EZ IS, AZ IS…

 

 

 

 

 

  Agrármérnök barátom a Bakony tájáról, elsőosztályú versenyző, évtizedes galambász, a legrendesebb fickó a világon, mostanában azzal borzolja fel idegeimet, hogy tulajdonképpen a postagalambsportban nem szabad hinni az elméletekben, itt nincs semmiféle szabály, mert nézzem meg, itt ez az élversenyző egy ócska ólban tartja galambjait, amannak fogalma sincs a galambokról, de mégis 8-akat helyez folyton, a harmadik inkább a dúcának tetejét emeli fel egy méterrel, semmint, hogy a méteres trágyát vinné ki – tudunk egy ilyenről -, a negyedik összefogott galambokkal bünteti versenyzőtársait. Satöbbi. Azaz, verjünk ki a fejünkből mindent amit tudunk, vissza a természetbe, bízzuk Istenre és Fortunára a dolgokat. Ha nem az iskolákban és a galambászatban kimagaslóan képzett barátom mondja, nem bosszant fel, csak mosolyra késztet, de az ő szájából ez egyértelműen az én teljes csődöm. Hiszen évekig tömtem „szájból-szájba” a malaszttal.

 

  Soraim olvasásakor most majd egy emberként horkan fel a tábor: ez az, végre ráfáztak a tojásfejűek, így igaz, mind tud sok ilyen példát a saját praxisában is. Bármennyire tetszetős is az ilyen gondolkodás, nem szabad ilyen hamar megadnunk magunkat az örök kényelemnek, nem kell csinálnunk semmit, ne képezzük magunkat, majd a sors elrendezi. A TUDÁS az TUDÁS, mely többlet marad az ember számára akkor is, ha látszólagosan nincs eredménye, s tudatlanok vernek laposra. A tudás végső fokon elmélet. Az elmélet egy évszázad legjobbjainak tapasztalataiból rakódik össze, és ha nem is nyújthat a tenyésztőknek száz százalékos biztonságú, garantált recepteket, az eredmény felé vezető helyes utat meg tudja mutatni.

 

  A postagalamb élőlény. Minden egyes élőlény azonos fajtán, sőt családon belül is eltérő egymástól. Nyilvánvaló hát, hogy valamennyit egyformán érintő, abszolút érvényű elméletek nem létezhetnek, mert a különböző galambok reagálásában is eltérések mutatkoznak. Kimondtuk, hogy az aránytalanul rövid szárny nem jó.

 

  Ezt mondja az elmélet. Mégis többen tudnak nagy favorit madárról, melynek kimondottan rövid a szárnya. Hogy lehet ez? Úgy, hogy a szárnyak aránytalanul rövidre sikerültek, de a tájékozódása, a gyorsasága, szervezetének a teherbírása, ezzel szemben magasan jobbra sikerült az átlagé felett. Az utóbbiak pedig vastagon kiegyenlítik a szárny hibáját.

 

  Mondjuk tehát az ilyen favorit példáján ki, hogy az elmélet mit sem ér, igenis a rövid szárny a jó, hiszen ennek a híres favoritnak is az van? Nem volna okos következtetés. A túl rövid szárny ettől még mindig előnytelen sajátosság marad. Éppen úgy, ahogy az marad a merev izomzat, a túlságosan nagy pupilla, a ballasztos test, a rossz tollazat, a rossz idegzet vagy a túl álmos vérmérséklet stb. Mégis, ha ezeknek a hibáknak valamelyike megvan, azonban a madár egyéb lényeges tulajdonságai kitűnőek, akkor azok át fogják hidalni ezeket a hibákat, vagy legalább is csökkentik azok káros hatásait.

 

  MEGTÁMADHATATLAN ÉS ÖRÖKRE ÉRVÉNYES ELMÉLET az, hogy egyetlen minőségi bélyegből – arc, szem, izom, toll stb. – sohasem lehet a galamb összképességét felmérni. Aki egy jelből akarja kimondani, hogy ilyen vagy olyan képességű madárral van dolga, annak ítéleteit nem sok siker koronázza majd.

 

  Elmélet nagyon sok van. Mindenre van tulajdonképpen. Arra, hogy milyen legyen ez, vagy az a külső formája, arra, hogy hogyan kell gondozni őket a legapróbb részletekig, miképp versenyeztessük, vagy tenyésszük őket. Száz vagy kétszáz részletre kiterjedően létezik jó elmélet, mely – mint írtam – a nyitott szemű, jó galambászok összegyűlt, összerakódott tapasztalatával azonos.

 

  Van persze sok tízezer hamis elmélet is, mely nem a nagyok évszázados építőmunkájának az eredménye, hanem Kis Pál és Nagy Péter elmélete, ami arra épül, hogy egy vagy két esetben spontán mit vett észre saját dúcában. Ilyen értelemben véve aláírom a barátom véleményét az elméletek egy részének értékéről. Mert a megalapozatlan kis esetszámra épülő, szélesebb látókör nélkül létrejött olyan elmélet, mely ellentétes az arra a témára vonatkozó nemesveretű elmélettel, az legalábbis óvatosan kezelendő egy jó darabig.

 

 Minden kis – a sportunkban előforduló – részletre van józan, komoly, igazi tapasztalatokra épülő elméletünk, még helyesebben nevezve: tudásanyagunk. Mindegyik csak egy-egy részletre vonatkozik és sohasem az egészre. Roppant nehéz ezek szövevényében megtalálni azt az egyensúlyt, mely a jó, a közepes, a gyengébb értékmérők összességéből kihámozott valódi képességet bontakoztatja ki előttünk, ha most éppen egy madár képességének becslésére gondolunk. Mennyire pótolhatja például az egyiknek a küzdenitudása a felesleges súlyát, miért jobb még mindig az a galamb, mely ugyan tele van hibákkal, de HAZA TUD JÖNNI, mint egy olyan, amelyiken minden szuper, csak éppen nem talál haza. S ezek még csupán a külső bélyegek. Aztán itt vannak a belső, nem látható dolgok. Egy szívbeteg emberen ritkán látszik meg a baja. De ha 100 méter lefutására kényszerítenék, holtan esne össze. Közben kinézhet úgy, mint egy remek sportoló. Minősíthetünk madarat egyenesen szupernek és elveszhet az 200 km-ről, miután addig is csak éppen hogy jött.

 

 

 

  ROSSZ AZ ELMÉLET? ? ?

 

 

 

  Nem rossz. A szuperminősítést azért kapta, mert kívülről megítélhető igen lényeges kellékei – vitalitása, értelmessége, energikussága, alkatának tökéletessége, izomzata stb. kiváló voltát árulták el együttesen. Csak ha a máját is megnézhettük volna, mutatkozott volna meg az, hogy az tele van fehér göbökkel, és jóformán funkcióképtelen. Vagy valami nem stimmel valamely jelentősebben fontos légzsákjával, avagy a keringési szerveiben ül ott az, ami a Biztonsági tanácsban a vétó.

 

  Tenyésztésre az ilyen rendszerint előrevivő lehet még, mert igen fontos és jól öröklődő tulajdonságokban kitűnő, s a vázolt vétóokok pedig alig öröklődnek. De versenyzésre képtelen, 200 km számára a végzetet jelenti.

 

  Mindig volt, van, lesz olyan versenyző, aki nagyszerű eredményeivel lemos minket a pályáról, olyan magától értetődően, pedig szakmai szemmel nézve gőze sincs a dolgokról. Megnyerheti az országos maratoni hosszútávú bajnokságot egy siheder a falu széléről egy elhagyott disznóólból, aki egy évben tíz kiló takarmányt se etet meg szerencsétlen páriáival. Lesz aki a templomtoronyban költő galambok közül szed le egy hímet, és az hat éven belül kerületi bajnokot farag belőle. Vannak ilyenek, lesznek is. Azt se mondanám, hogy nincs rendjén így. Ez is a sportunk érdekességéhez, ízéhez, színéhez tartozik. ROSSZ TEHÁT AZ ELMÉLET???

 

  Nem rossz. Ezek a dolgok csupán a „vak tyúk is talál szemet” kategóriába tartoznak, meg a szerencsésébe, utóbbinak pedig vastag a szerepe sportunk kimenetelébe. Az ilyen eredmények feltűnnek, csillognak, eltűnnek, volt, nincs. Mert tartósítani őket csak tudásanyag birtokában lehetne. A kerületek menői közül időnként akad egy-egy ilyen, a többség viszont nagyon is tudatosan galambászó ember, aki az ismeretanyag megszerzését és sportjába való beépítését nagyon is komolyan veszi.

 

 

 

  A versenyzésben legjobbak közül valahogy így alakul ki a sorrend:

 

 

 

1. a zsenik, akiknek a kezében a …-ból is arany válik

 

2. a legjobb tudásúak, akik a legtöbb téglát rakják az alapba

 

3. a többi különböző minőségi fokozatokban.

 

 

 

  A zseni felül áll az ismeretanyagon. Bárhová nyúl, a szerencse kíséri, és amikor kikeresi kosárba teendő madarait, csalhatatlan hatodik érzékkel azokat veszi ki, melyeket más esetleg nem tenne be, de ő megérzi, hogy a versenynapon ez lesz a jó. Túlnyomóan be is jön. Ismerek ilyen embert a kerületemben, de pont ez nem tagadja meg az elméletet sem, mindent megragad ismeretanyagának bővítésére.

 

  A legjobb tudásúak oly sokat tudnak a helyes ismeretanyagból, hogy kikényszerítik maguknak az élversenyzői státuszt, akár akarja a szerencse, akár nem. Persze, ha utóbbi is párosul tudásukkal, akkor nem lehet feltartóztatni őket. Dúcukban minden folyamatot, ősztől-őszig, a megszerzett ismeretanyaguk alapján igyekeznek beállítani. Az első osztályú versenyzők nagyobb részt ezekből kerülnek ki.

 

  A tenyésztés dolgában azt kezd vallani a barátom, hogy egy receptet kell alkalmazni: a jókat a jókkal kell párosítani. Igen csábító igazság, majdnem mindenkinek a szíve szerint való. DE… ezt csinálja az emberiség sok ezer esztendeje minden állattenyésztési tevékenységében. Az évezredek során a lassú előrehaladás ugyan biztos, de egy emberöltőre vonatkoztatva ugyancsak kicsiny volt. Egy „galambászöltő” még rövidebb, és itt is százezrek csinálják ezt. Az állattenyésztésben sok száz év alatt nem ugrott előre akkorát a termelékenység, mint az utolsó évtizedekben, amióta a populációgenetikát bevezették. Tökéletesen biztos, hogy ennek a postagalambtenyésztés számára is tanulságai vannak, és kár, hogy pont az agrárszakember nem érez magában elég erőt a következetességhez, ami ehhez szükséges. Populációgenetikai alapon – tisztán érzékelhető -, hogy öröklődnek a versenyképességet leglényegesebben befolyásolható galambtulajdonságok, mint az értelmesség, a küzdeni tudás, a gyorsaság, az állóképesség mértéke, a vitalitás, a formatulajdonságok, az ellenállóerő stb. Ez sem „elmélet” a szó elmarasztaló értelmében, hanem ismeretanyag. A felsoroltak közül azok, amelyek additív génhatások alapján öröklődnek felismerhetők arról, hogy egy-egy ilyen jellegvonásuk mindig köztes formában, és a későbbi nemzedékek során fellépő hasadások NÉLKÜL öröklődnek, a másik csoportbeliek meg arról, hogy a keresztezési kombinációk javítják őket észrevehető módon. Márpedig ha így öröklődnek, s hogy ezt teszik, kétségtelen, akkor érvényesek rájuk azok a szabályszerűségek, melyek az additív, illetve a nem additív öröklésmenetű tulajdonságokra érvényesek.

 

  Ha pedig ezt tudjuk, s ismerjük e két tulajdonságcsoport meglehetősen könnyen áttekinthető öröklési szabályait, akkor már nem vallhatjuk egyértelmű léleknyugalommal a „jót a jóval” elvet. Ugyanis ez helyes az additívoknál (értelem, küzdeni tudás, gyorsaság, távolsági állóképesség), DE SEMMIKÉPPEN SEM HATÁSOS a nem additívoknál (vitalitás, ellenállóerő, regenerálóképesség, formatulajdonságok). Utóbbiakat ugyanis a szelekcióval nem lehet a törzsben fenntartani, illetve javítani, mert alig öröklődnek. Viszont nagy biztonsággal növelhetők, ha rájuk vonatkoztatva a „jót a jóval” elv HELYETT heterózis hatás létrehozására törekszünk.

 

  A „jót a jóval”, mint boldogító tenyészelv tehát csak féloldalt érinti kedvezően, a másik féloldalt e módszer kultiválásával tudatosan feláldozzuk a véletlennek. Nem luxus ez? (Az additív és nem additív tulajdonságokról, s az azokkal célszerű tenyésztői gondolkodás mibenlétéről, bőven találhatóak adatok a Repülő keresztrejtvény című könyvben.)

 

 

 

  A tenyésztésben sorrend a következő:

 

 

 

1. a kiváló örökítő (bármennyire érdektelen volna is a származása)

 

2. a jó örökítő

 

3. az extra versenygalamb

 

 

 

  Miért érnek a jó örökítők mindig többet, mint az extra versenygalambok? Itt is sokan hirdetik, főként Belgiumban, hogy igenis a legjobb versenyzőkkel kell tenyészteni. Nincs igazuk. A legtöbbet mindig az a madár ér, amelyik sok JÓ versenygalambot tud szolgáltatni. A dúc jövője egyértelműen ezeknek a kezében van. A jó versenygalamb csupán a jelen. De hogy jövő is lesz-e benne, azaz, hogy tud-e magához hasonlókat adni a jövő számára, ez meglehetősen bizonytalan és mondjuk 50%-os esélyű. Az extra tenyészgalamb esélyszáma viszont 80-90%. Így hát azok a belgák, hollandok, németek, akik a japánoknak egymillióra terjedő pénzekért odaadják barcelonai, St. Vincent-i győzteseiket többnyire jobb üzletet csinálnak megítélésem szerint, mint a vevők, akik azért elég nagy zsákbamacskát vett vele együtt. Miért van ez így? Hát azért, mert JÓ ÖRÖKÍTŐ egy galamb kizárólag akkor lehet, ha az additív tulajdonságokban olyan erős, hogy utódaira többletet tud ezekből átadni. Amely utódoknál e többlethez príma vitalitás (azaz nem additívok) sikerülnek, azokból lesznek a menő versenyzők.

 

  Ezzel szemben extra pályafutású, vagy mindenképpen remek versenygalamb lehet egy olyan is, mely additívokban jó ugyan, de nem különösen, viszont olyan remekül sikerült heterózison alapuló génhatások jutottak érvényre bennük, hogy túláradó vitalitásuk, pompás regenerálóképességük, folyton formában létük teszi lehetővé, hogy sokat tevődhessenek be a kosárba, s mindig jó teljesítményt nyújtsanak e többletükből adódóan.

 

  Az ilyen galamb – ha kitűnő pályafutása alapján JÓ-nak minősítjük – a tenyésztésbe kerül, és a „jót a jóval” elv alapján valami magához hasonlóval kerül párba, akkor bizony 14 éves koráig várhatjuk, hogy adjon valami jót. Vagyis ebben az alternatívában ez a jelszó alapvetően fals.

 

  A JÓ fogalma tág! Vegyünk gyermekpéldát. Az egyik azért jó tanuló, mert nagy a tehetsége, pedig alig tanul. A másik nem rossz fejű, de tanul is, ez is jó. A harmadik közepes fejű, de nagyon becsületes, szorgalmas gyerek. Így hát végül ez is jó. MINDEGYIK JÓ, CSAK EGÉSZEN MÁSKÉPPEN! Így van ez a galambokkal is. Ha az additívok kiválóak, akkor ennek az átöröklésére sok az esély. Ha a nem additív eredetű értékek teszik jóvá a madarat, annak a továbböröklésére kicsi az esély.

 

  Összegezve tehát a tenyésztés dolgaiban helyes ismeretanyagot, arra van szükség, hogy a tenyésztésbe állított madaraink az additív értékmérőkben maximálisan extrák legyenek. Ha ezekben egyenként és külön-külön van 20% többletük az általában jónak számító galambok között, akkor számíthatunk arra, hogy utódaik átlagosan 10%-al lesznek a többi felett, ha a tenyészmadár párosítási partnere is átlagos volna. Ha mindkét tenyészmadár például küzdenitudásban vagy gyorsaságban meghaladja a normál-jók minőségét, akkor az utódoknál is 20% többletre kalkulálhatunk.

 

  Az ily módon extrán megválogatott tenyészmadarakat lehetőleg úgy párosítsuk, hogy a születendő utódokban vagy kedvező keresztezés jöjjön létre, akkor lesz príma vitalitás stb. vagy pedig legalábbis arra vigyázzunk, hogy a párosításból adódóan azért legyen elég „friss vér” az utódokban, ami a heterozigozítás (heterozigótaság) alapfeltétele, így vele együtt a vitalitásé stb. is.

 

  A NEM ADDITÍV GÉNPÁROKNAK képzeljük el egy hosszú, kb. ezer génpárból álló láncolatát. Ezekből kb. 500 génpár homozigóta, azaz azonos, a másik 500 pedig heterozigóta, azaz különbözik egymástól. A négy változat: AA, BB, mint azonos és ab vagy ba mint eltérő génpárok. Ha az azonos előjelű génpárok száma és a nem azonosaké kb. fele-fele arányú, akkor normál vitalitás állapot van. Ez a többség. Ezek a normál vitalitású galambok, amelyek normális ellenállóerejűek, átlagosan regenerálódnak nehéz versenyek után, s melyek néha közepes ideig formát is mutatnak.

 

  A NEM ADDITÍV GÉNPÁROKAT tehát úgy kell párosítás útján befolyásolnunk, lehetőleg csökkenjenek az azonos AA vagy BB génpárok, de szaporodjanak az eltérő ab vagy ba előjelűek. Mindegyik párba az egyiket az apa hozta, másikat az anyától kapta a galamb.

 

  Ha rokontenyésztéssel, vagy szorosabb körön belül szaporítjuk madarainkat, akkor arányosan több AA vagy BB génpár alakul ki, ezzel szemben kevesebb ab vagy ba. Azért, mert a családon belüliek nagyjából azonos eredetű génkészlettel rendelkeznek, így az utódokban szaporodik ugyanezeknek a géneknek a hányada és fogy az idegen géneké. Ezzel arányosan csökken a vitalitás, a teherbírás, az ellenállóerő, kevesebbszer és rövidebb ideig tartó lesz a forma. Az 500/500 génpáros arányból pl. 600/400-as arány alakul a homozigóták javára. Ha azonban ügyesen iktatunk be rendszeresen friss vért, vagy egyenesen keresztezést alkalmazunk, akkor rendszerint az ab vagy ba – tehát eltérő előjelű – génpárok kerülnek túlsúlyba az azonosak hátrányára. Vagyis az 500/500 arány helyett kialakul egy 650/350-es heterozigóták javára.

 

  A keresztezés általában annál inkább eredményez ilyen kedvező vitalitás stb. javulást, minél inkább eltérő eredetű vonalak azok, melyeket összehozunk. Így például, ha átlagos ceglédi galambokat – melyek tudvalevően Toldi, ezen túlmenően Horváth eredetűek – Horváth galambokkal keresztezünk, ez a várható génpár arány kb. így fest majd 550/450, azaz nem túl nagy az eltérés a normális 500/500-as állapothoz képest. Kevés a heterózis. De ismert, hogy igen jó eredménnyel kereszteztek be oda pár Delbar-madarat, mert a Delbar-ok génkészlete alaposan messze esik a ceglédiekétől. Így a kettő kombinációjából ilyesfajta nem additív génkészlet alakult ki: 700/300, azaz 700-szor ab vagy ba és csak 300-szor AA vagy BB. Az előbbiek számának növekedése arányában fokozódik a vitalitás, teherbíróbbak, többször kerülnek formába és tovább tart a forma.  

 

  Mellette a madarak additív értéke olyan, mint ami a két egymással összehozott törzs közös összértékének a közepe. Vagyis: nem olyan túl gyors, de kiváló hosszútávú madarak, jelentős küzdenitudással. Ha a ceglédi galambokat mondjuk Janssen madarakkal kereszteznénk, ugyanilyen jelentős vitalitásjavulásra lehetne számítani, nem lennének olyan jó hosszú távúak, csak 700 km-ig, de lényegesen gyorsabbakká válnának. Mert az additív tulajdonságok alapján ezt lehet előre is biztonsággal kiszámolni, s a nem additívok alapján pedig azt, hogy a nevezett törzsek közötti jelentős távolság miatt komoly előrelépésre van kilátás, a fentebbi elvek miatt.

 

  Az additív és nem additív öröklésmenet következetes, a párosításokbani kiaknázásával nem bizonyos, hogy lényegesen több sampion galambot nevelünk fel, mint amennyi a véletlen útján születik szerte az országban, DE az bizonyos, hogy általa sokkal több jól használható versenygalamb születik. A klasszissá válás szerencse kérdése is. Mint a kártyajátéknál, hogy mi kerül a kezünkbe osztás után. Bizonyos, hogy az általunk tenyésztett állomány átlagos versenyértéke – ha így tenyésztünk és nem csupán „jót a jóval” alapon – jelentősen fokozódik. És több jó galamb, több ászgalamb is. Ezek vonzzák egymást.

 

  Valami más kategória, ha a „jót a jóval” elvet nem hazai mércével mért jó galambokkal, hanem IGAZI VILÁGKLASSZISOK közvetlen retyerutyájával csináljuk.

 

  Cruyff, Beckenbauer, Pele és Kisfalu alkalmi focicsapatának játékosai között egy éktelen hosszú minőségi skála van sok százezer lépcsőfokkal. Ha ennek a lajtorjának a közepe táján lévő jókat a jókkal igyekszünk összebütykölni, úgy épp annyira kevés előrehaladás várható egy galambászöltő során, mint azt az előbb igyekeztem levezetni. De a lajtorja legtetején lévő néhány legjobb ANNYI SÚLYCSOPORTTAL van fölötte a többinek, hogy ha ezeket párosítjuk – elvben – egymással, akkor azért olyan nagymérvű a szelekciós differencia ezek és a lejjebb levők között, hogy ezen a szinten már kijöhet valami olyan, amit mi itt lenn, a „jót a jóval” elv körültekintés nélküli alkalmazása során elképzeltünk.

 

  Piet de Weerd egyszer valahol azt írta: egy rossz formában lévő Muhammad Ali is szétverhetné a holland NPO szaklap teljes szerkesztőségét (akkor ő is ott dolgozott, azért nevezte meg ezt). Ez a gondolat valahogy jelzi azt a különbséget, ami Cruyff, Beckenbauer, Pele, Lasse Viren, Juantorena stb. és a világ többije közt van, vagy volt persze. Ilyen falrengetően nagy galambok voltak a Klare, a Zwarteband, a Prins, a „45”, a Ware Ijzeren, a Dolle, a Somers-féle Dokus, amelyek az egész világot lenyűgözték. Ha valaki ilyenek megszerzésére és csak egymás közti párosítására vállalkoznék, ebből még kijöhetne valami, mert ezeknek a többlete kibírná azt is, hogy a „jót a jóval” elv kissé féloldalas. De akkora a többlet a másik oldalon.

 

  No de vízzel főzve nem ajánlatos!

 

 

 

  Összegezve az egész mondanivalómat:

 

 

 

  A józan, reális, megalapozott elmélet egy évszázad legjobbjainak a tapasztalatait foglalja magába. Ezért – hacsak nem zseni valaki – aki ahelyett hogy elvetné magától a tanulás és az arra épített gyakorlat elvét, igenis keresi azt, AZ BIZTOSABBAN ÉS TARTÓSABBAN JUT ELŐRE, mint a véletlenszerűen villogók, akik közül azonban mindig lesz pár, akinek láttán felvetődik bennünk a kétely, hát érdemes? IGEN ÉRDEMES!

 

 

 

 

 

Anker Alfonz  (1979 november)

 

 Ferenczi Igor gyüjteményéből

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: ANKER talán utolsó írása
tauben, pigeon, porumbei, postagalamb GÁSPÁR ISTVÁN - © 2008 - 2026 - pannonmaraton.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat