tauben, pigeon, porumbei, postagalamb GÁSPÁR ISTVÁN

A különböző korokban az embereknek történelmivé vált mondásaik voltak.
Gondoljunk Shakespeare-re ("Lenni, vagy nem lenni"), Julius Caesar-ra ("Jöttem, láttam, győztem"), Kenedy-re ("Berlinből jövők"), és a legutóbbi évekből Clinton-ra ("Sohasem szexeltem azzal a nővel").
Abban a szerencsében volt részem, hogy találkozzak és meg is ismerjem a galambsport meglehetősen híres bajnokait. 
Néhányan közülük szintén tettek számomra, illetve mások számára értékes megállapításokat, amelyek mindazok számára valósak és tanulságosak, akik hisznek ebben a sportban. Valójában ez nem furcsa. A bajnokok a helyes dolgokat teszik, amennyiben nem, nem lesznek bajnokok: A győztesnek mindig igaza van, jobb hallgatni rá. 
Lehetséges, hol azok a bajnokok akikre hivatkozom nem a leghíresebbek külföldön, de az a kérdés ki az aki eléggé elismert. A bajnokok maguk? 
Azt hiszem nem. Úgy vélem ez a sajtótól, vagy néhány újságírótól függ. Szerencsétlen módon a galambsportban a holland és belga hírességek külföldön teljesen ismeretlenek, ugyanakkor galambászok, akik a hazájuk vezetése számára nem jelentenek semmit nagy nevek külföldön. Ezek nem jelentenek semmit a sportnak, de másban jó képességekkel bírnak. 
Sok esetben jó üzletemberek. 
Ismerik a sajtó erejét és felhasználják azt, korrumpálva újságírókat, akik később naggyá teszik őket. 
Lássuk: 

DE LAERE: MEGACÉLOSÍTANI A GALAMBOKAT
Soha sem hallottunk De Laere-ről? Igazából soha. Mindaddig, amíg belga bajnok nem lett (2002), amikor is minden újságba bekerült a neve. Ha valaki új jól versenyez -nem arról van szó, hol a legjobb Belgiumban - a külföldiek tudni szeretnék, milyen fajtával versenyez a galambász. A belga és holland galambászok többsége szintén kíváncsi. 
Mi érdekli őket valójában? 
Szeretnék megismerni a dúc felépítését, a galambok tartását és motivációját, az egészségügyi oldalt és talán ..... a titkokat. 
De ez az utolsó dolog, amit az újoncok és a vesztesek keresnek. "Titkok" az a szó, amelyet ki kell törölni a galambászok szótárából. 
Amikor ezt a De Laere-t megkérdezték " Hogy van az, hogy mostanában olyan jól versenyzel?" nem kezdet úgynevezett titkokat felvázolni, hanem amit mondott meglehetősen érdekes volt. 
De Laere: 
Annyi sok jót halottam és olvastam a volierről, hogy kitettem az összes galambomat egy nyitott volierbe, ahol ki voltak téve a szélnek, esőnek, hidegnek a verseny szezont kővetően. Ez három éve történt. Azt kellet tapasztalnom ez volt a legjobb út megacélosítani őket és jó immunitást kialakítani. Az eredmény lélegzetelállító volt. Amikor kivettem a galambokat a volierből, megdöbbentett a lenyűgöző kondíciójuk látványa. Biztos vagyok abban, hogy az eredményeimet ennek a módszernek köszönhetem. Természetesen a galambjaimat a versenyek alatt eltérő módon tartom. Akkor megpróbálom az otthonukat (a dúcot) a lehető legkényelmesebbé tenni. Az bizonyos, hogy a dúc az ami érdekli a galambászok nagyobb hányadát Hollandiában és Belgiumban, mivel tudják mennyire fontos a környezet a jó kondícióhoz. Én személyesen láttam dúcokat Angliában, Amerikában, Spanyolországban, Portugáliában, Németországban, Japánban és újabban Kínában. Sajnálatot éreztem a postagalambászok iránt. Mindent megtesznek, lehetnek a legjobb galambjaik, pénzt költenek a galambokra, de nem fogják fel milyen fontos a környezet. Nem egy értelmes dolog a világon akár a legjobb galambot megvenni, aztán betenni egy dúcba, amelynek a klímája nem jó. 

JAN GRONDELAERS: VÁSÁROLJ SPRINTER GALAMBOT
Minden idők egyik legnagyobb szaktekintélye a mi sportunkban a néhai Jan Grondelaers. Napjaink bajnok dúcai közül sok kinyilvánítja, hogy tőle tanulták meg hogyan legyenek bajnokok. Grondelaers egy olyan személyiség volt, aki minden csínját¬bínját ismerte a sportnak. Ki más lenne képes ilyen jól versenyezni egy életen át? Bajnoknak lenni egy, vagy két évig az egy dolog, de évtizedeken át az egy olyan jó galambászt követel, mint Grondelaers. Kiválóságának egyik oka volt, hogy tudta hol lehet jó galambot vásárolni és gyakran kérdezték tőle miért sikeresek szinte majdnem mindig az import galambjai. A véleménye szerint sprinter galambokat kell importálni. " A hosszú távú versenyekre is?" kérdeztem egyszer. "Igen" válaszolta. A rövid távú galambokat a jó tájékozódásra tesztelték, ez a legfontosabb tulajdonság, amivel egy galambnak rendelkeznie kell. Nem használ, ha olyan erős, hogy 1000 km-t széllel szemben is képes repülni, ha eltéveszti a helyes irányt. Tegyük fel az egyik galamb gyorsabban repül, mint a másik (csalódnék, ha így lenne) mi lenne az értelme annak, ha rossz irányba repül? A rövid távú versenyek győztesei igazoltan jól tájékozódnak. Ha az elengedés után a galamb csak egy kört tesz meg az végzetes. Ha az elengedés után a galamb a többiekkel együtt indul haza (a rossz irányba) az szintén végzetes, ha csak néhány kilométer és néhány másodperc is ez döntő lehet az eredmény szempontjából rövid távon. A kapcsolódás a többi galambhoz, amelyek rossz irányba szállnak, ez az amit a rossz galambok tesznek. A start után rögtőn, ahogy kinyitották a kosarat, a galambnak úgy kell repülnie mint a lövedéknek, amely elhagyja a fegyvert. Azok, amelyek a legegyenesebb utat teszi meg (az elengedéstől az otthonukig), az lesznek a győztesek. És Grondelaers saját maga mutatott példát. Mindig is jó madarai voltak, de azután, hogy keresztezte azokat Hotkens ("Eenog") és Staf van Reeth ("Daniel") sprint¬galambjaival megsokszorozta az első helyeit és rövidtávon is jobb galambjai lettek. Természetesen nem hitte, hogy csak a jó tájékozódás kell a hosszútávhoz, de ez alap tulajdonsága minden jó galambnak. 
Az tényleg igaz lenne, hogy minden galamb egyforma gyors? Ez egy másik fejezethez tartozik. 

FLOR VERVOORT: SÖTÉTÍTENI EGÉSZ NAPON ÁT
2002 decemberében a galambász világot sokkolta a belga ász Flor Vervoort hirtelen halála. Ez a nyugalmazott tanár a sikeresen versenyző tojókkal vált híressé. Leginkább "Fieneke" (a tojót feleségéről nevezte el) tette öt naggyá. Ezt a tojót gyakran úgy említik "a legjobb a történelem során", jóllehet ez nem jelent sokat. Sok galambot említenek úgy, hogy "a legjobb a történelem során". "Fieneke" egy csodálatos erősség volt, 
és a hihetetlen rekordja egész Belgiumot meglepte. Ő leszármazottja annak a galambnak amely az én véleményem alapján minden idők legjobbja: van der Veken "Olieman"-ja. Korábban írtam már erről a galambról. Amikor Vervoort-ot arról kérdeztem hogyan lett ilyen különleges azt felelte: legalább napi 20 órán át sötétben tartom a galambokat. Napfényt csak edzéskor és hétvégeken látnak. A galamboknak szelídeknek kell lenniük és ez úgy a legkönnyebb, ha a saját dúcukban vannak. Akkor van szükség az energiájukra, ha versenyeznek. Akkor ki kell robbanniuk. És a legkönnyebb a galambokat teljes nyugalomban tartani, ha sötétben vannak. Az a tény, hogy ezek a madarak nem ...... moult.... szintén segít. 
Így vélte Flor Vervoort. Amikor a többiek halottak erről a módszerről és ők is alkalmazták, egyesek sikeresek voltak, mások nem. Az ok egyszerű. Jó galambokra is szükséged van. Egyetlen további módszer sem segít neked, ha a galambok nem jók. De a Vervoort módszer nem lehet rossz mivel, itt idézhetjük ismét, a győztesnek mindig igaza van. 

KLAK: AZONOS ÁR
Klak barátjának lenni nagy dicsőség, én azon kevesek közé tartozom. 
Néha eljött a házamba megnézni a galambjaimat, ahogy hazaérnek az Orleansi Nemzeti versenyről, és stoppoltam a galambjaival évekig, amikor a rossz egészsége miatt már nem volt képes erre. Azért írom ezt, hogy reklámozzam a galambjait? Nem. 
Először is nem versenyzem Klak-galambokkal, másrészről a kereslet az ő galambjai iránt sokkal nagyobb, mint a kínálat. Különösen az USA-ban, Japánban, Németországban és természetesen Hollandiában voltak nagyon népszerűek a galambok, és most is azok. Évtizedekig tartó hatalmas sikerei ellenére soha nem vette fel a bajnoktársak nagyképűségét, sőt visszájára fordította arroganciájukat. 
Egyszerű volt és az is maradt. Amennyire tudom ő az egyetlen, aki megtartotta a jó öreg Janssen-galambokat tisztán és ..... egyike azon kevés galambászoknak, akik természetes módon versenyeztek Hollandiában és Belgiumban. Legyőzni az özvegyeket fészken versenyzőkkel az edzés lényege, állította. Klak ismert arról is, hogy minden fiatalnak szabott ára volt. A legtöbb bajnoknál a speciális szülők fiataljainak speciális ára van, de nem így Klak esetén. Ha a galambászok meg akarják venni a fiataljait megvehetik, ha helyben találja azokat, függetlenül kik voltak a szülők. Klak azt mondja: "Aki első, az első. Ez a nézete mindig kérdésre adott okot. Az ő reakciója erre: A legjobb galambnak is tehet értéktelen gyereke. Másrészről a hitelesített egyéves galambok, amelyeknek nem voltak referenciáik, adhatnak kitűnőeket. Lásd az én 613-somat. Egyike a legjobb versenyzőimnek, amim volt amióta versenyzek, és ennek már 65 éve. Olyan szerencsés voltam, hogy a szülei több évig a dúcomban voltak. De mégis csak egy 613-at produkáltak. Őszintén szólva drágábbak a fiatalok néhány külföldi üzletember számára, nem vagyok olyan ostoba, amilyennek gondolnak. Megtörtént hogy egy közvetlen leszármazott fiatalt eladtam és később azt tapasztaltam, hogy a vevők eladták annak leszármazottját, tehát a 613-as unokáját, tízszereséért annak az árnak, amit én kaptam a közvetlen utódért. De normálisan minden fiatalnak valóban egy fix ára van. 
Az újnevezett Arany-párok megnevettetnek. 
Mondhatom a karrierem során sok kitűnő versenyzőm volt, de a 65 év alatt csak egy párom volt, amelyik kiérdemelte az Arany-pár nevet. Ők Vechter és Witpenneke voltak. (Harcos és Fehérröptű). 

ADRIAAN JANSSEN: EGY SZUPER ELÉG
Mindenki, aki ismeri Janssenékat Arendonkból tudja, hogy a néhai Adrián, aki az igazi galambász volt. Louis volt és jelenleg is az üzletember. Charel kaparta a dúcot intézte a takarmányozás és a dologiakat. Jef végezet a "piszkos munkát', de az igazi főnők Adriaan volt. Amikor még élt nem voltak a galambászprogramok, amelyek tárolták az információt a számítógépben, de fia valaha létezett személy, akinek nem volt szűksége ehhez számítógépre az Adriaan volt. Minden gondolkodás nélkül meg tudta nevezni minden galamb szüleit, nagyszüleit a dúcból, csakúgy mint az eredményeiket. Az ő elképzelései nem sokban tértek el Klak-étól. Adriaan: Az a galambpár amelyikből egy kiváló leszármazott van azon évek alatt amíg tenyésztésben van, az számomra egy Arany-pár. Sok galambász problémája az, hogy azt gondolják túl hamar lesz egy kiváló. Amikor az emberek megvádolták a Janssen testvéreket, hogy túl magas árakat szabnak azt mondták: Nem mi határozzuk meg az árat, hanem a vevők. 

DR. MARIEN: HOGYAN VESZÍTSŰK EL A PACIENSEKET/KLIENSEKET
Dr. Marien egyike azon belga állatorvosoknak, akik galambra specializálódtak, de e mellett egyben egy jegyzett galambász is. És azok az állatorvosok, akik mernek kapcsolódni a versenyekhez megbecsülendők. Ha jól versenyez azt fogják mondani az emberek: "Nem csoda, ő egy állatorvos." Ő tudja azt, hogyan lehet a galambokat jó formába hozni. 
Rossz eredménynél azt fogják mondani: 
"Hogy lehet, hogy ez az ember ilyen rosszul versenyzik?" Rossz formában kell lenniük a galambjainak, és mivel nem képes javítani a kondíciójukon, nem lehet valami jó állatorvos. Tehát az az állatorvos, amelyik versenyez nem lehet jó. Dr. Marien nem csak jól versenyez, de úgy is ismerik, hogy gyűlöl minden gyógyszert. Azok a galambászok, akik konzultálnak vele, gyakran gyógyszer nélkül térnek haza. Sok állatorvos teljesen más. A galambászok miután konzultáltak velük nagy csomag gyógyszerrel és üres pénztárcával térnek haza. 
Néha sajnálom a galambászokat, akik eljönnek hozzám a galambjaikkal. Nagyon gyakran semmi sem rossz, csak hiányzik a minőség. Ezekben az esetekben nem írok receptet, csak beszélek a tulajdonossal, figyelmesen megválogatva a szavaimat, mert a galambászok nem is akarják hallani, hogy a galambjaik nem jók. Elmennek egy másik állatorvoshoz, aki gyógyszert ír fel. De nem törődőm ezzel igazán. Előbb, vagy utóbb szembesülnek a fájó valósággal és visszatérnek hozzám.

Ebben a kiadványban újra idézzük a belga és holland galambászok lecke értékű megjegyzéseit, vagy véleményeit. És a tanulás az, amit minden törekvő galambász szeretne. Az a pillanat, amikor azt gondoljuk mindent tudunk a sportról, a pillanat amikor azt hisszük senki nem tud tanítani minket, a vég kezdete. Kételkedések és kérdések jellemzik a bölcs embert. Tehát lássuk újra. 

VAN DER POL: BUTASÁG A JOBB HELY
Van der Pol a kései hetvenes években lepte meg az országot hallatlan eredményével a fiatalok hosszú távú versenyében. Igazából az én eredményeim majdnem olyan jók voltak, de nem annyira meggyőzőek. 
Jóllehet 9 díjat nyerni 10 galambbal jobb eredmény, mint 50 díjat nyerni 70-el, de aki 50 díjat nyer az viszi a prímet. Van der Pol elintézte, hogy legyen otthon 40 galambja akkor is, amikor a többi sporttársnak egy sem. Természetesen jó galambjai voltak, de volt még valami. Akkoriban csak ő és én voltunk azok, akik sötétben tartottuk a galambokat. Később Aarts és a többiek is így tettek és rémálmaivá váltak a többieknek. Mint "fiatal galambász szakértőket" sokat pletykálkodtak rólunk és kritizáltak minket. Azzal gyanúsítottak minket, hogy van valami titkunk, valójában volt (a sötétítés), de a többiek azt hitték gyógyszerezés. 
Néhányan azt vélték jobb helyen vagyunk. Milyen naiv és buta tud lenni néhány ember. Hogyan lehetnél jobb helyen 500 km-es versenyen, amikor a másik galambász azonos utcában lakik. A jobb hely gyakran csak mentegetőzés a vesztesek részéről ebben a sportban. Természetesen sok verseny során az egyik galambász jobb helyen van, mint a többi a kedvező szél miatt. De mivel a szél napról-napra változó, ez nem lehet indok egész évben. Léteznek azonban rossz fekvésű helyek. Azok a helyek, ahol azok a galambászok laknak, akiknek gyengébbek a galambjaik. 

JEF CARLENS: HOGYAN VÁLASSZUNK
A néhai Jef Carlens „valami más volt”, de szintén hosszú távú bajnok a Barcelonai versenyekből származó nagy hírnévvel. Nehéz információt szerezni róla, mert a lapok ritkán hivatkozták őt. Az ok, annyira szerette a sajtó embereit min Bush szereti Saddam Husszeint. Az ő "Mona Lisa"-ja aki 1973-ban 8515 galamb közül nyerte meg a Barcelonai Nemzetkőzi Díjat éveken át hazai fogalom volt Belgiumban. Én soha nem találkoztam Carlens-szel, de dolgoztam "Mona Lisa"-val Shimamura japán bankár dúcában. A belga Pros Rossen szerzett egyet a lányaiból "Fabiolát', amelyet később Belgium királynőjének nevezetek, és ennek a tojónak a leszármazottjai fantasztikusak voltak. Carlens kemény volt önmagával és a galambjaival is. Természetes ember volt, ritkán gyógykezelte a madarait és ritkán tisztította a dúcot. Ismert vitatható nézetéről, a fiatalok eltévedésével kapcsolatban. 
Minden galambnak, amelyik elvész az edzésen, vagy versenyeken okoz egy kis örömöt, ahogy szokta mondani. Mit értett ez alatt, hogy ezek a galambok nem jók, de tévedett. Túl sok példa van olyan eltévedt galambra, amelyet később bejegyeztek és igazolt bajnok lett. 
Sajátos nézeteket vallott a fiatalok kiválasztásáról is. 
Carlens: 
Sokaknak probléma a fiatalok kiválasztása, de nem nekem. Amit tenni kell, sok fiatalt tenyészteni és sokat eladni, vagy akár csak elajándékozni ezeket, amikor még fiatalok. 
Nagyon fontos, hogy hagyjuk a vevőt magát választani. Ha tehát magadnak 40 fiatalt szeretnél, akkor sokkal többet kell tenyészteni, engedd a többieknek kiválasztani, amelyiket szeretnék, és a galambok, amelyek megmaradnak a legjobbak. Hogy lehet? 
A legtöbb galambász a nagy galambokat választja, és azok a rosszabbak. Azért választják a nagyokat, mert összekeverik a zsírt (háj) az izommal, a méretet az erővel. Meg kell jegyezzük van némi igazság ezekben a szavakban. 
steal controversial

HOFKENS: ADD EL ŐKET
Kevés névvel éltek vissza annyira, mint Hofkens nevével, amint azt korábban megírtam. Közel lakott hozzám, tehát elég jól ismertem. Szuper galambjai voltak, de a csillaga csak a halála után jött föl. Hasonlóan mint az néhány popsztár, vagy író esetében. A legjobb dolog a karrierjükben az, hogy meghaltak. A haláluk után a számaik a csúcsra kerülnek (top hit), a könyveik a legjobban eladottak (best seller) lesznek. Hofkens-ről annyit tudok, hogy a galambjainak mintegy felét vásárolta. Amikor azok árverésre kerültek a halála után, különösen a külföldiek léptek fel Hofkens vérvonallal, jóllehet Hofkens maga nem hitt a vérvonalakban és nem is tenyésztett ki egyet sem. Ő a keresztezésben hitt. Az "Arany-párokról” az volt a véleménye, mint Klak-nak és Janssen-nek. Hofkens: Ha valaki meg akarja venni a legjobb galambodat, gyakran szeretné annak szüleit is. Add el mindet. Az esélye annak, hogy a szülőpárnak valaha lesz még egy szuper leszármazottja majdhogynem nulla. 

DUSARDUYN: A TÖRZSKŐNYVEK NEM REPŰLNEK
Senki más nem nyert annyi nemzeti díjat, mint Dusarduyn. Nem vezette a törzskönyveket, mivel utálta azokat. Ez az amiért soha nem lett híres külföldön, mivel törzskönyv nélkül szinte lehetetlen volt galambot eladnia. 
Dusarduyn: Mit szeretne a vevő, egy jó galambot, vagy egy jó törzskönyvet? Néha csak csodálkozom. A törzskönyvre azt írhatsz rá amit akarsz. Csak akkor reptetheted a törzskönyvet, ha összehajtogatod, mint egy kisgyerek repülőnek. 

DE BRUYN: EGY HADSEREGRE VAN SZÜKSÉGED
A németalföldi fogorvos a sikeres "dupla özvegyes" reptetéséről ismert. Nyugat-Európa többsége özvegy hímekkel versenyez (a tojó marad otthon). Egy kis csoport (Engels, a néhai Vervoort, IJskout, Geerts, Vercammen) özvegy tojókkal versenyez (a hímek maradnak otthon), csak egy maréknyi versenyez természetesen (Klak). 
De Bruyn egyaránt versenyzett özvegy hímekkel és tojókkal, mivel "ez így gazdaságosabb". Ha harminc hím őzveggyel versenyzel hatvan galambra van szükséged. Utálom azt az elképzelést, hogy a galambjaim felét itthon hagyjam, ha megy a verseny. És van itt még egy dolog. Hogyan tudhatod meg, hogy egyáltalán jók-e a galambjaid, ha nem versenyzel velük. Ha mind a két nemmel versenyzel jobban megismered a galambjaidat, és nem kell a galamboknak az idejűket a dúcban vesztegetni, állította ő. 
Velem ellentétben sok galambbal versenyzett, amikor jók voltunk sokat vitáztunk ezen. Willem de Bruyn: "Győzni akarok, háborúkat nem nyerhetsz egy maroknyi katonával, ehhez egy egész hadseregre van szükséged." 

DR. LEMAHIEU: TEA? ÉN MELETTE VAGYOK
Dr. Lemahieu szinte a második ismert belga állatorvos. Ha az embereknek olyan nagy a problémája, hogy nincs állatorvos aki kisegítse belőle őket, ő az utolsó mentsvár. Én magam is tanultam tőle a galambbetegségekkel, gyógyszerekkel és szerekkel kapcsolatosan. Jelenleg tudni kell, hogy a "galamb-tea" egy vitatott kérdés a nyugat-európai tenyésztők kőzött. Én magam azt gondolom, ez egy baromság, de szkeptikus vagyok sok kiegészítővel szemben. Nem hiszek a teában, mert sokat vizsgáltam: a galambjaim fele egy évig kapta a teát, a másik fele nem. Soha nem sikerült feljeleznem különbséget az egészség, vagy az eredmény tekintetében. De meg kell mondjam olyan sok belga bajnok galambjának a menőjében szerepel a tea, hogy egyáltalán nem lehet rossz. Mivel kételkedtem (és most is kételkedem) elhatároztam, hogy felhozom a témát, amikor dr. Lemahieu és én a galambokról fogunk beszélgetni. 
"Támogatja a teát a galamboknak, vagy sem?" kérdeztem meg egyenesen. 
Dr. Lemahieu Igen mellette vagyok, hagyjuk, hagy teáztassák a galambászok a madarakat. Ha teát raknak az itatóba, nem tesznek antibiotikumot bele. És minden nap ami antibiotikum mentes egy jó nap. 

DR. ALLY: A KOKCIDIÓZIS A KONDICIÓ MÉRTÉKE
Mr. Ally szintén egy galambokkal foglalkozó állatorvos. 25 éve foglakozik a galambbetegségekkel, 15 éve versenyzik (hosszútáv) és meglehetősen sikeres benne. Természetesen egy olyan ember, mint ő sokat kísérletezik a gyógyszerekkel a saját galambjain. Érdekes hallani mi az ő véleménye a kokcidiózisról. 
Dr. Ally: 
Egy enyhe kokcidiózis nem gond, ha a dúc száraz kezelés nélkül kibírják a galambok. A legjobb megelőzés a kitűnő környezet. Megfigyeltem, hol egy kemény verseny után a galambok jóval erősebben kokcidiózisosak. De néhány nap elteltével, amikor regenerálódtak egyre kevesebbet és kevesebbet találok. Tehát a kokcidiózis függ az általános kondíciótól. Számomra ez egy paramétere/fokmérője a kondíciónak. Ahhoz, hogy csökkentsük a kokcidiózist javítani kell a kondíciót. Ez nem jelenti azt, hogy a kocadózist teljesen elfelejthetjük. Ha a galambok kokcidiummal túlzottan terheltek szabaddá válik az út más betegségek számára, mint a paratyphus. A csirkéknél hasonlóak tapasztalhatók. A túlzott kokcidiózist gyakran követi a salmonella-fertőzés. Dr. Lemahieu és dr. Marien (korábban említettem őket) osztják dr. Ally ezen véleményét. 

CHRISTIAENS: HOGYAN ELŐZZÜK MEG AZ ADENOT ÉS A COLIT? 
Christiaens beceneve a "varázsló", mindjárt kiderül miért. 
Ismert még arról is, hogy évente legfeljebb egyszer takarítja a dúcot. Csak bedobja az ételt az ürülékre és .... eltérően a többiektől az ő galambjai soha nem kapnak adenot , vagy colit. 
Christiaens: Komolyan azt gondolom, hogy a galambászok túl higiénikussá váltak, a dúcok túl tiszták lettek. Ez az amiért a galamboknak nincs esélye immunitást kialakítani. Miért van, hogy manapság annyi gyerek allergiás erre, vagy arra. Túlzott higiénia a lakásokban barátom. Az anyák túl sokat takarítanak. A múltban a gyerekek piszkos, mosdatlan kézzel ettek, mégis ritkán lettek betegek. Manapság nincs immunitásuk A leghigiénikusabb helyek a világon a kórházak. És leginkább a kórházakban találunk olyan baktériumokat, amelyeket már nem lehet kiirtani. Biztos vagyok abban, hogy hosszútávon erősebb madaraid lesznek jobb immunitással, ha az ürüléket a dúcban hagyod. Pillants a kosárba, amikor a galamb úton van a verseny indításához. Milyen koszos tud lenni. 
Azt gondolom azok a galambok, amelyek kevéssé higiénikus feltételeknek vannak kitéve a dúcban, kevéssé sérülékenyek. Így gondolja a "varázsló". Néhányszor jártam nála. Ritkán láttam olyan jó eredményeket, mint az övéi. És ritkán láttam olyan mocskos dúcokat, mint az övéi. De emlékezz: Christiaens egy győztes. 

VAN DER WEGEN
Hihetetlen mennyi a nemzeti kétnapos versenyeken győztes galamb hordozza a Van der Wegen vérvonalat. Mind Hollandiában, mind Belgiumban. Ő tehát egyike azon keveseknek, akinek egyfajta saját vonala van. Milyen tiszta ez a vonal? Es amennyi szóbeszéd, spekuláció van a Janssen galambokkal kapcsolatban (importáltak új vérvonalat, vagy sem) ennek alapján nem kérdés a kételkedés a van der Wegen galambokkal kapcsolatban. Leginkább mivel ismert, hogy aukciókon vásárolt galambokat. Egyszer egy tanfolyamon voltam együtt Anton van der Wegennel Ponderosa-ban (Eyerkamp). Ott egy galambász megkérdezte őt mennyire tiszta vonalúak a galambjai, amire így válaszolt: "Kávézik uram?" 
Az ember biccentett. "És tesz hozzá tejet?" 
Az ember ismét biccentett. 
"És minek nevezi azt amit ekkor iszik?" kérdezte aztán van der Wegen. A hallgatóság mosolygott. , 
KÖVETKEZÉSKÉPPEN: 
Remélem a bajnokok idézett néhány megjegyzése elgondolkoztató. Ha csak egy keveset is elsajátítottak belőle, már megérte a pénzt, amit a lapra költöttek. Sok embert ismerek, és abból következik, hogy sok mindent hallok. Tudják én mit tanultam? 
Az emberek csak fele olyan jók, mint azt a barátaik állítják, és csak fele olyan rosszak, mint ahogy azt az ellenségeik mondják.