Volt egyszer egy alapítvány 

Vétek János honlapjáról

Engedjenek meg egy kis történelmi visszatekintést! 

Ki is volt Anker Alfonz, és mi volt az a szellemiség, 

amit a halálával elveszítettünk! 

Ennek ismeretében érthetőbbé válik, Mit is akart Dr. 

Lovas László, miért is volt szükség az Anker Alfonz 

országos bajnokság és az Anker alapítvány a 

postagalambsporttért megszervezésére.  

Anker Alfonz volt az, aki a populációgenetikát 

átültette a postagalambsportra. Elképzeléseit „A 

repülő keresztrejtvény” című munkájában és számos 

szakcikkben tette közzé. „A repülő keresztrejtvény” 

című munkája kis átdolgozással német és flamand 

nyelven is megjelent, a legnagyobb elismerés 

kíséretében. Ilyen értékes munkát még magyar 

galambász sohasem produkált, és tartok tőle, az 

elkövetkező 100 évben sem fog, ha lesz még akkor 

galambsport. Kimagaslott – nem csak termetével – a magyar galambászok közül és nem is 

csak szakmailag.  

Az  Ő általa teremtett világban a postagalambsport olyan volt Magyarországon, mint egy 

vallás. Én még láttam azokat a csillogó szemű galambászokat, akik akkoriban elzarándokoltak 

Kaposvárra, hogy lelkileg feltöltődve több hónapra, vagy akár egy egész életre muníciót 

gyűjtsenek egy-egy látogatás alkalmával.  

A galambászok keresték egymás társaságát, örültek egymásnak, segítették egymást. Akkor 

még távoli volt a „megélhetési galambász” fogalma.  

Ha patetikusan szeretném Anker Alfonzot egy mondattal jellemezni, az az lenne: „Ki csiszolt 

elméjét elegyítette szívének szeretetével.” Benne még nagyobb volt a szeretet hatalma, mint a 

hatalom szeretete. Mindig kiállt a becsület, a tisztesség mellett, bátran síkraszállt a kis 

emberek érdekeiért. Nem ismerte az önzést. Úriember volt, gáncs nélküli lovag. A vasárnapjai 

azzal teltek, hogy levelekre válaszolt, tanított, oktatott, nevelt nagy-nagy türelemmel. 

A repülő keresztrejtvény című könyvéért kapott teljes bevételt az akkori Dél kerületnek 

adományozta gépkocsi vásárlás céljára, pedig nem volt gazdag ember, de lélekben igen!  

A magyar galambászok jelentős része nem is tudja, milyen ajándék volt magyar 

postagalambsport kezében Anker Alfonz személye. 

Ő még megérte az „aurea aetast”. Európa postagalambsportjának az aranykorát. Igaz, csak a 

végét.  Belgiumban, Hollandiában több mint 200 000 galambász volt, a németekről nem is 

beszélve. Az 50-es, 60-as évek nagyjai lettek  a klasszikusok. Mint: Hector Desmet, Valeer 

Desmet, Marcel Desmet, Verecke, Rickaert, Maurice Delbar, Sion, van Brauaene, Fabry, 

Devriendt, Cattrysse, Jef Symons, Hyskens van Riel, Gossens, Janssen testvérek, stb. 

Hollandiából: Jan Aarden, Ko Nipius, Staf Dussarduijn, Tontje schouteren, Piet Lazaroms, A. 

van de Wege, Jos Klak stb. Szakírók közül: Jan Artz, van Schalen, Piet de Weerd, Julles 

Galles, prof. Grembergen, stb. hogy csak néhány nevet említsek. Közéjük tartozott Anker 

Alfonz is. Befogadták egyetlen kelet európaiként. Erről tanúskodik a nagy német 

galambászlexikon. 

Anker Alfonzzal úgy voltak a magyar galambászok – tisztelet a kivételnek – mint a legendás 

focicsapatunk tagjai a Picasso-szobrocskákkal. 1956-ban kint maradt a világverő csapatunk. 

Nem mertek hazajönni. Pénzért turnéztak. Egy alkalommal a meccs utáni fogadáson minden 

játékos kapott egy kis Picasso-szobrocskát. Nem tudták mi az. A szállodába vivő út egy folyó 

1felett vezetett. Azzal szórakoztak, hogy a hídról a busz ablakából a folyóba dobálták a 

szobrocskákat... 

Anker Alfonzot csodáltuk, ám de nem követtük… 

Anker Alfonz körül Kaposváron  kialakult egy kis szellemi műhely: Ujházy Péter, Kertész 

Attila, Dr. Lovas László, Kuti Lajos, Paál István, Dr. Solymár István. Dr. Papp László, 

Csontos Gyula… Valamennyi agrármérnök, állatorvos. Ahelyett, hogy összekaparta volna az 

akkori regírung a morzsákat, rájuk sem volt szükség. Ma már elment a hajó, többen 

abbahagyták, megöregedtek… 

Lovas László volt az, aki puritán önszorgalomból igyekezett újraéleszteni az Ankeri örökséget 

azok helyett, akiknek ez hivatali kötelességük lett volna.  

Lovas László két dolgot tudott biztosan: 

1. Olvasta Berzsenyit. „…ha a tiszta erkölcs elvész Róma rabigába görnyed…” 

2. Új, a célnak jobban megfelelő teljesítményértékelést kell bevezetni, mert a régi 

elavult. 

1. Az első gondolathoz: Debreceni volt. Tudta, ha a paszulyt nem kapálják, nem irtják a 

gyomot mellette, nem lesz termés. A gaz a föld édes gyermeke, amit vetünk bele az a 

mostoha. Az önzés, a gőg, a kevélység, önreklám, ügyeskedés, haszonelvűség a gaz. A 

tiszta erkölcs, az önzetlenség, nemes lelkűség stb. a kultúrnövény, ezeket ápolni kell. 

A nyolcvanas években már megindult a társadalomban az erkölcsi, lelki, szellemi 

rombolás, ami a mai napig tart. 

2. A második gondolathoz: 

Az egyedüli objektív verseny- és tenyészértékbecslés a  20%-os díjlista, a galambok 

érkezési sebessége alapján. A többi közvetett, különböző pontozások eredménye. Ez 

elsősorban a tenyésztők rangsorát igyekszik mindenáron megállapítani. Itt a hiba!!! A 

galambok versenyezzenek, ne a tenyésztők! Mint például a lósportban. Senki nem 

tudja, Kincsemnek, Imperiálnak ki volt a gazdája, vagy a zsokéja, csak a lovak neve 

vált széles körben ismertté. Ugyanez  az értékrend Nyugat-Európában is a 

galambsportban. Elsősorban a győztes galambok nevei keringtek pl.: Opgeblazen, 

Rooshelle, Klare, Kapoen, Dolle, Zwarteband, Karel, Jonge Stier stb… Természetesen 

hozzátették a tenyésztő nevét is, hogy ki hányadik a  csapatbajnokságban, ilyesmivel 

nem foglalkoztak. Csak halkan jegyzem meg: mennyi torzsalkodástól, megaláztatástól, 

veszekedéstől, uram bocsá ügyeskedéstől mentesülhettünk volna, ha mi is csak a 20%-

os listán elsősorban az élgalambokra koncentrálunk? Kezdve a galamb gyűrűszámával, 

m/perc sebességgel, dúctávval, a végén megjegyezve a tulajdonost, mindenféle 

manipulált pontoktól mentesen. Ehhez nem lett volna feltétlenül szükséges óriási 

galambtömeg. 

Ugorjunk egy kicsit vissza az időben, a 80-as évek közepére! Versenyezni kezdett egy 

fiatalember, akit korábban, közgyűlési határozattal örökre eltiltottak. Hogy lehetséges ez? 

Többek között Haász Ferenc – a lap akkori főszerkesztője, aki barátja volt Anker 

Alfonznak – ismerte a még korábbi előzményeket a hatvanas évekig visszamenően. 

Akkoriban Anker Alfonz kárára is történt egy etikátlan dolog. Kezdett kifogásolni 

bizonyos etikai dolgokat a szaklapban munkatársaival (akkor még volt 

szerkesztőbizottság) Pillinger András, Dabis László, Kocsis Géza stb… Kialakult egy 

konfliktus helyzet a szövetség vezetői és a szerkesztőbizottság között. Haász Ferenc korai 

halálával, 1985-ben a konfliktushelyzet megoldódott. A szerkesztőbizottságot szélnek 

2eresztették. A szaklap az alelnök kezébe került. Ellenzéki nyilvános reagálásra nem volt 

lehetőség. Ezért az elégedetlenkedők Hetényi Gábor vezetésével megalakították a 

Marathon Clubot. Tulajdonképpen egy csendes forradalom kezdődött. A szövetségtől 

függetlenül. Az alapszabály első pontja volt, hogy akinek foltos van a múltja, nem lehet 

tag. Az alakuló gyűlésre azután eljött a szövetség elnöke, tartott egy beszédet és a 

forradalom élére állt…  

Ilyen előzmények után jött Lovas László, megsuhintotta a kapát, munkához látott. Ott 

kezdte, ahol a Marathon Club megalakulásakor abba maradt. Meghirdette az Anker 

Alfonz halálának tízedik évfordulójára az Anker Alfonz országos bajnokságot. A célja az 

volt, amit Anker Alfonz is szeretett volna elérni, csökkenteni a különbséget Magyarország 

és Nyugat-Európa között. Természetesen asztal felett, tiszta eszközökkel. Egy lépésben 

nem lehetett megszüntetni a csapatbajnokságot, de mellette alternatívaként egy újat 

próbált bevezetni. Figyelembe véve a kevesebb galambbal rendelkezők érdekeit is. A 

kiírás a következő volt. Idézem: „A fejlett postagalamb-kultúrával rendelkező

országokban – mindenek előtt Belgiumban – évtizedek óta a legkorszerűbb 

versenyértékelés vált általánossá. Ebből adódóan – a versenyek tisztaságának biztosítása 

és a leggyorsabb galambok díjazása révén  – a legtökéletesebb  tenyészértékbecslés 

módszert valósították meg.  

Meggyőződésünk, hogy a versenyeredmények korszerűbb értékelési változatának 

kidolgozásával a jelenlegiek mellett, alternatív bevezetésével a sport fejlődését szolgáljuk.  

1. A bajnokságban minden magyar postagalamb tenyésztő részt vehet, aki nem vétett 

még a sportelkölcs ellen pályafutása alatt. 

2. A bajnokságot a kilenc kerületi főverseny, a nemzeti és a Marathon Club által 

rendezett versenyek eredményei, az azokról készített díjlisták alapján értékeljük. 

3. Az Anker bajnokság csapatbajnokság. A bajnokságban a legtöbb tenyésztő által 

kiállítható létszámmal, maximum 30 galambbal lehet részt venni, amelyekről az 

alapnevezést az első verseny előtt el kell küldeni a szervező bizottságnak. 

4. A bajnokságban csak azok a galambok érnek el helyezést, amelyek a versenyeken 

indított összgalamblétszám 1%-ban érkeznek.  

5. A bajnokságot 5 út alapján értékeljük, melyeket a versenyszezon befejezése után 

tetszés szerint választanak ki a tenyésztők. Kritérium, hogy az utak átlagos távolsága 

450 km felett legyen. 

6. A pontokat csak az első három befutó 

galamb gyűjti. 

7. A bajnokságot összpontszám alapján 

értékeljük. (Maximum 15 helyezés 

érhető el.) Az 1%-ban érkező első

galamb 10 pontot, az azt követők 

arányosan csökkentve kevesebbet, míg 

az 1% utolsó galambja 7 pontot kap. 

8. Az eredményeket az utak, azok átlagos 

távolsága és az utankénti 1%-ban 

szereplő három pontgyűjtő befutó 

galamb helyezési számának megadása – 

egyesületenként összegyűjtve – a 

szükséges aláírásokkal ellátva kérjük 

beküldeni. 

3A benevezési díj 200Ft/fő. Első évben a tenyésztők 2%-át díjazzuk. A díjak e célra készített 

értékes egyedi kupák. Zsolnai kupák. 

A díjazott tenyésztők mindegyike 2 galambot ajánl fel.  Ezeket külön befizetés nélkül a 

benevezettek között sorsoljuk ki. Ezen kívül a nevezési díjak fejében minden résztvevő

kézhez kapja az Anker Alfonz Országos Bajnokság eredményeit összefoglaló kiadványt, 

amelyben a következőket is megjelentetjük: 

• Bajnokságban résztvevők névsora, 

• Az egyesületek rangsora a tagok részvétele alapján, 

• A bajnokság eredménye (dicsőséget jelentő szintig), 

• Díjazottak eredményeinek részletes ismertetése, 

• Riportok a legsikeresebb tenyésztőkről, 

• Díjalap részletes elszámolása. 

Készült egy Junior bajnoksági kiírás is. 

• Az alapnevezés itt maximum 20 db egyéves galamb, 

• Ezek a galambok bármely, tehát nem csak az első fő „A” csapatban küldhetők, 

• Az eredményeket itt három tetszőlegesen kiválasztott út alapján értékeljük. Kilométer 

limit tehát nincs. 

• A pontokat az első 2 befutó galamb gyűjti, tehát összesen 6 helyezés érhető el. 

(1990-ben 1393 versenyző ért el 1%-os helyezést a kerületben összesen Magyarországon.) 

Az első évi kiadványban nyilatkozott Kotymán Imre akkori sportügyi alelnök. (Sajnos nem 

sokáig volt ebben a tisztségben.) 

Ebből egy részlet: 

„…Sportunk egyik legfontosabb alapelve az ESÉLYEGYENLŐSÉG. És ez az ami az élvonal 

és a hátsóbb régiók között egyre növekszik és ez nem a galambok minőségére, a tenyésztői 

hozzáértésre, hanem a gazdasági háttérre vezethető vissza…” 1989!!! 22 évvel ezelőtt!!! 

Azóta csak annyi történt, hogy lehetővé vált áttenni egyik csapatból a másikba galambokat 

menet közben. Ezzel végleg megadták a kegyelemdöfést a kicsiknek. Azóta már nem ritka a 

4-500 galambos állománylétszám. (Kotymán Imre nyilatkozatakor még 100-120 darab volt a 

mamutállomány.) 

A díjkiosztóra 1979 novemberében meghívta Lovas László 

Steven van Bremen urat Hilversunból, aki Anker Alfonz 

barátja volt, és kiadta A repülő keresztrejtvény általa 

átdolgozott változatát: németül Die kunst des Züchtens, 

flamandul: de Kuunst van het kweeken címmel. Az ő ötlete 

volt egy fiatalgalamb teszttelep létrehozása, melyet Dr. Horn 

Péter akadémikus úr örömmel fogadott. 

Akadémikus úr optimizmusa, segítőkészsége, megértő

támogatása, a hazai galambászok lelkesedése ösztönzéseként 

150 nap alatt 1990 tavaszára megvalósulásra került a terv. 

Egyúttal megalakult az Anker Alapítvány a 

postagalambsporttért. 

A kuratórium tagjai: Dr. Horn Péter akadémikus elnök, 

rektor úr, Dr. Lovas László kandidátus, ügyvezető, Dr. Baka 

József gazdasági igazgató,  Dr. Ballai Attila kisállattenyésztési tanszékvezető, Kotymán Imre MPSz sportügyi 

alelnök, Szappanos István. 

4Később, az időközben elhunyt Dr. Baka József helyett Dr. Házas Zoltán került a kuratórium 

tagjai közé. 

Az alapítvány nyitott elsőként nyugat felé, megvalósítva  Anker Alfonz célját, a magyar 

postagalambsport felzárkóztatását. A szervezésben elévülhetetlen érdemeket szereztek 

holland barátaink: Steven v. Bremen, Leen v. Pelt, Jos Bierings. 

Az első évben: 

• Hollandia  53, 

• Szlovákia 30, 

• Thailand  4, 

• Belgium  3, 

• Taiwan  2, 

• Austria  1, 

• USA    1 galambot küldött. Összesen 238 tenyésztőtől 468 galamb gyűlt össze, 

úgy hogy minden tenyésztő maximum 2 galambot küldhetett. 

Az alapítvány tevékenysége nem csak a fiatal galambok 

tesztelésére terjedt ki. 

• Bekapcsolódhattak a hallgatók, akik közül többen 

itt ismerkedhettek meg először a 

postagalambsporttal, Néhány név: Piros László, 

Putz András, Csáki László, Donkó Tamás, Gyulai 

Gábor, Vincze Csaba, és mint korábbi végzett 

Vétek János, 

• Állategészségügyi vizsgálatok végeztetése: Dr 

Méhesfalvi József, Dr.  Bíró Hunor, Dr. Sólyom 

Ferenc, 

• Galambkeverék gyártása Soponyán, 

• Emésztő forgalmazása, 

• Gyümölcsöző kapcsolatok alakultak: Márkus 

István, Pintér és fiai, Tóth Imre stb., 

• Utazás szervezése az Utrecht-i olimpiára, 

• Tenyészgalamb behozatal, 

• Több mint 50 versenyóra behozatala, 

• Galambszállító kamion behozatala, 

• Konferenciák, magas szintű szakmai előadások, 

• Végezetül, de nem utolsó sorban tevékeny  részvétel az országos választásokon, 

jelöltlista állítás. Ennek kapcsán volt bombariadó, feljelentések, ahol lehetett bedugták 

a botot a küllők közé! A jelöltjeiként felállt új szövetségi vezetésnek Hertelendy Csaba 

elnökségével a négyéves ciklus alatt 3,6 milliós deficitet kellett kigazdálkodni, amit az 

előző vezetéstől örököltek. Felújították a számítógépparkot a Szövetségben, 2 új 

konténert készíttettek. Mindezt 22 milliós költségvetésből, és a váltáskor kb. 8 millió 

átadásra került az új, Bárdos féle vezetésnek. Mindezt 800 Ft-os tagdíj mellett! 

Gazdaságilag messze a legsikeresebb ciklus volt. 

Annak ellenére, hogy az első években nem publikálhatott az alapítvány a szaklapban, tíz évig 

sikeresen működött.  Akik részt vettek gondolom, szép emlékeik közé tartozik a kaposvári 

rendezvényeken való megjelenés. Kár, hogy az Egyetemi hátteret, - ami a világon egyedülálló 

volt – szűklátókörűségből, hatalomféltésből, Anker Alfonz szellemiségének elvetéséből nem 

használta ki a postagalambsport. 

5Szeretném megköszönni akadémikus úr 

hathatós segítségét, azoknak, akik 

Kaposvárra jöttek, a részvételt, 

együttműködést és elsősorban Lovas 

Lászlónak önfeláldozó, fáradhatatlan 

munkáját! 

Lovas László beírta nevét a 

postagalambsport aranykönyvébe, 

mindjárt Anker Alfonz neve alá. 

Végezetül szeretném megköszönni 

Vétek Jánosnak és csapatának a mai 

összejövetel megszervezését és Lovas 

Lászlóról való méltó megemlékezést, az 

emléktábla avatását! 

Gondolom, ott fenn is van dolgod Laci, 

mert igaz, hogy a mennyországban jobb a klíma, de a pokolban több az ismerős! 

Szappanos István 

Anker Alfonz emléknap és nemzetközi postagalambász konferencia, Kaposvár, 2011. 

november 19. 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Oldal: Volt egyszer egy alapítvány
tauben, pigeon, porumbei, postagalamb GÁSPÁR ISTVÁN - © 2008 - 2024 - pannonmaraton.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat