POL BOSTYN

Leopold Bostyn az az ember volt, akit jelképnek nevezhetünk. Eredményei korszakos jellegűek. Személye kimagaslik az átlag belga tenyésztők sorából. Az Ő helye a legnagyobb belgák között van. Ez akkor is így van, ha Ő önmagát nem számolta ezek közé.

  Azon a napon, amikor a híres versenykerékpáros, Alberic Shote, „az utolsó flamand” Moorslede-ben az országúti profi kerékpár világbajnokságot megnyerte, Pol Bostyn galambjai a pau-i országos versenyen 1000 galamb közül megszerezték az első négy helyezést! 1950-et írtak ekkor.

  Ez az eredmény egyúttal az általános belga bajnokság első helyét is jelentette. Korábban 1949-ben ezt a címet a Catrysse-fivérek nyerték el. A 76 éves Pol (a riport készítésekor ennyi idős volt) ma még mindig jelen van a belga postagalambsportban, s a galambjai remekül szállnak. Moorslede-t Önök attól az úttól nyugatra találják, amelyik Menen-től Roeselare-ba vezet. A városka első nagy híressége az ismert és felejthetetlen kerékpárversenyző, Cyrille Van Howaert, vagy ahogy a flamandok nevezték, „flandria oroszlánja”.

  Bostyn jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy e városka hírneve messze Belgium határain túlra is elérjen. Pol a nálánál 13 évvel idősebb Van Howaert-et nem ismerte, az I. világháborúban Moorslede-t hosszú évekre evakuálták. Abban a zűrzavarban, amit az I. világháború a flamandok számára hozott, a Bostyn család is, sok más családhoz hasonlóan elmenekült Moorslede-ből. Ekkor Pol még 7 éves sem volt. Ő valahogy elkeveredett a családjától és egyedül bolyongott hegyen-völgyön keresztül.

 

„Füvet ettem, és forrásból ittam. 11 nap után Charos-ban bukkantam fel, 26 kilométerre attól a helytől, ahol a szüleimmel voltam. Semmit sem tudtunk egymásról.

Neveltetésemnél fogva normandiai vagyok. Fiatalemberként franciául is beszéltem, így aztán a háború végével, annyi más családhoz hasonlóan Normandiában telepedtünk le. Apám ott mint vászonkereskedő tevékenykedett.

Egy napot sem jártam iskolába. Minden amit tudok, a természettől tanultam. Ő az én egyetlen tanítómesterem.”

 

  Így beszél Pol Bostyn: autodidakta, aki kezdetben mindennel kereskedett, de mindenek előtt vászonnal, aztán dohánnyal végül fával, s mindazon dolgokkal, ami ehhez tartozik. Itt végződött a karrierje.

  Pol készségesen meséli élete történetét, mondataiba fiatalos fordulatokat fűz, sohasem tesz lakatot a szájára, mindig kimondja amit gondol. Ő nem olyan mint nagyszámú konkurense, akiről egy másik újságban olvashattunk, s akik magukat specialistáknak nevezik. De honnan származik a galambok iránti vonzalma?

Valószínűleg a galambokat franciaországi és navarra-i utazásai során szerette meg. Úgy tudja, hogy egy bizonyos Merlin nevezetű ember volt az, aki a postagalambokat Európában meghonosította. Ennek során küldöncgalamb szolgálatot szervezett, s a kis hírvivők kastélytól kastélyig vitték az üzeneteket.

 

Legelőször is a galambokról

 

  „Olyan dolgokról írhatnék, ami csodálatba ejtené a világot, mert olyan dolgokat láttam, olyan szituációkat éltem át, hogy egyik hihetetlenebb mint a másik.”

 

Miközben hallgatjuk, szemünk egy fotóra téved. Alatta a felirat „Passeport”. Rajta a szöveg: 1920-1925 között Franciaország bajnoka. Hajtotta: Paul Viel, tulajdonos: Bulot, a ló edzője: Leopold Bostyn.

A mindenit Pol! Úgy tűnik Te mindent végigcsináltál nehézségekkel teli életedben!

   Hogy Ő mennyit tanult élete során, mutatja az a mód is, ahogyan postagalambjaival foglalkozik. Az egyik legjobb versenygalambját, a híres versenyló után, „Passeport”-nak keresztelte. A többi olyan neveket kapott, mint a Chico vagy Benoni (ezzel kívánván emlékezni az 1963-as renai-i kerékpár világbajnokság felejthetetlen győzteseire).

  Bostyn sok más sportbarátunkhoz hasonlóan kezdett, s a kezdés hibáit ugyanúgy elkövette Ő is. A sok átlaghoz képest felfigyelhetünk nála azonban egy kis eltérésre. Ez pedig a hajlíthatatlan akarat. Egy olyan ember akarata, aki tudja hogy mit akar, s célja felé határtalan lendülettel tör.

 

  „Apám házában nem tarthattam galambokat. Én azonban mindenáron galambokat akartam. E célból bérbe vettem egy házat, s annak padlásán alakítottam ki dúcomat. Csak ezután szereztem be galambokat. Mindez három hónappal azelőtt volt, hogy megnősültem. Erre 1932-ben került sor.”

 

  De hogy lehetett összeegyeztetni a galambászkodást egy olyan foglalkozással, amiben az ember szinte minden nap úton volt?

 

  „A feleségem varrónő volt, és otthon dolgozott. Így Ő gondoskodott a galambokról.”

 

Júlia asszony ezt a munkát mindvégig felvállalta. Mellette maradt annak egész pályafutásán, s részese volt a legszebb győzelmeknek. Ma, hogy Pol már nincs teljesen jól, szintén Ő az aki a galambokkal foglalkozik.

 

  „Kezdőként abba a hibába estem, hogy túl sok galambot tartottam. 30 db galambbal kezdtem, de ezek harminc helyről kerültek hozzám. Sokat ajándékba kaptam, de előfordult, hogy vásároltam is. Így a dadizele-i Odile Talpe-től egy kis kovácsolt hímet vettem, amelyik Vincent Marian törzséből származott.”

 

  Jól jegyezzék meg ezt a nevet. Ez mindig előkerül, ha Pol bázisgalambjairól esik szó. Ezt a törzset Pol „Breul”-ban alakította ki. „Breul” egy kis tanya nem messze Moorslede-től.

 

  „A tehetségtelen galambokat hamar eltávolítottam állományomból. Csak a kis Odile Talpe-féle hímet tartottam meg. Ez a kis madár remekül bírta az özvegységet, s több díjat is repült, Breteuil-ból egy I. helyezést, több perces előnnyel.”

 

 

Mindent rokontenyésztésben

 

  A méntelep törzskönyveit tanulmányozva, Pol a rokontenyésztés lelkes hívévé vált. Ezekre utalva, meggyőződéssel a következőket mondja:

„Hogyan tudhatnánk egy törzset kiépíteni megfelelő alapanyag nélkül?”

A véletlen vezérelte Őt a Vincent Marian-féle galambokhoz. Ennek a tenyésztőnek Edvard Havenith és Horemans-testvérek idejében jól csengő neve volt.

  1933 –ban a Moeskoren-i Plouvier-nél vásárolt egy tojót, amelyik származására nézve Lamote-Marian galamb volt. Ez a tojócska csupán egyetlen tojást tojt (a második tojás lerakása közben elpusztult), de ebből az egyetlen tojásból kelt a híres „Örök második”. Nevét 32 második helyezése után nyerte. Persze ezek mellett volt 8 első helyezése is.

  Michael Norman-tól beszerzett egy Lamote-Marian vérű hímet, amelyet egy Talpe-féle tojóval párosított, amelyik egyrészt egy Van der Straete, másrészt egy Deceuninck-galambtól származott. Ettől a pártól származik a Bordelais-féle vonal. Ebbel a vonalban találjuk a Bordeaux nevű galambot is, amelyik Bordeaux-ból 7 győzelmet könyvelhetett el magának, végül Alois Stichelbaut dúcában fejezte be életét!

A Bordeaux párban a Bordelais egyik nővérével keltette az „Örök másodikat” és az 1939-es Daladier-t.

  Stichelbaut és Labeeuw foglalkozásukra nézve vászonkereskedők voltak. Ezt a foglalkozást űzte Pol Bostyn is. Elképzelhető tehát, hogy ők egymás közt galambokat cseréltek. Vannak feljegyzések mely szerint Stichelbaut kovácsolt törzsében előforduló csaposság a Bostyn-féle Bordelais fehér tollától származik. A vélemények megegyeznek abban, hogy a Stichelbaut törzsben, legjobban Bostyn-nak sikerült megörökítenie magát.

  Pol erről nem sokat szokott beszélni. Dicsekvésnek tűnne. Tény, sok más híresség, így Hector Desmet, Van Tuyn, a Catrysse-fivérek stb. is vittek tőle galambokat.

 

  „Catrysse-ék barátaim voltak. Tőlük kaptam a híres 45-ösüknek nővéreit.”

 

  Pol többször cserélt a moere-i hírességekkel. Vajon ezeknél a cseréknél Bostyn csak passzív résztvevő volt, vagy Ő is kutatott újabb és újabb galambok után?

 

  „Beszéljünk erről is! Előfordult, hogy egy-egy galambbért 300.000 frankot (15.000 DM) fizettem, s bár lehet hogy mosolyogni való, mégis az igazsághoz tartozik, ezektől egyetlen említésre méltó egyed sem kelt! Nagy ráfizetéssel adtam azután tovább ezeket. De mit beszélek! Nem ráfizetés volt ez, hanem nyereség. Így sikerült elkerülnöm, hogy alkalmatlan egyedek kerüljenek állományomba. Időről időre áldozatokat kell hozni. Becsületesen meg kell azonban vallanom, hogy csak ritkán értem el sikereket máshonnan behozott egyedekkel. A legmegfelelőbbnek saját rokontenyésztett állományom galambjai mutatkoztak. Ezt elhiheti!”

 

Hogyan tenyésztett tehát? Nem keresett választékos szavakat, hogy elméletét kifejtse.

 

  „A jókat meg kell tartani, a rosszaktól meg kell válni. Szaknyelven ezt nevezhetnénk szelektálásnak.

Higgye el ez a legjobb módszer, ahhoz, hogy megfelelő tulajdonságot állományunkban rögzítsük.

Rosszak és jók?

A kiválogatás rendkívül szigorú, s minden állatra kiterjed, származástól függetlenül. Amelyik a legkisebb gyengeséget mutatja, megválunk tőle.

 

  A selejtezésre már a fészekben sor kerül, s folytatódik a fiatalok leválasztásakor. A nem megfelelőket átadjuk a galambkereskedőnek. Ez az ember hetente megjelenik. Ami számomra nem megfelelő, nem valószínű, hogy másnál jó lenne. Ha valaki vásárol nálam, engedem, hogy szabadon válogasson a bemutatott 20 fiatal között. Mert jól tudom – s beszéd közben most hamiskásan elmosolyodik -, hogy a vásárlók nem a legjobb egyedeket választják ki. Ezt a legjobb galambjaim esetében is tapasztaltam. A „De Slappe”, amelyik életem egyik legjobb galambja, szintén bemutatásra került egy eladáskor. Ez a későbbi háromszori nemzeti győztes nem tetszett a német látogatóknak. Úgy találták, hogy túl hosszú a farka! Nézze, egy galambnak időt kell hagyni, hogy valódi formáját megmutathassa. Ne ítéljünk meg egy galambot túl korán!

  Én az élőlények megítélésénél a természethez igazodom, s azt tartom, hogy a galamb életének egy éve, az emberi élet 10 esztendejének felel meg. Az ember 15 éves korában kamaszodik, 20 éves korára érik meg nemileg, s 25 évesen jut át az első kríziseken. Ha mindezt most galambokra vonatkoztatjuk, elmondhatjuk, hogy azok 3. életévükben válnak igazán felnőtté. Mindezt nem én találtam ki. Ez a természet törvénye. Sokan butának tartanak, mert mindent a természeti törvényekkel próbálok magyarázni, s a postagalambsportban is az egyszerűséget keresem. Pedig nincs más út csak ez, ami bennünket a célhoz vezethet. Ezt nyugodtan elhiheti.”

 

 

Berendezés

 

  Amikor a „Breul”-t elhagyta, hogy a Sparre strasséban telepedjen le, dúcait saját elképzelései szerint alakította ki. Mindez 1956-ban történt.

 

 

Egy patriarcha, aki mindenről őszintén vall

 

Pol Bostyn szavai úgy csattognak néha, mint egy furkósbot. Talán ez azért van, hogy méginkább meggyőzze hallgatóit.

 

  „A postagalambsport egyszerű. Ne hagyjátok magatokat erről lebeszélni! Nincs szükség hókusz-pókuszokra.

  A galamb legyen jó származású. Rokontenyésztéssel dolgozzunk, ez az egyetlen eszköz, amellyel sikert érhetünk el.

  A legjobb dúcban is 80% selejt galamb van. Kerüljétek el a túlnépesedést, szelektáljatok következetesen!

  A szigorúság nem azt jelenti, hogy ne legyen türelmünk a jó származású egyedekhez.

  Ügyeljetek a tollazatra! Az legyen gazdag, a vezértollak legyenek rugalmasak.

  Ne feledkezzetek meg arról, hogy a dúc mélyen feküdjön (értsd ezen: ne a dombtetőn álljon), ezáltal a galambok védve vannak a huzattól. Az én dúcaim 4 méter mélyen vannak a dombhajlat alján, s a madarak remekül érzik magukat.

  Sose kényszerítsd a galambot arra, hogy nagy távolságot megrepüljön, amikor nincs olyan állapotban, hogy erre képes lenne. A természeten nem lehet erőszakot elkövetni. Várj vele addig, amíg ismét bevethető állapotba kerül.

  Bízz a természetben, s annak tanításában! Ez minden vonatkozásban értendő. Én így tettem mindig, s nem csalódtam.”

 

 

Elképesztő sikerlista

 

  Pol Bostyn az egyetlen túlélő azon „tizenkettő” közül, akik 1936-ban megalapították a „Westvlaamse”-t. Minden alapító tag 500 frankkal járult hozzá a közös tőkéhez, de Dr. De Busschere, aki fogorvos volt, 6000 frankot adományozott. Ez számára az elnöki tisztséget is biztosította.

  Mivel Pol volt az egyetlen, aki ebben az időben gépkocsival rendelkezett, neki köszönhető, hogy a két háború között a postagalambsport ezen a vidéken alaposan fellendült.

  Bostyn 18-szor volt a körzetben bajnok. 1984-ben a gistel-i hosszútávú klubban elnyeri a Super Prestige díjat. Ezt annak adományozzák, aki a cahors-i, montauban-i, barcelonai, St. Vincent-i és perpignan-i utakon a legjobban szerepelt.

  A Belga Szövetség országos hosszútávú bajnokságában 1984-ben 9. volt, a Cureghem Centre bajnokságában 3., az országos maraton klubban 2., a Roulers-Meulebeke terület hosszútávú bajnokságában 1.

  A dúcok kialakítás során sok éves tapasztalatára hagyatkozott. Ezek nagyok, tágasak, mélyek, és sok van belőlük. Kevés galamb, nagy helyen. Pol újra ismétli: a kezdők első és egyik legfőbb hibája, hogy sok galambot tartanak kis helyen. Én is megfizettem a tanulópénzt.       

A moorslede-i dúcok 250 db galamb kényelmes elhelyezését biztosítják. Egy fontos különlegessége: Bostynnál a galambok életre szólóan kapják meg dúcukat és fészekfülkéjüket. Ez annyit jelent, hogy az évesek dúca a következő évben a kétévesek dúca lesz, s a kétévesekéből lesz egy évre rá s háromévesek dúca stb.

Minthogy minden évben vannak veszteségek, a dúcok sohasem népesednek túl. Ettől jelenleg is távol állnak.

A módszer előnye Pol szerint abban van, hogy így fejlődik ki a galambokban leginkább a kötődés a dúcukhoz és fészekfülkéjükhöz, azaz saját territóriumukhoz.

A tenyészmadarak párosával ülnek boxaikban a pajtában. Pol jól tudja, hogy a galambtojás még a letojást megelőző néhány órában is megtermékenyíthető. És ez bekövetkezhet más egyedtől is. Épp ezért tartja galambjait párosával elkülönítve. „Minden félrelépést meg kell akadályozni.”

Moorslede-ban abszolút biztosak akarnak lenni a galambok származásában. Az embernek vigyáznia kell, mondja, sohasem lehet tudni…

Tudom, hogy néhányan nevetnek rajtam, de ez nem számít. Nekem megvannak a magam ideái arról, ami a természetben történik.

 

 

Mi történik Pol Bostyn halála után galambjaival?

 

Ezt a kérdést sok tenyésztő felteszi mostanában. Bostyn asszony már szintén idős, s jelenleg minden az unokájától függ, aki most a dúcok gondozásáért felelős, de aki valójában sohasem foglalkozott a dúcok vezetésével.

 

A legfontosabb az egyszerűség.

 

  Hogyan készíti fel Pol Bostyn galambjait a versenyekre?

  „Egészen egyszerűen. Semmit sem szabad befolyásolni. Különösen nem a hosszútávú versenyek előtt. A galambnak magának kell megmutatnia, hogy bevetésre kész. Neki magának kell döntenie, s neked csupán fel kell ismerned, hogy mi a helyzet. Mindez sok-sok hosszú és türelmes megfigyelést igényel. Ez a postagalambsport.”

  Be szeretném Önöknek mutatni azt az éves programot, amit Pol vezet, de az olyan egyszerű, hogy úgyis azt mondanák: ez úgysem igaz. Polnak titkai vannak. Pedig higgyék el nem így van.

  Az egész úgy néz ki, miután minden rendben találtatott, s a tél folyamán semmi rendkívüli esemény nem következett be, a galambokat február 15.-én elpárosítják. Ezek felnevelnek egy fiatalt, majd néhány napig a második pár tojásukon kotlanak. Ez idő tájt repülik meg első, viszonylag rövid tréningútjaikat. Ezután a tojókat és a tojásokat eltávolítják a dúcból. A következő hét végén a galambok nem repülnek. Ez fontos! Ekkor ugyanis transzban vannak, azaz túlhevültek. Így ez nem tenne jót nekik.

  Ezután kétszer Clermont-ból (180 km) edzetik őket, és ezzel fel is készítették őket az azévi szezonra egészen Barcelonáig.

  Még egy megjegyzés: Brive-ba és Cahors-ba, illetve Cahors-ba és Barcelonába sohasem küldik ugyanazt a galambot.

 

 

Hogyan kezelik a fiatal galambokat?

 

  Ezeket ritkán röptetik. Talán csak néhány edzőúton vesznek részt, majd egyik-másik megrepüli Bourgest, Argentont vagy La Souterraine-t csakhogy részt vegyen a fiatalok bajnokságában. Mindezt azonban nem nagy akarással csinálják.

 

 

Van-e a hosszútávú galambok takarmányozásának valamiféle különleges módszere?

 

  „Én ilyenről nem tudok. Minden galambot a fülkéjében etetünk. Annyit kapnak amennyit felesznek. A takarmány összetétele: felerész sportkeverék, felerész kukorica.”

  Megjegyezzük, hogy a galambok előtt állandóan ott a takarmány. A fészeketetőket állandóan utánatöltik. Így a galamb mindig annyit eszik, amennyire szüksége van. Ha a galambokat ebben a formában takarmányozzuk, mindig ügyelnünk kell arra, hogy azok sokféle mageleséget kapjanak. A galamb tudja ugyanis a legjobban, mire van leginkább szüksége.

 

 

Mit tesz Pol Bostyn akkor, ha valamilyen betegséget észlel a dúcban?

 

  „Ezt a kérdést az állatorvosra bízom. Évente leoltjuk éveseinket Paratífusz ellen. Amióta a paramixo jelentkezett, a La Sota készítménnyel vakcinázzuk galambjainkat orrba, ill. szembe csepegtetéssel.

  Fontosabb a megelőzés, mint a gyógyítás.

  Mint láthatja és mindenben őszinte voltam. Így most Ön mindent tud. Tudom, talán meglepődik, ha megint csak elismétlem: a postagalambsportot a lehető legegyszerűbb formában kell űzni. A túlnépesedést, mint a pestist, kerülni kell. A tenyésztést rokontenyésztésben kell folytatni, kialakítva egy erős vonalat, ami a tenyésztés gerincét képezi. Ha ez sikerült, akkor ezt meg kell őrizni, és időről-időre egy-egy idegen vonalat bele kell csepegtetni. Miután ez megtörtént, a kosáré a szó. A közepesek elhullanak, az értékesek állni fogják a sarat, s évről-évre előbbre hozzák a dúcot. Higgye el, így van ez. Minden más bla-bla…

 

(A riport, Pol Bostyn 1985. június 21.-i halála előtt néhány héttel készült.)

 

 

Robert Desmet

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

Oldal: Pol Bostyn
tauben, pigeon, porumbei, postagalamb GÁSPÁR ISTVÁN - © 2008 - 2026 - pannonmaraton.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat