A Postamúzeum ünnepi kiállításának szöveges anyagából:

 

 

 

A HÍRVIVŐTŐL A POSTAGALAMBIG

 

 

 

 

 

  A galamb háziasítása – a régészek szerint – már a kőkorszaki ember idejében elkezdődhetett, de a galamboknak hír vitelére való alkalmazását évezredes homály fedi.

 

  Leginkább az az elképzelés a legvalószínűbb, hogy hajdanában egyik uralkodó ellátogatott egy másik ország uralkodójához, ahol nagyon megtetszhetett a város különlegesen szép galambállománya. A vendéglátó uralkodó valószínűleg nagyobb mennyiségű galambot ajándékozhatott vendége számára, aki az ajándék galambokat saját városában azzal a céllal engedhette szabadjára, hogy helyet keresvén maguknak a tornyokban, el fognak szaporodni. Valószínűleg a szabadon engedett galambok, három tiszteletkör után visszarepültek távoli otthonukba. Ez adhatta azt az ötletet, hogy más alkalommal hírek továbbítására is felhasználják a kis szárnyasokat.

 

  Az ásatások bizonysága szerint a Földközi-tenger medencéje körül élő népek igen fejlett galambkultusszal rendelkeztek, és sok helyütt olyan templomokat is kiástak, amelyek a mai értelemben vett galambdúccal is rendelkeztek. Feltehetően isteni jelképként tartották a benne lakó madarakat.

 

  A galambok hírvivésre való felhasználásának legrégibbnek tartott bizonyítéka III. Ramses fáraó koronázási falfestménye (i.e. 3000) Medina Hubában, amelyen a fáraó a sceptummal és nyilakkal két oltár előtt áll, amelyekre Alsó- és Felső-Egyiptom koronái vannak feltéve. Az oltár mögött négy galambot eresztenek fel, mind a négy égtáj felé, hogy azok hírül vigyék a fáraó megkoronázásának hírét.

 

  Az ókori történetírók és természettudósok munkáiban is sok esetben találhatunk utalásokat a hírvivő galambokra. Plinius feljegyezte: „ A galambokat fontos alkalmakkor, mint hírvivőt is használják, pl. amikor Decimus Brutus Mutinát ostromolta, a lábukra kötözték a levelet, és őket a konzul táborába indították.”

 

  A római légiókat hordozható galambházakkal látták el, amelyeket az erre a célra készített harci szekereken és hajókon szállították. Ezek segítségével tartották a kapcsolatot egymással a seregek, és tették lehetővé a csata fordulatainak, az ellenséges hadak vonulásának időbeni jelentését, és az ezekre való gyors reagálás parancsának érkeztetését, amely a csata kimenetelére döntő fontosságú volt.

 

  A hírvivő galambokat magánszemélyek is alkalmazták az ókorban. A kereskedők hajóik érkezéséről postagalambok útján értesítették az otthoniakat, akik a kirakodás megszervezésében így nem késlekedtek. A halászhajók tulajdonosai galambok útján értesítették a parti halászaikat a halrajok érkezéséről és vonulási irányáról.

 

  Plinius Naturalis historia c. munkájában megemlíti az akkori (i.e. I. század) galambtartás és tenyésztés eredményeit és módszereit. A galambtenyésztőkről a következőket írja: „ Sokan vannak akik csupán a galambok iránti szeretetből olyanok, mintha bolondok lennének, tornyokat építenek nekik a házfedelekre, minden egyes példányról ki tudják mutatni, honnan erednek és milyen nemes származásúak.”

 

  Feljegyzések szerint i.sz. I. évezredben a földközi tengeri államokban már kiterjedt galambposta állomások útján továbbították a gyorshíreket. A bagdadi kalifák idejére tehetjük az ókori galambposta virágkorát. Egyiptomban, Arábiában és Szíriában Nur Eddin uralkodása idején 80-100 km-enként álltak a galambposta állomásainak láncolatai. Természetes az is, hogy ezt a galambposta távközlési rendszert nemcsak az uralkodó hírszerzői, hanem busás pénzért magánszemélyek is igénybe vehették.

 

  Az európai országok a keresztes hadak révén ismerték meg a hírvivő galambok nagy jelentőségét, és a keresztes hadak hozták magukkal és terjesztették el Európában a „perzsa hírvivő galambokat”.

 

  A hírvivő galambok elterjedéséről hazánkban Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem c. eposzában állít emléket. Mindebből megtudjuk azt, hogy a középkori várharcokban galambok útján tartották a kapcsolatot az ostromlottak a külvilággal. Az említett eposzból az is kitűnik, hogy az ellenfél ismerte a híradásnak ezt a formáját, és megfelelően fel is készült rá, miszerint idomított vadászsólymokkal „elvágták” a várvédők információs „vezetékét”. (Mai szóhasználattal élve.)

 

  A galambhírvivés legnagyobb megújhodása a századfordulónkra tehető, amikor újra és talán utoljára felhasználták a galambokat a háborús jelentések továbbítására. Ezeket a híreket már nem a régi hírvivő galambok, hanem a belga tenyésztők által kitenyésztett új galambfajta, a postagalamb szállította. Szinte hihetetlen nagyságrendű a hadi postagalambok száma. Az I. világháborúban részt vevő galambok számáról egy német hivatalos jelentésben ez állt: „Az 5. hadsereg 31 mozgó állomással, kb. 3500 galambbal, a 7. hadsereg 250 mozgó állomással kb. 22.000 galambbal, a C hadseregcsoport 35 állomással, kb. 5000 galambbal dolgozott. 1916 végén a nyugati fronton 450 állomás mintegy 100.000 postagalambbal teljesített szolgálatot. A postagalambok hírszolgálatra való felhasználása a nyugati fronton annyira szükségesnek mutatkozott, hogy 1917 májusra nemcsak a hadosztály és ezredparancsnokságokat, hanem minden zászlóalj- és századparancsnokságokat, sőt minden fontos megfigyelőállást, különösen tüzérségi megfigyelőt, postagalambokkal látták el. Egyetlen repülőgép nem szállhatott fel galambok nélkül, s egyetlen hadihajó nem hagyhatta el a kikötőjét, hogy postagalambokat ne vitt volna magával.

 

  Az antant-hadseregben még a németeknél is nagyobb számú postagalamb írta fel magát a történelem lapjaira, hiszen mi sem természetesebb, hogy egy-egy különlegesen nagy teljesítményért „becsületrenddel” és az ország szokásainak megfelelő kitüntetést, sőt katonai rendfokozatot kaptak. A franciák leghíresebb hadi galambja, a 878-15. sz. „Fleuron” nevű, becsületrenddel kitüntetett galambja volt. Ezt a galambot Rajnol, a körülzárt Vauv erőd parancsnoka indította jelentéssel Vendunbe. Fleuron mérgesgáztól kábultan tért be a dúcába és a jelentés levétele közben kiszenvedett. Preparált tetemét a párizsi Dom des Invalides-ben helyezték el.

 

  A leghíresebb angol katonai postagalambot, a 888-ast nemcsak számos kitüntetése teszi emlékezetessé, hanem az a tény is, hogy túlélve a háborút, kimúlásáig nyugdíjat élvezett és végül is katonai díszpompával temették el.

 

  Nem élhette túl az angolok 2709. sz. galambja, amely a Menun-Road melletti ütközetből 9 mérföldnyi távolságra vergődött el súlyos sebesülten és feladata végeztével dúcának bejárója előtt múlt ki. Érdemkereszttel tüntették ki és tetemét a United Service múzeumában őrzik.

 

  Az amerikaiak közel százezres hadigalambjai közül a „Cher Ami” tüntette ki magát és sok sebesülése ellenére teljesítette feladatát.

 

  A II. világháborúban is részt vettek postagalambok, de ekkor már csupán speciális feladatokat hajtottak végre, mivel a híradástechnika fejlődése szükségtelenné tette a galambpostát. Különösen nagy szolgálatot a partizánok harcaiban tettek szárnyas kedvenceink.

 

  Habár a hadászatban viselt szerepük révén ismertebbek a különféle galambtörténetek, azért számos más vonatkozásban is felhasználták a postagalambokat. Meggyőzően tartja magát az a sztori, hogy a Rotschild-ház a postagalamboknak köszönheti gazdagságát, ugyanis a napóleoni háborúk idején a csaták kimeneteléről három napos előnnyel értesült, mint a lóháton és hajón érkező futár által a kormány. Ennek tudatában olyan pénzügyi machinációkat folytattak, amely kizárta a véletlen lehetőségeit. (Mindez a mai értelemben annyit jelent, mintha valaki csütörtökön tudná meg, hogy milyen számokat húznak a p é n t e k i lottón!)

 

  Az Alpesek vidékén, ahol a magas hegyek miatt a rádióadás árnyékolt, még manapság is postagalambokkal tartják a kapcsolatot az alpinisták.

 

  Kis súlyú, de nagy értékű anyagok csempészésére is „kiválóan” alkalmasak a postagalambok.

 

  Mivel a postagalambok felhasználása igen sokrétű lehet, ezért érthető az a tény, hogy a postagalambok országhatáron való átvitelét, minden állam tiltja, ill. engedélyhez köti.

 

  Manapság a postagalambok tenyésztése újra fellendülőben van, de már nem az eredeti célokért tenyésztik őket, hanem egy igen nemes cél érdekében, a sportért. Egyének, egyesületek, körzetek és nemzetek versengenek azért, hogy kitenyésszék a kitartóan és gyorsan repülő különleges állatfajtát, a postagalambot. A mai postagalamb tenyésztők végső soron egy nemzetközi szervezetbe tartoznak és vetélkednek, tenyésztik kis kedvenceiket. Pilnius Garus írta 1950 évvel ezelőtt: „Sokan vannak akik csupán a galambok iránti szeretetből olyanok mintha bolondok lennének…” Sokan galambpalotát építenek, mások kis kalyibákban tartják galambjaikat, de egyben mind egyformák… ha a napi fárasztó munka után a galambok közé mennek, szinte kicserélődnek, és dehogy is bolondok, éppen ellenkezőleg… a civilizált, urbanizált életben a galambdúc az a sziget, amelyre azt mondhatjuk: „Vissza a természetbe!”. Ebben találkozik a ma embere a középkor, az ókor, vagy a kőbaltás kor emberével, aki szerette a galambot.

 

  Ma már nem tiszteli senki szentként a galambot és nekünk postagalamb tenyésztőknek mégis szent, hiszen a mi barátunk a béke jelképe, és ennél szentebb a ma embere számára semmi sem lehet.

 Haász Ferenc   

OLIMPIAI HULLÁMHOSSZON HALLOTTUK

 

 

 

  A postagalambsport szaksajtónk szerkesztői valószínűleg nem panaszkodhatnak az elkövetkező hónapokban az olimpiai rendezvény jóvoltából, mivel sportunk szakmai közönségeinek igencsak lesz dolga, amíg a tanulságokat feldolgozva és értékelve helyére teszi mindazt, amit ilyenkor a továbbfejlődés érdekében szükséges.

 

  Sportunk budapesti legnagyobb seregszemléjéről bizonyára igen sok cikk és tanulmány fog napvilágot látni. Nem kívánok tehát a szakmai érveléseknek elébe menni, elvenni a szakbizottságok „kenyerét”, inkább szeretném csokorba kötni – a teljesség igénye nélkül – mindazt, amelyet első szuszra elmondanak a szemtanúk.

 

 

 

  HORVÁTH LÓRÁNT fényképezőgéppel felfegyverkezve fotózta a számára érdekes galambokat. Az olimpiáról elragadtatással beszél, és megemlíti azt, hogy azok közé a szerencsések közé tartozik, akik pénteken látták először a galambokat, mert a rákövetkező napokon a ketrecekhez sem lehetett férni.

 

 

 

  ÚJHÁZI PÉTER bírálótestületi elnökünk az egyik legelfoglaltabb emberek közé tartozott akkor is, amikor már pihenhetett volna, ugyanis nyelvtudása révén állandó tolmácsolásra kérték ismerősei. Érdeklődésemre elmondja, hogy a külföldiekkel való beszélgetésben az olimpiai lebonyolítás napjáig igen nagy hitetlenkedés és kételkedés volt a sikeres rendezést illetően. Elképzelhetetlennek tartották, hogy egy olyan kis közösség, mint a Magyar Postagalambsport Szövetség, amelynek 4500 tagja van, képes lesz előteremteni az anyagi és szakmai szükségleteket. Elképedésük annál is inkább érthető, hiszen nyugati szomszédaink többsége olyan szövetséggel rendelkezik, amelynek egy-egy körzete is népesebb, mint az egész magyar szövetség. A magyarok teljesítménye értehetetlen és megdöbbentő számukra, ezért nem fukarkodtak a legmagasabb jelzők használatával.

 

 

 

  MURAI JÓZSEF É. II. körzet vezetője korhol és dicsér is egyben. Kerülete nevében nyilatkozik, amikor nehezményezi azt, hogy csupán két jegyárusító hely üzemelt, ahol bizony olyan hosszú sorokban álltak az érdeklődők, hogy 40 percig tartott amíg sorra kerülhetett valaki a belépőjegyének megváltásához. Furcsálta, hogy ilyen nagyszerű rendezvényen is láthatni olyanokat, akik szemetelnek. Az olimpiáról az elragadtatás hangján beszélt és dicsérte a rendezőket. Megjegyezte még, hogy először fordult elő az, hogy az olimpiára válogatást nem kísérte disszonáns hang, amelyet még értehetőbbé tett az elért eredményünk.

 

 

 

  SCHAUB JÓZSEF Ny. k. elnöke lakonikus rövidséggel nyilatkozott: Nyertünk, mert mertünk!

 

 

 

  BORSOS PÁL Bp. I. k. elnöke sokoldalúan segítette az olimpiai előkészületeket és a program bővítését. Véleménye szerint a budapesti olimpia megrendezése a szürke kisemberek nagy összefogása volt. A siker mindenkié.

 

  A sikerekhez Borsos sporttárs nagyszerű kezdeményezéssel járult hozzá. A budafoki galambászok megszerveztek egy helyi pincelátogatást, amelynek ötletadója Szijj Sándor volt, aki a pincegazdaság dolgozója. MALÉV panorámabusz szállította az érdeklődőket, akik megismerhették 40 perces pinceséta alkalmával a magyar borkezelés fellegvárát, majd ezt követően egy díszteremben, apró poharakban végigkóstolták az összes termékfajtát. Eleinte zavarta az alkalmi tolmácsokat a külföldiek gyors beszéde. Úgy a kóstolás fele táján már kellően meglassúbbodott a beszédtempó. A kóstolás vége felé már nem volt szükség a tolmácsokra. A végén már egy nyelven éltették a magyar postagalambászok táborát.

 

 

 

  PALÓCZ LAJOS sporttárs – szövetségünk alelnöke – a pincelátogatást követő napon is áradozott annak sikeréről. Lelkemre kötötte, hogy ne felejtsen el megemlíteni az Alföldi Porcelángyár Párt- és KISZ bizottságát, akik 3 db gyönyörű porcelán vázával ajándékozták meg a díjazott versenyzőket.

 

 

 

  SALGÓ ARNOLD Bp. II. k. elnöke a szervezés munkát igen jónak értékeli, amely nagy közönségsikert aratott. Szerinte az olimpia kitűnő alkalom volt arra, hogy rádöbbentse a sokszor marakodó közösségeket, hogy mit is jelent postagalambásznak lenni. Véleménye szerint a magyar postagalambászok táborának igen sok értéke ment veszendőbe azért, mert vagy nem értették, vagy nem akarták megérteni élenjáróikat. Azok, akik cikkekben vagy szakkönyvben próbálták megértetni sportunk helyzetét, vagy helyét a nagyvilágban, azoknak szava sokszor pusztába kiáltott szó volt. Most érthetővé vált sok minden. Nagy előny, hogy megismert minket az ország közvéleménye is. Rajtunk a sor, hogy ennek lehetőségeit kihasználjuk sportunk fejlesztése érdekében.

 

 

 

  SZABÓ SZILVESZTER sok olimpiát látott. Nem kívánt összehasonlítást tenni, de megjegyzi, hogy az eddigi olimpiák tapasztalatait mind hasznosították a rendezők és az esetleges hibák szembe sem tűnhettek, legfeljebb tanulság lesz egy majdani újabb rendezésnél.,

 

 

 

  OLÁH LÁSZLÓ az olimpiai rendezvény MALÉV szervezője elmondja, hogy sikeres volt ez a rendezvény és a laikusok nem is sejtik, milyen kis aparátussal dolgoztak vállalata részéről. Ez egyben azt is jelenti, hogy szívüket lelküket beleadták ebbe az újszerű munkába. Szinte félig már galambásszá váltak, és sok szakkifejezést megismertek. A sajtótermékekben szinte keresték a galambolimpiával kapcsolatos cikkeket, sőt a szakmailag kifogásolhatókon még meg is ütköztek. (A legjobb galamb is a fazékban végzi!)

 

 

 

  BÍRÓ IMRE szolnoki sporttársunk is nyilatkozott. Az olimpia külcsínje nagyon megragadta és legtöbbet a holland galambok ketrece előtt időzött. Amikor az „árnyékok” oldaláról érdeklődtem, nem volt hajlandó nyilatkozni, mert szerinte ez olyan nagy munka volt, hogy ha csúszhatott is be egy-két hiba, arról beszélni sem ildomos, a mértekhez képest az olyannyira lényegtelen. (Megjegyezni kívánom, hogy Bíró sporttárs készítette a bejárati olimpiai emblémás transzparenst.)

 

 

 

  KÁLLAY FERENC nyugdíjazott szövetségi főtitkárunk kellemes hangulatban nyilatkozott. Boldog érzés volt számára a régi magyar és külföldi ismerősökkel való találkozás, meghitt beszélgetés. Csodálkozva nézte azt az óriási számú külföldi érdeklődést, amely most megmutatkozott. Kellemes érzéssel töltötte el azok meglepetést tükröző hangja, amellyel a rendezvény nem várt színvonalát kommentálták.

 

 

 

  JUHÁSZ TIBOR a jugoszláv szövetség tagja, galambász társainak szimpátiáját tolmácsolta számunkra. Mint az olimpiák buzgó látogatója, kijelenti, hogy sok olimpia színvonala nem volt olyan, mint a magyaroké. Számukra különösen emlékezetes marad a „magyar” olimpia, ahol eddigi legnagyobb sikerüket könyvelhették el a csapatversenyben. Ezt még legmerészebb álmaikban sem képzelték. Biztosra veszi a magyar-jugoszláv kapcsolatokban komoly fejlődés mérföldköve a jelenlegi rendezvény is.

 

 

 

  FISCHER sportbarátunk az osztrák szövetség elnökének szavait szeretném szó szerint ismertetni. Elmondta, hogy 24 éve tagja az F.C.I-nek. Ez idő óta valamennyi olimpián részt vett, és a magyarokéra az elsőrendű jelzőt használhatja. Ezen felül páratlannak tartja a világon egyedülálló magyar vendégszeretetet. Ezt nem udvariasságból mondja, hanem teljes meggyőződésből. Az olimpiai rendezvény egy idő múlva a sokak között bizonyára el fog halványulni, de a pincegazdasági látogatást soha nem fogja elfelejteni és ígéri, hogy mindig a magyar borok szószólója lesz. A magyar szövetség büszke lehet a tagságára. Kiemeli, hogy a németek ugyan mesterei a nagy tömegek mozgatásának és a nagy tömegek hangulati irányításának. A magyarok nem kísérleteztek ilyen nagy látványossággal, helyette kidomborodott a kisebb közösségekre bomló, családias rendezvény, ahol minden jóérzésű ember családtagnak is érezte magát. Ez a legfelejthetetlenebb számára.

 

 

 

  DEBNAR sporttárs – a szlovák szövetség elnöke – első ízben vett részt olimpiai rendezvényen, tehát összehasonlítani nem tud. Számára igen nagy jelentőségű az, hogy megismerkedhetett más nemzetek törekvéseivel, eredményeivel. A rendezők nagyszerű munkáját dicsérte, amely szerinte 100%-os volt. A szlovákoknak különösen nagy az öröme, hiszen nem okozott nagy problémát a szomszédba átruccanni, és ez a magyarázata a nagyszámú érdeklődőnek. A látottak alapján szilárd meggyőződése, hogy a magyar-szlovák tenyésztői együttműködés rendkívül fontos, mert ezzel képes lesz mindkét szövetség tagsága a világ élvonalára törni, és ott is maradni a standard vonatkozásaiban. Hogy ez mennyire reális elképzelés, ezt példázza a jelenlegi olimpia is. Másrészről arról is nyilatkozott, hogy a magyar példa olyannyira lelkesítette őket, hogy komolyan fontolóra veszik, hogy London után a csehszlovákok rendeznék meg az olimpiát.

 

 

 

  A sok nyilatkozó közül PÁLMAI GÁBOR szövetségi elnökünk véleményére voltam kíváncsi. Nos nem bizonyult jó riportalanynak, mert a munka szempontjából még nem vette fel a „pihenj állást”. Bár tudomására jutott és jó érzéssel töltötte el a számottevő személyek dicsérő elismerése, mégis azok a problémák jelentették számára a legnagyobbat, amelyekben lehettünk volna jobbak is. A szűk körű szervező bizottságban mindent elkövettek a sikerek érdekében. A munkát pontosan ütemezték, személyekre lebontották, ám – a szavaival élve – a finisben sokan kidőltek, sőt olykor felelőtlenséget is tapasztalt. Mindez persze nem zárja ki azt, hogy elismeréssel szóljon mindazokról a sporttársakról, akik időt, erőt, fáradságot nem kímélve járultak hozzá jó munkájukkal az olimpia sikeréhez.

 

  Gyűjtőmunkám végére KOVÁCS JÓZSEF Kelet II. vezetőjének summázása illik, azé a sporttársé, aki évtizedek óta hallatja hangját – és mindig jókor – Tanácsüléseinken és Közgyűléseinken. Szinte megrágva a szavakat, jelentette ki, hogy őszinte gratulációját fejezi ki a nagyszerű rendezésért. Mivel a szervezés kezdete óta figyeli a fejleményeket, úgy hitte, hogy a jelenlegi eredménynek a 25%-os elérését is sikernek vélte volna. A látottak mindent felülmúltak! „Köszönet a fejnek, és köszönet a kéznek.” Azoknak, akik merték vállalni az olimpia megrendezését, és azoknak, akik mindezt megvalósították.

 

  Hatalmas embertömeg mozdult meg a játékcsarnokban. A sokszínű forgatagban barátságok szövődtek, fogadkozások születtek. Sokan pedig kihasználva az együttlétet közös munkára szervezkedtek. Talán a legmozgékonyabbak a Bp. I. kerületiek voltak, hiszen nagy fába vágják a fejszéjüket, megszervezik a „szocialista Barcelona” versenyt. Még ebben az évben nemzetközi versenyre hívják szlovák, román és jugoszláv sportbarátainkat, egy Olaszországból rendezendő hosszútávú vetélkedőre, amelyről közös listát fognak készíteni. Az elvi megegyezés megtörtént, és júliusban részvevőként 3-3 galamb indul az első nagy próbaversenyen. Sok sikert!

 

 

 

  Csodálatos volt! Nos igen. Vajon van-e olyan sporttársunk, akinek ne nyújtott volna valami nagy élményt a magyarok vállalkozása? Szépség, tartalom, izgalom, várakozás, öröm, és megannyi emberi érzés szőtte, fonta át azt az érzelmi hullámzást, amely rövidre zárta a világ nagy galambász elektromos körét. A sokféle érzés között kis szürke pontként tarthatjuk nyilván a legnemesebb galambász gesztust, ugyanis egyik jugoszláv sportbarátunk Dura Stanojevic kis dobozban 3 db postagalambot hozott, mégpedig a skopljei versenyen lemaradottak közül.

 

 

 

  Salgó sporttárs szavai jutnak újra eszembe: rá kell döbbenni és másokat rádöbbenteni arra, hogy milyen nagyszerű érzés postagalambásznak lenni! Valóban nagyszerű érzés!

 

 

 

Haász Ferenc 

 

       

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Haász Ferenc írása
tauben, pigeon, porumbei, postagalamb GÁSPÁR ISTVÁN - © 2008 - 2026 - pannonmaraton.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat