Galambjaink egészségügyi gondozásáról  

(részlet a Fehérvár és környéke tagszövetség 1986-os évkönyvében megjelent írásból) 

Mottó: „A keleti bölcs mindent tud. Tudja, hogy a Föld lapos és négy elefánt tartja a hátán, de 

a négy elefánt mire áll, azt már Ő sem tudja.” 

A fenti mottó hivatott kifejezni a postagalambsport bonyolultságát. Szinte minden 

galambásznak vannak elméletei, magyarázatai, melyekhez makacsul ragaszkodik. Az 

elméletek, feltevések alkotják a szemléletet. A szemlélet helyes, vagy hamis volta 

nagymértékben befolyásolja az eredményes részvételt a postagalambsportban. Sokan egész 

életükben képtelenek helytelen szemléletükön változtatni, emiatt sikertelenségre ítéltetnek.  

A helyes szemlélet rengeteg tanulás eredménye lehet csak. A postagalambsport egy 

tudomány, helyesebben több tudomány összessége. Nagyon vázlatosan: 

 - fenotípusos bírálat: galambok kézből való minősítése feltételezi az anatómia, 

aerodinamika, etológia, esztétikai szempontok ismeretét. 

 - tenyészteni tudás: genetika, geneológiai ismeretek nélkül csak a szerencsétől függ a 

siker. 

 - verseny előkészítés, versenyzés: fiziológia, sportélettan, edzés elmélet, 

takarmányozástan stb… 

 - egészségi állapot: fiziológia, virológia, bakteriológia, parazitológia, biokémia stb… 

összességének ismerete vezethet csak eredményre. 

- A fenotípusra elsősorban a Horváth iskola fordított fokozott figyelmet (standard 

elmélet). 

- A genetikai ismereteinket Anker Alfonz munkásságának elolvasásakor bővíthetjük. 

- A versenyzési technológiával Újházy Péter foglalkozott behatóan könyvében. 

- Galambjaink egészségi állapota ma még fehér folt, viszont mindennél lényegesebb 

kérdés. 

Ez a szerény kis írás elsősorban arra hivatott, hogy felhívja a figyelmet a megfelelő egészségi 

állapot fontosságára. 

E nélkül nem létezik tudatos, célirányos, eredményes postagalambsport. 

Eredmények természetesen születtek, és lesznek a jövőben is, teljesen véletlenszerűen, a 

szerencse függvényeként. 

Elmélyülni a részletekben, mindent megismerni, szinte lehetetlen. Egy ember élete és 

befogadó képessége ehhez kevés. 

Erre mondta Piet de Weerd: „Minél többet tudok a galambokról, annál inkább érzem, hogy 

mennyi mindent kellene még tanulnom.” 

A helyes szemlélet segít az eligazodásban, ha mindent nem is tudhattunk, de ha a 

gondolkodásunk célirányos, már hatalmasat lépünk előre. 

Hadd mondjak egy példát, mely nagyon szemléletes. Egyszer Anker Alfonztól megkérdezte 

látogatása alkalmával egy tapasztalt idős galambász – mi a véleménye a ferde mellcsontú 

galambokról? Selejtezni kell-e azokat? Anker úr a tőle megszokott szellemességgel válaszolt: 

- A ferde mellcsontú galamb is egyenesen repül. 

A válaszban benne van a genetikus véleménye. Genetikailag valóban lényegtelen, hiszen nem 

örökletes tulajdonságról van szó. Ellenben az idős galambász pályafutása során gyakran 

tapasztalta, hogy sokszor elvesznek az ilyen galambok. Viszont hallott olyan esetről is, 

amikor egy híres bajnok ferde mellcsonttal rendelkezett.  

Ha a kérdést egészségügyi oldalról is vizsgáljuk, talán közelebb kerülünk a probléma 

megválaszolásához. Ferde mellcsont keletkezhet, fiatalkori elégtelen ellátásból származó 

1vitaminhiány, de kokcidiózis fertőzés miatt is. (A kokcidiózis jelenléte gyakran okoz 

vitaminhiányt, mert az élősködők felélik a szervezet vitaminkészletét. Tehát, a kettő

összefügg.) Ha csak hiányos vitaminellátás okozta a problémát, és kokcidiumok nem voltak 

jelen, a galamb kedvezőbb körülmények közé kerülve tényleg lehet még bajnok is ferde 

mellcsonttal. 

Ellenben, ha kokcidiózis hatására lépett fel a kóros elváltozás, akkor, a kokcidiumok a májat 

is károsíthatták, esetleg maradandóan. Ebben az esetben tényleg használhatatlanná vált a 

galamb a versenyzésre. Nem tudta a máj, a verseny során mobilizálni a szervezet tartalékait, 

így a galamb képtelen volt a gyors hazatérésre, és lehet, hogy mégsem repült olyan 

egyenesen… 

Vagyis ha egy problémát csak egy oldalról vizsgálunk, gyakran téves következtetést vonunk 

le. Csak a többoldalú megközelítés segíthet a helyes ok feltárásban. 

Ezért, ha az eredményes részvételt tűztük ki célul a postagalambsportban, ne csak 

fenotípusban, genetikában, verseny előkészítésben gondolkodjunk, hanem minden esetben az 

egészség oldaláról is vizsgáljuk meg ténykedésünket. 

A teljesítményt leginkább meghatározó tényező a pillanatnyi egészségi állapot. Tehát az 

elhelyezés, takarmányozás, tenyésztési eljárások, szelekció, verseny előkészítés…stb csak 

akkor lehet hatékony, ha mindig szem előtt tarjuk azok egészségre történő pozitív, vagy 

negatív hatását. 

Abszolút értelemben véve, betegségektől mentes galambállomány nincs. Elsősorban azért, 

mert a kórokozók egy része együtt él galambjainkkal, a szervezet és a kórokozók között 

egyfajta egyensúlyi helyzet áll elő, a betegség tünetei nem jelentkeznek. A galambok 

egészségesnek látszanak. Azok is, de ha kedvezőtlen hatás éri a szervezetet, mely lehet egy 

erősebb fertőzés (szállító autóban, új galambok beszerzésekor stb.), egy stresszhatás (zsúfolt 

szállítás, nehéz verseny, nélkülözések…), felbomlik a fent említett egyensúly a szervezet 

kárára, és felléphet a betegség klinikai tünetekben is. 

A mi munkánk az, hogy segítsünk a szervezetnek, hogy az egyensúly ne borulhasson fel 

kedvezőtlen irányban. 

Tulajdonképpen ez a tevékenység az egészségügyi gondozás, a betegségek megelőzése. 

A megelőzést két nagy csoportra oszthatjuk: 

1. Higiénikus 

2. Állatorvosi, vagy gyógyszeres 

1. Higiénikus megelőzés 

Olcsó, a tenyésztő szorgalmától függ. 

a.) Az első szempont a galambok elhelyezése. 

a. Ahány bajnok, annyi féle dúc – mondhatnánk. 

Ezt a kérdést mégsem szabad ennyire leegyszerűsítenünk. Nem mindegy 

ugyanis, mennyi munkával érjük el ugyanazt az eredményt. Amennyiben a dúc 

egészségtelen, részsikerek elérhetőek verejtékes munkával időnként, de 

tartósan csúcseredmények nem. 

Általános követelmény a jó dúccal szemben: Kedvező fekvés (D, DK), 

levegős, világos, száraz, huzatmentes, télen nem túl hideg, nyáron nem túl 

meleg. A déli, délkeleti fekvés azért lényeges, hogy a dúc belseje minél több 

napfényt kapjon! A közvetlen napfény a legjobb fertőtlenítőszer. A fény és a 

2meleg segíti a forma kialakulását, a hideg, nyirkos, sötét dúc ezt gátolja. A 

belső felületek, a padozat is legyen sima, könnyen takarítható, fertőtleníthető. 

Erre legjobban a furnér, farostlemez, gyalult deszka, forgácslap stb… felel 

meg. A beton túl hideg, nem megfelelő a nedvszívó képessége. Tökéletes 

takarítása – egyenetlenségei miatt – lehetetlen. Ha „glettelt” nem szívja be a 

nedvességet. 

A légcserét szellőzők beépítésével érhetjük el. A padló szintjén és a 

mennyezetben, vagy ahhoz közel kell elhelyezni szellőző nyílásokat, melyek 

tetszés szerint zárhatók legyenek. Nyitott állapotban szúnyogháló borítás 

szükséges, hogy a szél ne fújhasson be a dúcba, de a légcsere azért biztosított 

legyen. 

Az elhelyezésnél feltétlenül szólni kell még a galambsűrűségről. Általános 

szabály, hogy a dúc egy köbméterére 2 db galamb jusson. Például 2méter 

hosszú, 2 méter széles és 2 méter magas dúc 8 légköbmétert jelent. Itt 16 darab 

költő galamb helyezhető el. 

Ha zsúfolt a dúc a fertőző betegségek gyakrabban fellépnek, gyorsabban 

terjednek. A galambok „komfortérzete” hiányt szenved. Gyakoribbak lesznek a 

verekedések, megfelelő élettér hiányában. A verekedések alkalmával sebek 

keletkezhetnek, melyek nyitott kaput jelenthetnek a fertőzéseknek. Ha voliert 

építünk, válasszuk el a földtől. Legjobb, a lábakon álló, dróthálós volier. A 

földön lévő volier az eső hatására gyakran nedves. A legtöbb kórokozó csak 

nedves körülmények között képes fertőző alakot ölteni. (bélférgek, 

kokcidiumok, trichomonász) A dúcban e miatt ne fürdessük galambjainkat. A 

fürdőt a dúcon kívül kell elhelyezni, a bezárt galamboknál ezért is fontos a 

dróthálós aljú volier, ahol lefolyik a kifröcskölt fürdővíz. 

b. Takarmányozás 

A fertőzések legfontosabb forrása az ivóvíz, a nem megfelelő közös itatók, és a 

szennyezett takarmány. 

Az itatók akkor megfelelőek, ha zártak, ürülékkel nem szennyeződhet az 

ivóvíz. Tökéletesen moshatók, (önitatóknál a tartály is) fertőtleníthetők. Ezért 

előnyösek az üveg és műanyag itatók.  

Nyáron naponta legalább két, télen legalább egy alkalommal cseréljük a 

ivóvizet. Hetente lúgos, vagy hypós vízzel alaposan mossuk ki az itatókat. 

Célszerű állványra helyezni az itatót, így kevesebb por, szennyeződés kerül 

bele. 

Külföldön, ahol intenzívebb versenyzési módszereket alkalmaznak, a 

galambok a ház körüli tréningek kivételével a dúcban lezárva vannak, az itatók 

nincsenek állandó jelleggel a dúcban. Ezáltal is csökkentik a fertőzés veszélyét. 

Lényeges, hogy a galambok ne ihassanak az esőcsatornából, pangó vizekből. 

Hasznos az esőcsatorna dróthálóval történő lefedése. 

A takarmányt etetőkbe adjuk. Ne szennyeződhessen ürülékkel. A kivert 

szemeket távolítsuk el. 

A magvaknak megfelelő beltartalmúaknak, csíraképeseknek kell lenniük. Nem 

az olcsó takarmány a megfelelő. Inkább kevesebb galambot tartsunk, de azokat 

kiválóan etessük. A takarmány tárolása is igen lényeges szempont. A nyirkos 

3helyen hosszabb ideig tárolt takarmány jelentős veszélyforrás, penésztartalma 

miatt.  

Vitaminokat hetente 1 alkalommal, verseny és nevelő időszakban heti 2 

alkalommal adjunk. 

A gritt etetők tartalmát legalább hetente ki kell cserélni. Konyhasó állandóan 

álljon a galambok előtt! 

c. Takarítás 

Amennyiben simák a dúc takarítandó felületei, egy 80db-os állomány napi 

takarítási igénye reggel-este kb. 20 perc. Legjobb, ahányszor a dúcba megyünk 

felszedjük a keletkezett ürüléket. Ezáltal csökkenthetjük a párolgási felületet, 

mindig száraz lesz a dúc levegője. 

A több napos leszáradt ürüléket csak fáradtságos munkával lehet eltávolítani. A 

friss ürülék nem fertőz, de a 4-5 napos már igen. A száraz ürülék takarításakor 

mindig por is keletkezik. Sok csíra a porszemcsékre tapad és a fertőzésveszély 

nő a poros dúcban. 

d. Fertőtlenítés 

Egy szakszerű fertőtlenítés felér egy gyógyszeres kúrával! 

Leghatékonyabb módszer évente 2 alkalommal – a versenyek végeztével és 

párosítás előtt – lángszóróval való leégetés. Természetesen óvatosan kell 

végezni a tűzveszély miatt. Akinek ez nem áll módjában vegyszerekkel kell 

elvégeznie a fertőtlenítést. 

Bevált fertőtlenítő szerek:  

 Formalin 1%-os vizes oldata 

 H-lúg 1-2%-os vizes oldata 

 Iosan, incosan 1%-os vizes oldata 

 Hypo, klórmész… 

A fertőtlenítést minden esetben alapos takarítás előzze meg. A galambokat 

távolítsuk el a dúcból. Ezután háti permetezővel alaposan permetezzük le a 

fészkeket, ülőkéket, falakat, padozatot. Ezután zárjunk le minden rést. 

(ablakok, ajtók, szellőzők) és 1-2 napig hagyjuk lezárva az üres dúcrészt. A 

galambokat csak ezután engedjük vissza a dúcba. 

Egy légtérben lévő dúcokat egyszerre kell fertőtleníteni. A szállító eszközöket, 

szállító autót hetente kell fertőtleníteni. Ily módon etetőket, itatókat is. (Ez 

nagyon fontos, pénzt kell rá biztosítani.) 

A leggyakoribb fertőző betegségek lappangási ideje: 

betegség    napok   fertőtlenítő szer 

himlő          4-14      formalin 

ornitózis    5-15   formalin 

herpes vírusok , paramyxo több hét is lehet  formalin 

paratífusz    3-5   formalin 

tuberkulózis    14-30   formalin 

4kokcidiózis    6   H-lúg 

trichomonász 6-14  Hypo (fertőtlenítőszerekre igen 

  ellenálló) 

Ennek tudatában, berepült idegen galambokat, a beszerzett, vásárolt 

galambokat különítsük el, legalább 2 hétre. Káros, ha a verebek bejárnak a 

dúcba. Többféle betegséget terjesztenek. Az egerek jelenléte szintén káros 

egészségügyi szempontból is, a paratífusz terjesztői lehetnek. 

2. Állatorvosi, vagy gyógyszeres megelőzés 

A fertőző betegségek elleni küzdelem alapelve, hogy azokat elsősorban 

megelőzni kell. 

A betegségek gyógykezelése kockázatos. A gyógyult galambok bacilus-gazdák 

maradhatnak. Csak igen értékes egyedek esetében szabad vállalni a kockázatot. 

A betegségen átesett galambok belső szervei – máj, tüdő, szív – a betegség 

következtében gyakran maradandóan károsodnak. Ezért legtöbbször a további 

versenyzés számára elvesztek.  

Amennyiben betegség jeleit fedezzük fel egy-egy galambnál, azt azonnal el 

kell távolítani, a dúcban lévő többit pedig a megfelelő megelőző kúrában kell 

részesíteni. 

Megelőző kúrákat akkor is kell időnként alkalmazni, ha betegség tüneteit nem 

fedezzük fel, de várható a kórokozók erősebb támadása. 

Nagyon fontos előre bocsátani: 

Minden bevitt gyógyszer – különösen, ha a szükségesnél nagyobb 

mennyiségben adagoljuk – egyúttal méreg is a szervezet számára. A 

szervezetbe jutott mérgeket a májnak kell közömbösítenie. Ugyanakkor, a máj 

az energiagazdálkodás legfontosabb szerve. Feleslegesen nem szabad terhelni a 

májat, és mértéktartónak kell lennünk a kúrák alkalmazásával is. Ha túl 

gyakran ugyanazt a gyógyszert alkalmazzuk, kialakulhat a kórokozók között a 

rezisztencia, vagy megszokás, miután már nem hat a bizonyos gyógyszer, de a 

szervezetet terheli.  

Ezért mindig kérjük ki állatorvos véleményét a kúrák, és a gyógyszerek 

alkalmazásakor. 

A betegség általános tünetei.

Az első és legszembetűnőbb a galamb viselkedése. 

A beteg galamb étvágytalan, szeme elveszíti különös csillogását, esetleg 

nedvessé, vagy túl szárazzá válik. 

Megváltozik az ürülék konzisztenciája. Híg, gyakran elszíneződött, bűzös lesz. 

(A dúc berendezéseinek tervezésekor ezért fontos, hogy minden galamb a 

fészkében aludjon, mert a napi takarítás alatt rögtön szembetűnik a változás.) A 

pehelytollvedlés, - amely egész évben folyamatos, - leáll, ha a szervezetet 

megterhelés éri. Ha nem megfelelő a pehelytollvedlés, eltűnik a púder is a 

tollakról, hiszen a púdert a pehelytollak termelik. Az orrdudor elveszíti 

vakítóan fehér színét. Egy árnyalattal szürkébb lesz, a szemhúshoz hasonlóan. 

5A tollazat elveszíti fényességét, mattá, szárazzá válik. A galamb nem repül 

szívesen. Egy-két kör megtétele után ismét leszáll. (Nem emelkedik magasra.) 

Felborzolja tollát, „hallgat”. 

Az egészséges galamb mindig csinál valamit, hajt, repül, keresgél, 

tollászkodik, esetleg a szárnyán fekve pihen. A nyálkahártyák színe 

megváltozik. Vagy fakóvá, vagy vörössé válik rózsaszínű helyett. Gyakran 

nehezített a légzés, a csőr nyitott. A galamb orrnyílásai eldugulnak, csak a 

száján keresztül tud levegőt venni. Ilyenkor általában a légzsákok is fibrines 

lerakódást tartalmaznak. Az ilyen galamb tömegéhez képest nehézzé válik, a 

repülése nehézkesebb, hangosabb lesz. 

A betegségek diagnosztizálása, felismerése nehéz feladat. Több kór is hasonló 

tüneteket mutat. Például egy nedves csőr, könnyező szem, tüsszögés jellemzői 

lehetnek a trichomoniázisnak, kokcidiózisnak is esetenként, ornithózisnak 

egyaránt. Egy zöldes-szürke, habos ürülék bélgyulladásra utal. A bélgyulladást 

viszont okozhatja a paratífusz, kokcidiózis, bélférgesség egyaránt. 

Pontos, megnyugtató diagnózist csak egy jól felkészült állatorvos, megfelelő

laboratóriumi háttérrel képes felállítani. A betegségek gyakran nem „tiszta 

formában”, hanem együttesen lépnek fel, ezért a tünetek sem egyértelműek 

minden esetben. 

Vannak betegségek, melyek csak másodlagosan lépnek fel. Ilyen például az 

ornithózis. Előzőleg kokcidiózis az elsődleges megbetegítő. Felsértik a bél 

nyálkahártyáját a kokcidiumok, az így keletkezett sebeken keresztül tud a 

véráramba jutni az ornithózis kórokozója. 

Ha például a trichomoniazis és parathyphus egyszerre lép fel, szinte 

reménytelen a gyógyulás. Ilyenkor ajánlatos az egész állományt lecserélni, a 

dúcot alaposan kifertőtleníteni, és új galambokkal benépesíteni. 

A leggyakoribb fertőző betegségek és az ellenük való védekezés

A legveszélyesebb, legalattomosabb, és mindenütt jelen lévő betegség a 

trichomoniázis. 

Ezt a betegséget egy egysejtű ostoros lény okozza, melynek nagysága a mm 

század része. Szabad szemmel nem látható. A postagalamb állományok több 

mint 80%-a fertőzöttek trichomoniasszal, de néha a szervezet védekező

rendszerének köszönhetően, egyensúlyi helyzet jön létre, ezért kifejezett 

tünetek nem észlelhetők. 

Azonban bármilyen kedvezőtlen hatás: versenyröptetés, szállítás, 

takarmányozási anomália, agresszívabb trichomoniasz törzsek bekerülése a 

szervezetbe stb. kiválthatja a betegség fellobbanását. 

A felismerést nehezíti, hogy felnőtt galambokon nincsenek éles, kifejezett 

tünetek. Nincsenek sárga csomók a torokban, köldök tájékon (általában a 

fészekben ülő fiatalokon láthatók ezek a tünetek), csupán késve jön a galamb a 

versenyről, vagy örökre elmarad. 

6Biztos jele a fertőzésnek, ha a galambok a díjlista vége után kezdenek jönni, és 

igen sűrűen, sokszor egy óra alatt hiánytalanul megérkeznek (csupán 1-2 

órával később a kelleténél). Fáradtak, lassan regenerálódnak. 

A szervezetnek nincs immunitása a trichomonasszal szemben. A betegségen 

már átesett, meggyógyult galamb bármikor újra fertőződhet. Ellentétben 

például a himlővel. A himlőn átesett galamb egész életére védettséget kap. A 

trichomoniázis, a kokcidiózissal együtt állandóan az ajtóban áll, és rettegésben 

tartja a tenyésztőket. 

A fertőzés biztos megállapítását, állatorvos begykaparékból tudja elvégezni. 

A trichomoniázis gyakori formája a diare. Vízszerű, híg ürülék a tünete. Az 

ilyen galamb nyugodt állapotban is vízszerűt ürít. A fészekben ülő fiatalok, 

melyek e betegségben szenvednek, szinte úsznak a tányérban. Ha olyan dúcba 

lépünk, ahol trichomonász fertőzés van, egy jellegzetes savanyú szagot érzünk. 

Elsősorban a belső szervek károsodhatnak a betegség során. Így a máj, melyen 

sárga foltocskák, korongok láthatók. Az ilyen máj nem funkcionál rendesen, 

mivel egy része elhal. Ugyanez vonatkozik a tüdőre, légzsákokra, belekre is. 

Gyakran könnyezést is okoz, mivel az egysejtűek feljuthatnak a szemüregig. 

Ott irritálják a szemgolyót, melynek eredménye a fokozott könnyelválasztás, 

mely könnyezésben, orrfolyásban nyilvánul meg. 

Legfogékonyabbak a fertőzéssel szemben a fiatalok, 6 napos kortól 45-50 

napos korukig. 

Vannak bizonyos galambcsaládok, melyek érzékenyebbek a trichomonásszal 

szemben. Aki rokontenyésztett galambokkal foglalkozik különösen sok gondja 

lehet a trichomonásszal. 

Terjedése elsősorban ivóvízzel történhet. Ezért is fontos az ivóvíz gyakori 

cseréje, és az itatók tisztántartása (szállítóautóban is). 

A fertőzés leggyakoribb formája lehet a mindenféle galamb egy légtérbe 

kerülése a szállítás során. Közös itatók alkalmazásával. Az itatókat, etetőket 

hétről-hétre alaposan ki kell mosni, fertőtleníteni! Állományok omolhatnak 

össze a szezon közepén, melynek oka a trichomoniázis. 

A legtöbb megbetegedést tavasszal az első költéskor, és ősszel, a versenyek 

végeztével lehet észlelni. Ősszel néha hörgést is hallhatunk. 

Ekkor kezdődik a fiatalok röptetése. Az öregekben fellobbant betegség őket is 

károsítja. Ilyenkor nagyok a veszteségek a röptetéseken. A trichomoniázissal 

fertőzött galamb elveszíti a tájékozódó képességét is. 

Tavasszal az egyévesek jelentős része e miatt veszik el. Ekkor pépelnek 

először, ráadásul még hideg az idő, és a harmadik stresszorként jelentkezik az 

utaztatás. 

Általában, azok a versenyzési módszerek, melyeknél nem nevelnek a 

galambok, eredményesebbek. Ebben rejlik az özvegység nagy előnye, és a 

különböző „száraz” módszerek is e miatt adnak 10-15%-al kedvezőbb 

versenyeredményt.  

7A pépelés újra és újra fellobbanthatja a betegséget. A megelőzés ezért 

elengedhetetlen…  

…Ha melegebb az idő, több vizet isznak a galambok, esetleg mérgeződhetnek. 

Általában 40 galamb egy nap alatt 4 liter vizet fogyaszt. 

A kúra alatt lehetőleg zárjuk le a galambokat, csak a reggeli-esti ház körüli 

repüléskor legyenek szabadon. 

A gyógyszeres vizet nem szívesen isszák, ezért máshol – legtöbbször a 

csatornákból, pocsolyákból – oltják szomjukat. Többek közt ezért is előnyös az 

egy légtérben élő galambok egy időben történő párosítása, mert amíg az első

tojásokon ülnek, el lehet végezni a megelőző kúrákat. Nevelő galambokkal 

nem lehet, vagy csak nehezen állománykezelést alkalmazni… 

…A verseny befejezésével, szintén kell adni az egész állománynak – a 

fiataloknak is – egy 3-4 napos megelőző trichomoniázis elleni kúrát a fenti 

módon. 

Ha a fiatalok nem repülnek eleget, nedves a csőrük, lassan fehéredik a 

szemhúsuk és az orrdudoruk, szintén kezelni kell őket. Természetesen ez csak 

úgy lehetséges, ha számukra külön dúcrésszel rendelkezünk. 

A fiatalok dúcában az ürülék is ilyenkor vizes, alaktalan. A leválasztott 

fiatalok, melyek már önállóan esznek, isznak, alkalmasak egy megelőző

kezelésre…

Oldal: Galambjaink egészségügyi gondozásáról
tauben, pigeon, porumbei, postagalamb GÁSPÁR ISTVÁN - © 2008 - 2024 - pannonmaraton.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat