 évben egyaránt megnyerte a „LEGJOBB GALAMB HOLLANDIÁBAN” címet. Ilyesmi más galambnak eddig még sosem sikerült, és olyasféle teljesítmény, mint Kincsemé a lovak között. Páratlan.

  Nem véletlen, hogy eredményeinek leírását a holland szaklap ilyesféleképp vezeti be: „keress ki egy jó szivart, végy magadhoz egy jó kortyot, ülj a karosszékbe és ámulj.”

  Nem részletezhetem az eredményeket helyhiány következtében, de ennyi is elég lesz:

fiatalon 1974: 3 helyezés, mindig elöl,

egyévesen 1975: 11 helyezés, ebből 9 ízben az első 10%-on belül,

kétévesen 1976: 16 helyezés, 16-szor 10%-on belül, 15-ször 1%-on belül!!!

Háromévesen 1977: 19 helyezés, 18-szor a 10%-on belül! Mindez egyetlen eredmény duplán számítása nélkül!

Huszonhárom első díj 550 km-ig, 6800-ig terjedő indulószámokkal. Nem csoda, ha eredményei felsorolását így fejezik be: „Minden bizonnyal a legjobb madár, amely csak az ég alatt repül.” Amíg repülni hagyták, feltehetően ez így igaz. De mostantól kezdve nyilván életfogytiglani volierre ítélik, mert ki mer kiengedni egymillió forint körüli összegért megvásárolt ilyen madarat? Aki tenyésztette és eladta: A. H. Witjes, Doesburg, akinek körzetében 700 versenyző van. Aki megvette: a milliárdos Eijerkamp, Zuphten. A galamb származása: telivér Desmet-Matthijs, apai ágon a Genaaiden x Draaier kombinációjából, anyagi oldalán Genaaiden fészektestvéréből Rik-ből eredően. Legvégül: Witjes összes galambállománya egy 5.5 x 2 m-es dúcba elfér.

  A holland szövetség minden évben a híres „wie heeftze beter”, azaz „kinek van jobb” kiírás keretében megállapítja a különböző kategóriák legjobbjait. A kategóriák: Hollandia legjobb galambja, H. legjobb hímje, H. legjobb tojója, H. legjobb fiatalja, H. legjobb hosszútávú galambja, H. legjobb középtávú galambja és H. legjobb rövidtávúja. Ezen kívül a legjobb dúc is értékelésre kerül, bizonyos kiírási feltételek alapján.

  A kétszeres „Hollandia legjobb galambja” cím értékét ha nem is közelíti meg egészen, mégis kuriózumszámba mehet Bart Smit scheveningeni tenyésztő 75-843395 számú hímje. Ez egyévesen, 1976-ban Hollandia legjobb középtávú galambja, kétévesen pedig Hollandia legjobb hosszútávú galambja címet szerezte meg gazdájának. Apja egy vk Janssen-eredetű madár, anyja Tournier-vért hordoz. Bart Smit-nak pedig 6 tenyészgalambja, 12 özvegy hímje és nyáron 18 fiatalja képezi az összes galamblétszámát.

  EZ VALAHOGY OLYN SZÉP DOLOG!

  Újra és újra visszatérek rá. Nem azért, hogy mindenki 20 galambot tartson nálunk is, egyáltalán nem. Az a szép ebben, amikor ilyen kis galambászok hozzájuthatnak a legnagyobb trófeákhoz. Ez az igazi szép galambászkodás, amikor nem a pénztárca, a nagy hajrában végigvitt töretlen hajsza, hanem kinek-kinek a maga szája íze szerinti, a maga örömére csinált galambászkodása is meghozhatja a számítását, ha azt JÓL csinálja.

  HOLLANDIA LEGJOBB FIATALJA címet 1976-ban Peter van Dongen nevű Cap a.d. Ijssel-i fiatalember galambja nyerte meg, a gyűrűszáma Belg. 76-6673475. Ezt a nemzeti bajnokot az antwerpeni piacon vette 7 gulden 50 centért. Egyévesen 11 helyezést repült neki 49 (!) km-.től 1004 km-ig.

  Hasonló „tészta”: 1977-ben Orleansból 23 938 galamb közül elért 5. helyezésével a SIMCA autót egy piszkoskék, hároméves hímmel nyerték meg. (Az első négy nem volt befizetve az autódíjra, ami 5 guldent tesz ki.) Ez a madár fiatalon 3 út 3 helyezést, egyévesen 13/12 és kétévesen 12 út 12 helyezést szedett össze a kontójára 1977 előtt. Mi ebben az annyira érdekes? Hát az, hogy ez a „Szerencse” hímnek és a „Véletlen” tojónak a kombinációjából jött létre. Apja egy berepült galamb, melyet nem igényelt vissza a gazdája, anyját pedig egy kiállításon vette meg 5 guldenért, miután ott leminősítették és a tulajdonos a helyszínen le akarta vágni.

  Ilyen is van!

  Térjünk más tárgyra, lássunk néhány jelentős 1978 évi elsődíjast:

  Az év mindenkori nagy szenzáció versenyét, az 1100-1200 km-es ST. VINCENT-et Hollandiában tavaly eddig páratlan rekorddal zárták: az első galambok átlagos métersebessége súrolta az 1700 métert! A győztes 1692, a második 1685 méter és 17 madár volt 1500 felett. Azaz ezúttal váratlanul könnyű verseny volt. A versenyt Hubert Rubsaert és fia elsloo-i galambászok SJEKSKE nevű spricceltfejű kék tojója nyerte, mely egyúttal 20.000 guldent nyert a rá jegyzett fogadások alapján, megnyerte az autót is, végül pedig szinte napokkal a verseny után megvette egy japán újabb 25.000 guldenért. (Ezeknél a nagy versenyeknél, a győztesnél abban a pillanatban ott ólálkodnak a vevő-nagyvágók, s a győztes gazdájának – ha ellen akar állni – ugyancsak megfelelő lelkierővel kell rendelkeznie. Jules Rijckaertnek, mikor a Fakír-ja 1976-ban a belga St. Vincent-et megnyerte – csak 14 galamb aznap – guldenben átszámolva 53.300 g.-t ajánlott fel egy Mosaiko Ota nevű japán, de hiába a galamb maradt St. Amandsbergben.)

  SJEKSKE fotói alapján egy könnyűsúlyú, bagolyarcú – azaz extra értelmes – kispupillájú, emellett energikus arckifejezésű madár, normál szárnyformával, szárnyfotója alapján. Apja, meg nem adott ősi hátterű, de jó hosszútávú eredményekkel bíró egyed, anyja az elhunyt világhíres hosszútávú tenyésztő, Jef van Wanroy, az Aarden galambokkal igen közeli rokonságú állományából ered. Fészekállapotáról nincs adatunk, a második, mely 7 m-el marad le tőle, egy 2 éves tojó, éppen 8 napos fiatalt nevelt. Utóbbi Piet Jannis, sittard-i tenyésztőé.

  Az év második legjelentősebb versenye Hollandiában DAX, mintegy 1000 km. Az első, 8815 galamb között a Van den Linden- Verschure, helmond-i kettősnek 74-181064 kk tojója lett. Fotója alapján könnyű, nyújtott típusú, hosszú szárny, kiugró utolsó tollakkal (ujjtollak), inkább világosabb szem, és általában vékonycsontú, finom alkat. A versenyre történő bekosarazás során, kelő tojásai voltak, megelőző tréningjei: 60 km, 120, 1150 km (itt helyezetlen), majd a Dax nemzeti első díj. A galambot tulajdonosai úgy vették Piet Lazeroms, zegge-i tenyésztőtől, aki a híres tiszta Aarden tenyésztők egyike. A madár rokontenyésztett az ebben a törzsben fogalommá nemesedett „500”-as tojóra. Piet Lazeroms 1972-ben 25.000 guldenért vett meg egy egész állományt, melyből neki csak az „500”-as tojó 3 fia, meg egy 7 éves lánya kellett, a többin túladott. S ez az utóbbi tojó, az 1978 évi nemzeti Dax 1. díjas anyja! Érdekesség még, hogy a Dax-tojó gazdái, v. d. Linden- Verschure, a St. Vincent versenyen nem keltek fel elég korán és reggel ott találták egy hímjüket, mely így 15.417 galamb közül végül is 7. lett. Ez a galamb is a Lazeroms dúcból került oda és ugyanez a vér! Feljegyzésre méltó!

  Az 1978 évi nemzetközi Barcelona verseny első 100 helyezettje közt jó 40 a holland és ezeknek 60%-áról tudom, hogy a Jan Aarden galambokat tenyésztik. A többiek között is lehet ilyen, csak én nem tudok róla. A nemzetközi első díjat megint egy olyan kisember nyerte, akinek egész galambász életére ez az eredmény tette fel a felejthetetlen koronát, boldogan fog meghalni. Arrafelé AZ A SZÉP, HOGY OTT MÉG 20 ÉV MÚLVA IS MEGBECSÜLÉS ÉRI EZT A TENYÉSZTŐT, EZÉRT AZ EGY EREDMÉNYÉÉRT. NÁLUNK: A KÖVETKEZŐ ÉVBEN HA NEM MEGY NEKI, MÁR LENÉZIK!!! Mekkora különbség sport és sport között!!! Uraim, mentalitást még tanulnunk kell!!! Ott az illető – ha él még 20 évet – akkor (ha akár a háta mögött is szó kerül róla) azt mondják: „tudod az aki 1978-ban megnyerte a Barcelona nemzetközi első díjat!” Mire a másik: „Aha! Már emlékszem! Nagy fegyvertény volt!”

  Nálunk? Így zajlana le: „tudod X.Y.” A másik: „Ja az a kis senki? Micsoda mázlija volt annak a díjnak a megnyerésével!” Az első: „Á kis szerencsétlen! Tiszta véletlen volt!”

  Rá kellene ébrednünk, mekkora különbség van a két nézőpontban. Az ott kint honos mentalitás ezreknek engedi megőrizni egy-egy sikerélményét – melyekből kisebb vagy nagyobb, majd mindenki által elérhető – s ezáltal emelt fővel közlekedhet a többi között, s ami még több, boldog vele, ha nem is minden évben jut ilyesmihez. Nálunk: fordítva van. A többiek igyekeznek mások eredményeit amilyen gyorsan csak lehetséges, kiradírozni az emlékezetből, hogy a többit mielőbb le lehessen nézni újra. (S ezáltal, a maguk pillanatnyi nagyságát kidomborítani.) Így a 90% lesütött fővel megy a többi közé, mert nem tudja, milyen újabb megaláztatás várja a „nagyképűek” részéről. Ezáltal a többségnek nem igazi öröm a sport, hanem a mártíromság egy formája, melyet elvisel, mert annyira szereti galambjait. Legfőbb ideje, hogy az egyesületekben, a kerületekben a legértelmesebb, legjellemesebb emberek tudatosan is felemeljék a szavukat ez ellen, mások lenézésének elhangzásai ellen, s fellépjenek tudatosan a sportszellemnek a vázolt mintára való felépítése mellett, szóban és tettben. Ettől felpezsdülne az egész tábor jóravaló része, és ezek vannak nagytöbbségben, tehát megéri!!!

  Tegyen mindenki valamit érte. Az ellenfelek eredményeinek megbecsülése az első lépés ezen az úton.

  S a pillanatnyilag csúcson lévők se feledjék: jobb nem felülről lefelé nyilatkozniuk a többiről, mert a csúcs nem tart soká. Nézzenek körül: hány ember van egyvégtében a csúcson évtizedek óta? Ha ma megbecsülik a többit, holnap a többi az ő mai eredményeit becsüli meg.

  E kitérő után vissza a BARCELONA nemzetközi 1. díjra.

  Nyerője Jean Grijspeerdt, St. Elloois-Winkel-ből, egy 70 éves nyugdíjas ipari munkás, akinek összlétszáma, a fiatalokat is beleértve 35 galamb. Kis padlásdúcában 8 özvegy hím él. Ez a versenyállomány. A nyerő galamb, egy majdnem fekete színű, sötét hím, 74-3413087 gyűrűszámú. Az öreg Grijspeerdt 60 esztendeje galambász, és felesége az öröm mellett is konsternálódva jegyezte meg: annyi liter kávé és sör, mint a győzelem utáni két hétben, abban a házban még nem fogyott, annyi ismeretlen ember még nem fordult meg a kis lakásban.

  Az öregnek a győztes madár azelőtt is a szeme fénye volt, bár az nem kényeztette el. Egy- és kétévesen egyetlen helyezést sem hozott. Más galamb ilyenkor egyenesen a fazék felé veszi az útját. Ő meghagyta. 1977-ben aztán volt egy közepes helyezése 670 km-ről és Barcelonából, 1978-ban négyévesen első tréningútja egy kb. 500 km-es Chatearoux volt, itt 800 közül 138. lett, három hét múlva 670 km (Angouleme) következett, négy hét múlva Barcelona – neki – 1052 km és nemzetközi első díj. Vére remek háttérbe vész: az apa a régi Devriendtektől, az anya a Cattrijsse és V. d. Espt galamboktól származik.

  Hollandiában a nemzeti elsőt Hubert Oostenrijk nyerte Heiningenben. Övé a nemzetközi 2. díj 1154 km távolság mellett. Galambja száma 73-2346228 kkh. Fotóiról – ilyenkor sokat készítenek – középtest, finom tojójellegű fej, igen értelmes és emellett éles tekintet, s normál méretű és formájú szárny olvasható le. Állítólag 4 m-el vesztette el a nemzetközi 1. díjat, de őneki szériában vannak olyan eredményei, hogy biztosan nem sajnálta el a 70 éves öreg belga munkás első díját. Ő is egyszerű ember. Idén Dax-ba 16 madarat tett be, 15-t helyezett a nemzeti listán. A híres Aarden tenyésztők egyike.

  Szintén márkás hosszútávú versenyek közé tartozik PAU.

    Ez is kb. 1100-1200 km a különböző holland területeknek. Az 1978 évi győztes egy 73-beli madár, melynek gazdája a Th. Timerius, Helmond. A madár külseje: kissé magas lábú, pehelysúlyú, acélból való galamb, gyilkos tekintettel. Csupa váz, toll, szárny, de semmi egyéb ballaszt. Eredete Cools nevű tenyésztőhöz vezet Nieuw-Vossemeerben, aki Aarden vért kultivál.

  A belga nagy nemzeti versenyek 1978 évi első díjasai: CHAROS kb. 760 km. Nyerője Emiel Deweerdt, Kotremark-ból a csodás SPIRITUS nevű 74-3302048 sz. kk hímjével. Nyurga, hosszú szárnyú, súlytalan, arckifejezésében inkább az értelem erősebben kifejezett, mint az energikusság. Az alkata kifejezetten szívós galambra vall. Ez a galamb már 1977-ben is hajszál híján – két méter különbség döntött – Belgium hosszútávú bajnok galambja lett volna, így második a következőkkel: 760 km 4372/12, 920 km 3998/35, 600 km 9674/40, 550 km 1874/88. Csak az avatatlan számára nem fantasztikus teljesítmény. A korona idén 760 km kereken 5000 közül 1. díj. Aligha hiszem, hogy tovább röptetik. Egyévesektől született (apja Adamo) a származási háttér v. d. Espt, Marcel Desmet és Andre Vermote. Az anya egyébként Vermote Atleet nevű galambjának a húga, amely a maga idején Belgium 2. hosszútávú bajnokgalambja volt.

  BRIVE kb. 680 km távolságot jelent. A keresett versenyek egyike. Nyerője Pol Bostijn CHICO-ja (74-3400228) egy tojófejű, rövid testű, biztosan könnyű alkatú, inkább hosszú szárnyú madár. Ma a Bostijn dúcnak feltétlenül parádéslova, úgy, mint valamikor Benoni és Pasport. A galamb ezzel a győzelmével két nemzeti első – Brive 680 km, Argenton 550 km – és egy nemzeti 2. díjával, melyet Tulle 650 km-ről ért el, a legnagyobb galambok egyikének van kikiáltva Belgiumban. Bostijn mindig óriási mód megpakolva teszi kosárba madarait, így igen nagy összegek nyerői, ha befutnak. Hírnevüket ez háromszorozza meg. Én – bocsásson meg érte Bostijn – nem tudok rajta annyira fellelkesedni, mert látom a mögötte meghúzódó kis menedzselési trükköket. Vannak jobb galambok Belgiumban, csak nem Bostijn menedzseli őket. Bostijn anyaga Stichelbaut és a Vandevelde-utódállományok kombinációja, ami alatt Devriendt, Cattrijsse, Van Bruaene – mindegyikből a régit – kell érteni. Mint galambász előtt, Bostijn előtt egyébként meg kell emelni a kalapot, mert hatalmas a tudása, fantasztikus az érzéke, zsonglőr a versenyzésben és művész az óriási pénzek megkeresésében. Egy a kérdés: tökéletesen becsületes-e a galambeladásban? Választ nem tudok rá adni.

  MONTAUBAN 850 km körüli a táv. Győztes az idén egy olyan tenyésztő, aki nagyon is tollam végére kívánkozik. Évek óta figyelem, nem olyan sok a csinnadratta körülötte, de a hosszútávú versenyek listáin félelmetes szívóssággal találhatni ott újra és újra, majd megint újra és újra. Nem a kistenyésztők közé való. Az első világszenzációját akkor keltette, amikor 1975-ben egyazon galambjával MÁSODSZOR nyerte meg a St. Vincent nemzeti első díjat! Ez eddig unikum. A galamb négy versenyév során 3 ízben helyezte magát – mindig igen elöl – Barcelonából, 4 ízben pedig St. Vincentből, ebből kétszer is nemzeti első! A második szenzáció az volt, hogy jött egy japán, és megvette 750.00 ft-ért, világrekord áron. Az eddigi 400.000 volt! Ez a madár apáról Desmet-Matthijs, a Kapoen x Groote véréből, anyáról Hector Desmet és Marcel Desmet háttere van. A tenyésztő PEETERS en ZOON (és fia), tavaly 1977-ben egy csomó közbeeső nagy eredmény között, a nemzeti hosszútávú bajnokgalambot is felmutathatta a 75-5118849 KLEINE MOLENAAR „személyében”. 1978-ban pedig a MONTAUBAN nemzeti első díj jutott neki, melyet a 75-5218767 sk hímje nyert meg számára. Fotója egy vasból gyúrt, hosszúkás típusú, teljesen súlytalan modelt mutat, hosszú szárnyakkal, igen értelmes, de vele egyformán nagyon energikus ábrázattal, széles fehér „plasztik” szemgyűrűvel. Bele lehet szeretni, olyan! A verseny 841 km volt számára, igen nehéz volt – 100 m sebességgel nyerte – és 65 km-el nagyobb távot repült, mint a második helyezett, a Decroix testvérek galambja. A Thomas dúc számára ez a negyedik nemzeti első díjat jelentette pályafutásuk során. Apja a Baudewijn-68 fia – ugyanúgy, mint a belga 77 évi hosszútávú bajnokgalambnak is – amelynek az apja a Debaere testvérektől való Desmet-Matthijs a Pursang vérből, de anyai ágon van benne De Meurichy, Vereecke, Ceulemans vér is. Az anyja egy Lietaer-galamb lánya.

  A nemzeti győztesek felsorolását egy újabb kuriózummal fejezném be: rendeztek az 1978 évi fiataloknak egy BORDEAUX versenyt, amelynek átlagos távolsága 750 km. Ráadásul kifogtak egy katasztrofális időt, úgyhogy a mintegy 2000 résztvevő fiatalból, mindössze négy érte el aznap a dúcát. Ez pedig hozott egy óriási meglepetést: egy Aarsen Callebert nevű zarren-i (nyugat-flandria) 70 éves parasztembernek, aki ráadásul abban az időben kórházban is volt, két galambja is volt a négy között! A fia mikor kosárbatételnél kikereste őket, nem tudta milyen távolságra vannak felkészítve, de úgy találta, jó a kondíciójuk, mindkettő alatt kb. 15 napos fiatal volt. Az eredmény ismeretes.

  A vér: távolabbi Stichelbaut, Labeeuw ésa Matthys, Vichte tenyésztőkön keresztül. Az öreg Aarsennnek három fia galambász, mind eredményes, nagyjából ugyanazzal a törzzsel. Antoon nevű fia – aki berakta őket apja távollétében – 1975-ben Barcelona nemzetközi első díjat nyerte meg egy kék hímmel, melynek nagyapja egyidejűleg nagyapja e két fiatalnak is. Fotóról megítélve őket, két pipaszárlábú, teljesen súlytalan, tűcsőrű, érdekes típusú galamb.

  Sokaknak talán száraz lesz beszámolóm, ám úgy érzem, sok tanulságot talál benne az, akinek erre szüksége van! A sorok között is érdemes olvasni. 

EZ IS AZ IS…

 

Írta: Anker Alfonz (1979)

  Általában mindig a reformpárt tagja voltam, de meg vagyok győződve arról, hogy nem okvetlenül kell nagy ugrásokkal előreugranunk. Csak az a reform ér valamit, melyről nem derül ki rövid idő múltán a tarthatatlansága. A reformokat olyan módon kell megalkotnunk, hogy azok tartósan a sport pilléreivé váljanak, s a későbbiekben esetleg finomítani lehessen rajtuk, de megszüntetnünk ne kelljen.

  A tizenkettes csapatbajnokságnak egyetlen tiszta és egészséges értelme van, az, ha úgy marad, ahogy ma van. Kímél vagy hajt, mindenki úgy alkalmazkodik a feltételekhez ahogy tud és akar. Célja elsősorban a nagyobb létszámú állományok részére az állományok átlagütőerejét versengés tárgyává tenni.

  Miféle korszerűsítésre volna szükség a bajnoksági rendszerben?

  Arra, hogy az ne EGYEDÜL a nagy állományoknak kedvezzen, megtalálhassa a maga bajnoksági esélyeit aki kisebb állományt tarthat, s az is, aki csak a rövid-középtávú versenyek, a közép-hosszútávú, avagy a maratoni távú utakat tekinti sportja céljának. Megtartva természetesen a mai – 12 galambos – minden utat végigröptető bajnokságot is.

  Ezek mindegyikéhez csatlakozzék a championbajnokság is a legjobb egyéni teljesítményű galambok számára.

  E kereten belül m i n d e n k i több bajnoksági lehetőséget is talál a maga számára, s EZ A CÉL.

  E különböző bajnokságoknak, közel azonos súlyt kell adni a díjazásban és erkölcsi elismerések terén, de legmagasabb rangúnak mindig az országos maratoni bajnokságot kell tekinteni. (Azért mert a világon mindenütt így van, s e mögött reális szakmai tényezők húzódnak meg.)

  Részletezzük:

  RÖVID-KÖZÉPTÁVÚ BAJNOKSÁG

  Magába foglalja az évi rendes versenyprogram kb. 500 km-ig terjedő útjait, melyeknél nem a kilométer abszolút száma a mérvadó, hanem a kerületi gyűlés, mely az egyes utakat ide sorolja. Akinek ezek a bajnokságok passzolnak, az ráállhat olyan törzs kialakítására, mely erre a legmegfelelőbb. Ez év közben néhány szabad vasárnapot jelent, míg a többiek a hosszabb távokat röptetik. Legyen egy befutó hármas bajnoksága, a 10-es vagy 12-es mellett, a kisebb állományúak esélykiegyenlítése céljából, mely azonban a 10- vagy 12-es bajnokságban röptetőket ne zárja ki. Azaz: mindenki számára nyitott, kicsinek és nagynak. A kistenyésztők itt a hármas és a champion egyéni bajnokságért küzdenek, a nagyok ugyanezért, és a 10-12-es csapatbajnokságért is. Tehát háromféle bajnokságban esély.

  KÖZÉP-HOSSZÚTÁVÚ BAJNOKSÁG

  Az évi rendes versenyprogram azon 500 km-t meghaladó központi távolságú útjait foglalja magába, melyet a kerületi gyűlés ide sorol. Az alsó kilométer határt jelentéktelen mértékben alulmúlhatja egy-egy egyesület. Az ezt kultiválók is ráállhatnak olyan állomány megformálására, melynek genetikai adottságait az e távokra való különös alkalmasság jellemzi. Ilyenfajta specializált állományokat persze nem lehet máról holnapra kialakítani. Ezért fontos, hogy a reformok hosszú távra szülessenek, és ne jöjjön két év múlva pár hangadó, aki felrúg megint mindent. Ennél a bajnokságformánál is adódnak szabad vasárnapok. Hármas befutó és 10- vagy 12-es csapatbajnoksággal, egyéni championbajnoksággal. Akik csak ezt röptetik, azok háromféle bajnokságesélyt találnak a maguk számára, de ha a rövid-középtávú bajnokságban is röptetnek már hatot.

  ÁLTALÁNOS CSAPATBAJNOKSÁG

  Akik végigröptetik az összes utat, a hármas vagy 10- 12-es csapatukkal. Megfelel az eddigi rendszernek. Hangsúlyozottan azonos rangot kell biztosítani e bajnokság számára, mint az előző kettőnek, vagyis nem nagyobbat annál! Különben értelmét veszti az előző kettő. Az ezt a formát röptetőknek összesen 9-féle bajnokság-nyerési esélye lehet, három a rövid-közép, három a közép-hosszú és három az általános bajnokság keretén belül. Így hát ne panaszkodjék az általános bajnokságban élversenyző, hogy bajnoksága nem az „első”-számú bajnokság. Megtalálja így is a többletesélyét.

  AZ ORSZÁGOS HOSSZÚTÁVÚ BAJNOKSÁG

  A kerületi versenyprogramokon kívül, vagy azok egy-egy útját bevonva megállapodás szerinti számban. Lehetőleg három útból, de legalább kettőből álljon. Csak hármas csapatok küzdenek érte, de tenyésztőnként több csapat is szerepelhet. Bajnoka Magyarország azévi bajnokának tekintendő, s itt kell a legfajsúlyosabb trófeákat biztosítani a győztesek számára. A hosszútávú galambok tenyésztése ugyanis jóval nehezebb, mint a többié.

  Ez a négy típusú bajnokság a kerületi és az országos versenyzés stabil és tartós kerete. A korábbiakhoz képest a következőkben jelent előrelépést:

Eddig kétféle esély létezett. Csapatbajnokság és championdíj. Most 3-6-9-11 különböző bajnokság nyerésére van mód. Több bajnoksági esélyt nyújtani szinte nem is szükséges, bár ez a keret nem zárja ki újabb lehetőségek kiaknázását sem. (Emlékversenyek, nevezett madarakkal való versenyzés, speciális vándordíjak stb.) Végre megoldódik annak a létszámban többségnek a sikerélményhez juttatása is, akik bár kitűnő galambokkal bírnak és értenek is a versenyzéshez, de külső körülmények folytán (anyagiak, család, lakás) nem tarthatnak annyi galambot, amellyel eséllyel szerepelhetnének a 12-es csapatbajnokságban. Ezek a hármas bajnokságokban rangos szerepléshez jutnak, de csak ha valóban jók. Ezért kell a hármas bajnokságnak nyíltnak lennie mindenki számára. Lehetővé válik, hogy ne kelljen mindenkinek, minden áldott vasárnap galambvárással lecövekelnie a családját. A tenyésztés szempontjából elősegíti a specializálódást. Ez növeli a sportélvezetet, szemben a mai „általános”-sal, mikor mindenki minden távon nem is egészen odavaló galambokkal evickél. Így eredményesebb, mert az egyik a gyorsaság növelését, a másik az állóképesség növelését veszi hangsúlyozottan kezelésbe. A mezőnyök specializáltabbakká, az eredmények biztonságosabbakká, a tenyésztők tudatosabbá válnak.

  A felsorolt előnyök cseppet sem csorbítják a jelenlegi, nagyobb állománylétszámokkal dolgozó tenyésztők esélyeit, hiszen ők ugyanazt nyerhetik, mint eddig, sőt 8-10 egyéb nyerési lehetőséggel bővülhet ez, ha minden versenyen részt vesznek. 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Oldal: Ez is - az is Anker 1979
tauben, pigeon, porumbei, postagalamb GÁSPÁR ISTVÁN - © 2008 - 2024 - pannonmaraton.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat