tauben, pigeon, porumbei, postagalamb GÁSPÁR ISTVÁN

A Pannon Maraton Klub 2009 - 2010 évben rendezett versenyeinek CSAPATBAJNOKA (jobbra a 85427 hím látható 755 km lerepülése után 2047 társát utasította maga mögé és 14 órai szállás után NEMZETKÖZI I. díjat nyert!


Barcelona: a verseny (második rész) 


1959 elõtt a hollandok nem is érdeklõdtek a barcelonai verseny iránt, hiszen a szervezõk (Cureghem Központ) csak akkora tették lehetõvé a számukra, hogy indulhassanak a versenyen. Annyi feltételt szabtak, hogy a galambokat Brüsszelig autóban szállítsák. Mindenrõl a hollandoknak kellett gondoskodniuk. Örömmel elfogadták ezt a feltételt, hiszen a szállítás nem okozott gondot, mivel mindösszesen 489 db galambot neveztek a versenyre.

A barcelonai verseny elsõ nemzeti gyõztese Hollandiában a bártulajdonos Beckers volt. Ez a gyõzelem a nemzetközi listán a 18. helynek felelt meg. A helyi galambászok egy álló hétig ünnepelték Beckers gyõzelmét a bárjában. A helyi jelzõt egyáltalán nem szabad alábecsülni, mivel rengeteg tenyésztõ élt akkoriban Hollandiában és Belgiumban, tehát lehet, hogy el sem tudjuk képzelni, mennyi sör fogyott!

Az 1959-es verseny elsõ helyezettje a híres Marcel Desmet volt, Waregembõl. A gyõztes galamb egy kovácsolt, özvegy hím volt, egy tiszta Stichelbout. 4184 galamb közül érte el az elsõ díjat.

Egy évvel késõbb, 1960-ban ismét egy ismert név gyõzött: Monin, aki közel lakott a francia határhoz. Özvegy hím galambja 4441 résztvevõt elõzött meg, néhány héttel azután, hogy dúctársa megnyerte a  Marseille nemzeti versenyt. 

Ugyanebben az évben a holland galambok közül (1029 db) Naus galambja nyert: A galamb tiszta vérû Delbar, neve: Luie, a lusta. A holland galambok növekvõ száma azt mutatja, hogy megnõtt az érdeklõdés a barcelonai verseny iránt.

 

A holland zászló

 

Ami 1961-ben történt, arról még a tûzhöz legközelebb állók is azt gondolták, hogy lehetetlen: egy holland, Krauth nyerte meg a barcelonai versenyt, 3578 induló galamb között.

Ez igazi szenzációnak számított, hiszen a holland galamboknak nagyobb távolságot kell megtenniük. Manapság a holland gyõzelmen már nem lepõdik meg senki sem. Annyira meghatározó lett a holland galambok szerepe, hogy már a feleresztés elõtt vannak kedvencek, gyõzelemre esélyesek.

És ha már ilyen szenzációs dolgokról beszélünk, hát akkor, ami 1962 és 1963-ban történt, igazán annak számít…

A galambsport történetében idáig egyedülálló módon, ugyanaz a galamb nyerte meg a barcelonai nemzetközi versenyt!

Ez a madár szintén egy hím galamb volt, a sörfõzõ Demaret dúcából, Belgiumból, aki 1961-ben 3300 galambot, majd 1962-ben 3599 galambot elõzött meg. A galambászok le voltak nyûgözve. A „barcelonai csoda” - így nevezték el a galambot - Bricoux vérvonalú volt. A galambok között ezt a ritka „fehér hollót” egy belga tenyésztelep, a D:D:D. vásárolta meg. Tudomásom szerint ez volt az elsõ tenyésztelep Belgiumban.

De azokban az idõkben volt még egy másik repülõ csoda is: egy tojó, akit úgy hívtak: „AVak” a tilburgi Mr. Dusse-é. A „hölgy” megnyerte úgy a nemzeti Saint Vincenti, mint a nemzeti Dax-i versenyt! Ugyanabban az évben! És mindkét verseny fõdíja egy autó volt, ami szintén unikumnak számított!

A tenyésztelep ezt a tojót is megvásárolta, és összepárosították õt a Demaret hímmel. Így hozták létre a „csodapárt”, de ha hiszik, ha nem, egyetlen jó utódot sem adtak.

Ami a barcelonai versenyt illeti, a sajtónak bõven volt mirõl írnia ezekben az években. Egyik szenzáció követte a másikat. Egyik rekord követte a másikat.

Vegyük például a híres Deraedt van Gembergent, aki megnyerte Barcelonát 1964-ben 3845 galamb közül, és a következõ évben ugyanaz a galamb a 2. helyezést hozta el a híres versenyrõl.

Tehát ha nem a Demaret csoda madara indult volna abban az évben, akkor akár ez a galamb is lehetett volna két egymás utáni évben a barcelonai verseny gyõztese. Így „csak” egy elsõ és egy második díjat tudott nyerni két egymás utáni évben.

Miért nincsenek manapság ilyen madarak? - merülhet fel a kérdés. Talán azért mert erõsebb a mezõny, és nagyobb az induló létszám. De ha figyelembe vesszük azt, hogy mennyit kap egy barcelonai gyõztes, akkor elképzelni sem tudjuk, hogy mennyit adnának egy olyan galambért, aki két egymás utáni évben egy elsõ, és egy második helyezést hoz. Gyõzni Barcelonában, az egy dolog, de hogy két egymás utáni évben kiváló eredményt elérni: hát az már csoda számba megy.

 

Megjegyezendõ

 

1964 ilyen év volt, több okból is. Nemcsak azért mert, Deraedt van Grembergen galambja nem nyerte meg Barcelonát, pedig így másodjára tudott volna holland galamb gyõzni a verseny történetében, hanem, mert a versenyt az a Sjef van Wanroy nyerte, akinek a nevét olyan hírességekkel említették együtt, mint Catrijsse, vagy Delbar és még sorolhatnám.

1965-ben holland galambász nyert, Mr. van Bommel, aki 4036 galamb közül érte el az elsõ helyezést. A következõ évben, 1966-ban, a lauwei Andre Vanbruane nyert, 4343 galamb közül, és ezt a gyõzelmet egy szépen ívelõ karrier követte.

1968-ban a németek gyõztek másodjára (Mr. Ross 5348 indulóból), aztán két évvel késõbb, 1970-ben, egy belga versenyzõ, Mr. Desmet Lippens lett az elsõ.

 

1971 és 1973

 

Az 1971-es versenyt gyakran a legnehezebbként emlegetik, hiszen kibírhatatlan volt a hõség és ráadásul szembeszélben kellett repülniük a galamboknak. Senki sem számított arra, hogy ilyen körülmények között holland galamb lehet a gyõztes. Mégis, a holland Mr. Huls nemcsak, hogy korán fogta a galambját, hanem meg is nyerte Barcelonát! Így õ lett a harmadik holland gyõztes.

Ezt a kis hím galambot Pollmann vásárolta meg, mintegy 10 000 Guldenért, ami 4500 $-nak felel meg. De akkoriban még nem jelentkeztek a japánok. Azt hiszem az elsõ importáló Mr. Otha volt. Az elsõ európai exportálók pedig a japán Asakura - aki Belgiumban élt - valamint a néhai Mr. Jules Gallez voltak - de azért ebben nem vagyok teljesen biztos.

A 70-es évek eleje a belga Jef Carlens évei voltak. Ez a galambász egy igen egyszerû ember volt. Soha életében nem takarította ki a dúcot, soha nem járt állatorvosnál, és igen erõsen hitt a galambok immunitásában és azokban a galambokban, amelyek igen erõs szervezetûek voltak és természetes ellenállással rendelkeztek mindenféle betegség ellen.

Korszerûtlennek tûntek a módszerei, de hát a gyõztesnek mindig igaza van és Carlens bizony gyõztes volt, egyik hosszú távú versenyt a másik után nyerte. 1973-ban pályafutását megkoronázta a barcelonai gyõzelemmel.

Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a kezembe foghattam ezt a kék tojót, a japán bankár, Shimamura dúcában. Õ volt az egyik elsõ Barcelona gyõztes galamb, akit Japánba adtak el.

A holland nemzeti bajnokságot abban az évben (1001 induló galambbal) szintén egy igen ismert név nyerte, Mr. v d Wegen .

 

 

 

1974-1979

 

1974-ben a verseny történetében elõször a galambok induló létszáma meghaladta a mesés 10 000 darabot. És ez a verseny lett az eddigiek közül a leggyorsabb. Hajnalban érkeztek az elsõ galambok, és a német Sutor nyerte a versenyt, 10 273 galamb közül.

1976-ban a belga Roger Florizoone nyert 11 016 induló galamb közül, ami rekordnak számított a létszám tekintetében.

Hollandiában pedig két egyszerû munkásember, két laboráns, a Kuypers testvérek nyerték a holland nemzeti bajnokságot, és ez a gyõzelem a számukra egy hosszú, és igen eredményes hosszú távú versenyzés elsõ állomását jelentette.

Hollandiában is sok tenyésztõ, de Belgiumban még ennél is többen lettek sikeresek a hosszú távú versenyzõ-páros, Kuypersék vérvonalával. Különösen a belga van der Poel neve érdemel említést és az õ egyiptomi partneréé, Bucklyé.

1979-ben egy teljesen ismeretlen versenyzõ nyert Luxemburgból: Cristen 10 502 induló galamb közül nyerte meg galambjával a versenyt, de a tenyésztõ neve a gyõzelem után a feledésbe merült...

Hollandiában, Mr. P. v. d. Slik, „Sterke” (Az Erõs) nevû galambja, 1988 induló közül nyerte meg a nemzeti versenyt. Pollmann, ezt a galambot megvásárolta tenyészállomása számára, és azóta is esküszik rá, hogy ez a legjobb tenyészgalamb, amit valaha vett.

Valóban, sok hosszú távú gyõztes vérvonalában megtalálható „Sterke”.

Mr. v d Sliknek hihetetlenül erõs galambjai voltak azokban az években. Még mindig emlékszem az 1981-es holland Saint Vincenti versenyre, ami minden idõk legnehezebb versenye volt. A verseny hatalmas veszteségekkel zárult.

Az egész holland galambász társadalom legnagyobb meglepetésére azonban ugyanaz a Mr. v d Slik, nagyon korán regisztrálta csapatát. Megvásároltam tõle a gyõzteseket egy japán galambász számára. A csapat leszármazottai nagyon híressé tették ezt a japán tenyésztõt a felkelõ nap országában, de szegény Mr. v d Sliknek viszont ezzel be is fellegzett.

1978-ban a 78 éves belga Grijspeerdt gyõzött, ezt a galambot pedig Vanhee vásárolta meg.

Hollandiában Mr. Oostenrijk galambja lett a legjobb az indulók között (2058 galamb).

Sajnos, nem sokkal késõbb elhunyt, de a galambjai tovább vitték nevét a hosszú távú bajnokságokon.

Az 1979-es induló létszám (12 201 db) világossá tette, hogy Barcelona elfoglalta helyét a versenyek között: megnyerte a hosszú távú specialisták szívét.

Egy belga galamb, az „Argenta” (Gijselinc tenyészetébõl) nyerte a versenyt, a holland galambok közül pedig az öreg Dusarduyn galambja lett az elsõ. Ez volt neki a 13. nemzeti gyõzelme. Ez egy olyan rekord a holland galambászatban, amit talán soha sem fognak megdönteni.

Dusarduyn nagyon érdekes ember volt. Híres volt Hollandiában és Belgiumban, de külföldön egyáltalán nem ismerték meg a nevét. Ennek talán az lehetett az oka, hogy soha nem írt származási lapot, amikor a külföldiek vásárolni akartak Tõle. Mindig azt hajtogatta: „Egy származási lapra azt írsz, amit akarsz. Mit akarnak az emberek, jó származást vagy jó galambot?”

A hollandok és a belga tenyésztõk elfogadták ezt. És mivel továbbra sem írt pedigrét, így sem japánok, sem pedig a taiwaniak nem vásárolták a galambjait. Ez egyben azt is jelentette, hogy árai alacsonyabbak voltak, így megfizethetõek az európaiak számára is, akik nem törõdnek annyira a származással, mint a külföldiek…

 

 

 

 

A holland áttörés

 

1980-ban 13 666 db galamb startolt Barcelonából, ami újfent rekordnak számított. A gyõztes egy nyugdíjas bankár volt, Mr. Jo Hendriks. Nagy meglepetés volt a gyõzelme, mivel Hollandia északi részén lakik és a verseny is igen nehéz volt.

Nem akarták elhinni, hogy az egyik legnagyobb távolságot leröpülõ galamb lett a gyõztes, ráadásul ilyen nehéz idõjárási körülmények között. A sajtóban többször is úgy írták le ezt a gyõzelmet, mint amelyik az egyik legnagyobb meglepetést okozta a versenyek történetében. De azért ilyen gyõzelmekbõl is akad egy-kettõ. Az emberek is és a sajtó is szereti a túlzásokat…

Hendriks gyõztes galambjának vérvonalában a Van Wanroy törzs is fellelhetõ. Mint ahogyan azt korábban már említettem, Van Wanroy egyike azoknak, aki meghatározó személyisége sportunknak. A 60-as években még a híres belga Vanhee is annyira lélegzetelállítónak találta eredményeit, hogy elutazott hozzá Hollandiába, hogy vásároljon galambjaiból. Ezt a vételt soha nem bánta meg.

Van Wanroy nagyon jó barátja volt Aardennek, akivel több galambot is cseréltek.

Az 1981-es év a holland galambászok számára az áttörést jelentette, mivel Cor Willigers, holland galambász másodjára nyerte meg Barcelonát. Kis tojója 12 202 galambot utasított maga mögé!

 1982-ben a belga Bros Peersman gyõzött. Jól emlékszem a gyõztes galambra és a fiútestvéreire is - egy japán galambásszal jártam ott, aki meg akarta venni a szóban forgó gyõztes galambot.

A japán megkérdezte Peersmantól, hogy milyen vérvonalú a gyõztes galamb, de Peersman erre csak megrándította a vállát:

 „Vérvonal? Mit számít az?”- kérdezte. Azután, végül egy kis töprengés után azt válaszolta, hogy valószínûleg Gorin vérvonalú… A japán boldog volt és felírta: Golin.

„Gorin”- mondtam neki. Köszönöm, köszönöm - válaszolta és újból leírta hogy Golin.

A holland bajnokságot Albert Simons nyerte „Oud Doffertje” unokájával, aki van de Wegentõl származik. Az „Oud Doffertje”neve késõbb még sok nemzeti és nemzetközi gyõztes galamb vérvonalában fellelhetõ lesz.

Azt gondolhatná mindenki, hogy Mr. Simons nagyon boldog volt a gyõzelme után, de tulajdonképpen életének egyik legszomorúbb napja volt. Az történt, hogy a galamb megelõzte tenyésztõjét, és mivel Simons úr nem volt a helyén, ezért a nemzetközi versenyben a második helyezésre csúszott vissza. Mindössze néhány másodperccel elõzték meg.

1983-ban a híres Paul Gimont, a kémikus nyerte a nemzetközi bajnokságot. Galambja vérvonalában megtalálhatóak Vanbruaene és Gorin törzsének egyedei is. Újból!

 

1984, 1985 és 1986.

 

Az 1984-es versenyt ismét izzasztó hõségben rendezték és ráadásul szembeszél fújt. Újból egy ismert név gyõzött: Andre Vanbruaene, akit már említettem. Õ és Demaret ketten, akiknek kétszer sikerült megnyerniük Barcelonát. Az egyetlen különbség közöttük az, hogy Demaret ugyanazzal  a madárral nyert kétszer.

 

1985-ben a hollandok versenyét a 24 éves Cees Boeters nyerte, aki viszont elfelejtette kitölteni a nemzetközi versenyszelvényt! Pedig az õ madarának jobb volt a métersebessége, mint a nemzetközi gyõztes Mr. Vervisché! A nyertes galamb származásában fellelhetõ Bruno Waelkens vérvonala és egy kevés Vanbruane vér is. Boeters 2002-ben nyert Barcelonából. Ha egy kicsit figyelmesebb lett volna, 1985-ben õ lehetne a harmadik, akinek sikerül dupláznia Barcelonából.

1985, a Smaragd Barcelona éve volt a holland W. v. Leeuwennek. Miután 1984-ben megnyerte a tojók kategóriáját, most másodjára vitte el a pálmát a nemzetközi listán, a tojók kategóriájában, 3254 galamb ellenében.

 

1986-ban egy tojó (a német Schlomer dúcából) nyerte meg a nemzetközi versenyt. 18076 galamb elõtt ért a célba, 996 métersebességgel, ami azt jelenti, hogy ezúttal igen nehéz volt a verseny.

Mint már korábban is volt róla szó, az embereket gyakran hallani vitatkoznak arról, hogy melyik volt a legnehezebb verseny? Néhányan az 1987-es versenyre esküsznek. Elviselhetetlen volt a hõség, és a levegõ hõsei alig-alig jutottak elõre. A métersebesség 803 m/p volt (21545 galamb indult) és a gyõztes hím annyira apró termetû volt, hogy belefért egy söröspohárba. A tulajdonosa egy belga volt: Cretien Vanoppen.

 

 

Ez volt az egyik legutolsó a gyõztes galambok közül, akit jómagam is szerettem volna megvásárolni. A zsebemben két millió belga frankkal (45 000 USD) mentem érte, de ez sem volt elegendõ! „Ez a világ megbolondult” – gondoltam, és abbahagytam az ilyen galambok megvásárlását. Vanoppen gyõztes galambja van de Wegen és Kuypers vérvonalú volt.

 

A leggyorsabb a történelem során

 

1988-ban a gyõztes 21195 galamb közül került ki, a sebessége 1393 m/p volt. Ez minden idõk leggyorsabb ideje, ami a hátszélnek volt köszönhetõ. A vérvonalban Kuypers x van Geel található, a tulajdonos pedig W. v. Leeuwen volt.

1990-ben egy vörös hím, a német multimilliomos Hermes tulajdona volt a leggyorsabb 28128 galamb közül. A származási lapjában újból fellelhetünk holland neveket.

Hollandiában Mr. Schlagen nyert. Sajnálatos módon ez a gyõzelem egyben a halálát is jelentette…A galambot, mint majdnem minden barcelonai gyõztest szoktak, eladta. Miután megkapta a pénzt, a saját fia lelõtte. Hentes volt, mint oly sokan az ismertebb nevek közül (Sylvere Toye, Raymond Hermes, Pochet, Romein, Hofkens és mások).

 

A belga van Roye nyerte az 1991-es versenyt (27167 versenyzõ közül), a számazásában v. d. Wegen vér csörgedezik.

 

Egy másik rekord

 

1992 egy másik emlékezetes év volt. Július 3-án péntek este a galambász világ megdöbbenten értesült arról, hogy két galamb megérkezett haza a feleresztés napján! A belga hentes, Eugene Pochet éppen kávézott a verandáján, amikor megpillantotta a két barcelonai versenyzõt leszállni a beugróra. Késõ este, 21. 19- és 21.27-kor rögzítette a galambokat. Rendkívül erõs volt a hátszél, a métersebesség 1267-re ment fel ennél az 1011 km-es távolságnál.

Hollandiában, Brasse rögzítette az elsõ galambot, aki 01. 00-kor érkezett, a barcelonai versenyek történetében elõször éjszaka! Pochet-et is legyõzte, mivel messzebb lakik nála, de a nemzetközi gyõztes Biemans volt (1290 m/p-es métersebességgel), aki még távolabbról versenyzett.

A gyõztes galambot egy olasz tenyésztõ vette meg, aki fagylaltot árult Angliában és így gazdagodott meg. Az olasz 350 000 holland guldent fizetett a galambért, ami 160 000 USD-nak felel meg. Ez az eddigi legmagasabb ár, amit valaha egy galambért kifizettek.

 

A következõ évben, 1993-ban szintén holland versenyzõ gyõzött, a bártulajdonos Jan Theelen. „Rikky” nevû galambja 33145 versenyzõ elõtt szerezte meg a gyõzelmet. Ez volt az eddigi legmagasabb induló létszám (1101 métersebességgel).

„Rikkyt” nem adták el sem Japánba, sem Angliába, sem Taiwanba, hanem Európában maradt. A belga Lus Sioen és taiwani partnere vette meg.

 

Gijselbrech, a belga Knesselaereébõl 1995-ben gyõzött (1000 métersebesség) és a gyõztes galamb vérvonalában Vanbruane vérvonal is található. (20936 galamb indult)

 

A belga Thone Willems gyõzött 1996-ban egy özvegy tojóval. Alacsony volt a métersebesség, 966 és 20129 galamb indult a versenyen.

 

 

 

 

1998-ban ismét a német zászlót emelték magasra. Kipp 14139 versenyzõt gyõzött le, 1139-es métersebességgel. A galamb származását tekintve tiszta holland vérvonalú volt, nem is csoda.

A német milliomosok, akik elkezdték a hosszú távú versenyzést, mind Hollandiába jártak galambot vásárolni.

 

A legidõsebb

 

1999-ben egy hétéves tojó, akit a holland Torreman tenyésztett, természetes fészekállapottal indulva nyerte Barcelonát (28095 induló létszám, 1124 métersebesség). Ez a galamb volt az eddigi legidõsebb gyõztes galamb. A szármázásában ismét rábukkanhatunk az „Oud Doffertje” és a ”Sterke Barcelona v d Slik” vonalakra.

 

2002 elõtt mindig kommentálták a barcelonai versenyt, és egyúttal írtak az elõzõ évekrõl is. Kiderült, hogy 1999-ben, 2000-ben és 2001-ben egyaránt holland tenyésztõ gyõzött és mind a háromszor tojóval.

És aztán mi történt 2002-ben? A holland Gardien RBB gyõzött. A métersebesség 1245 m/p és a gyõztes 26944 induló közül ismét egy tojó.

 

A 2002-es gyõztes

 

A „Gardien RBB” elnevezés négy barátot takar. Az egyikük Cees Boeters. Amikor a gyõzelmük után arról faggatták õket, hogy hogyan galambásznak – hát bizony sokan felvonták a szemöldöküket!

 

  • Soha nem takarítják a dúcokat. A trágya körülbelül 10 cm-es, és erre szórják a magokat.
  • Éjjel-nappal nyitva van a galambház, így akkor repülnek ki és be a galambok, amikor csak akarnak.
  • Soha nem használnak gyógyszereket. A vitaminok pedig azoknak az embereknek valók, akiknek mentális problémájuk van - ezt vallják! A galamboknak erre nincs szüksége. Az egyetlen, ami számít, hogy a legerõsebbek maradjanak meg.
  • 122 galambot tartanak a dúcban, és ha hiszik, ha nem, ebbõl 118-at indítottak el azon a versenyen. Az összeredmény elég gyenge volt. Még húsz galamb eredménye sem nevezhetõ számottevõnek a 118 induló galambból, ami viszont számít, az a gyõzelem!

Még az is lehetséges, hogy ennél több galamb is felfért volna a listára, de mind a négyen igen ittas állapotban voltak, amikor a galambokra vártak. Kettõjüknek a zsebében voltak a gumigyûrûk, és teletömködték az órát.

De mit számít mindez? A legfontosabb dolog az életben boldognak lenni - ezt mondják. Õket pedig két dolog teszi boldoggá: a sör és a galambok… De, hogy milyen sorrendben, ezt senki nem kérdezte tõlük.

A gyõztes tojó éppen egy kisgalambot nevelt, de nem sokat törõdött vele. Talán azért, mert egyszerre két párja is volt. Vagy éppen ez a két hím volt számára a motiváció? Azt azonban senki nem tudja megmondani, hogy a kettõ közül melyik a kisgalamb apja? Ez nagyon rossz hír volt mindazok számára, akik szerették volna megvenni ezt a kis galambot, és még egy korrekt származási lapot is kívántak volna mellé.

Ez a Boeters ugyanaz a versenyzõ volt, aki megnyerte a holland nemzeti bajnokságot, de mivel elfelejtette kitölteni a nemzetközi versenyhez szükséges nyomtatványt így lemaradt a nemzetközi elsõ helyrõl - pedig akkor még részeg sem volt.

 

Mindezek eredményeképpen a Boeters-név bizony nem lett aranybetûkkel felvésve a versenyek versenyének történetébe. Hát ilyen is lehet egy gyõztes...

Az állatorvosok tönkremennének, ha mindenki úgy galambászna, ahogyan Boeters galambászik. De ez számára egyáltalán nem okoz problémát. Bezzeg, ha elfogy a sör! De egy barcelonai gyõztessel ez soha nem történhet meg mindaddig, amíg vannak olyan galambászok, akik vagyonokat fizetnek a nyertes galambért.

Bolondok ezek a vásárlók? Nem olyan régen egy bélyeg cserélt gazdát egy kisebb vagyonért és egy régi pénzérmével is ez történt. Hogy ki számít bolondnak, nem tudom! De abban biztos vagyok, hogy a barcelonai verseny megnyerésérõl nagyon sokan álmodoznak, hiszen EZ A VERSENY!

 

Incidensek és balesetek

 

De persze nem minden arany, ami fénylik! A hosszú évek alatt olyan dolgok is történtek, melyeknek nem lett volna szabad megtörténniük, hiszen így beárnyékolják a leghíresebb maratoni versenynek a történetét.

Említek néhányat:

 

·       Egy vérmes galamblány története

 

A galambászok gyakran csodálkoznak, hogy egyik-másik kedvencük miért nem jön soha többé haza. Lehet, hogy valami ilyesmi történt…

Néhány évvel ezelõtt az egyik teherautó sofõrje valami rettenetes zajt hallott az egyik kosárból. Kisvártatva pedig látta is, hogy mi történik. Egy tojó és 17 hím volt abban a kosárban és az egyik hím igen elégedetten érezte magát. Újból és újból szerelmeskedett a tojóval. Ettõl aztán érthetõ módon a többi hím teljesen kimerült, még mielõtt egyetlen métert is repült volna. Persze a bekosarazásnál történt a hiba. Amikor a sofõr lejelentette a fõnököknek, hogy mi történik, azt válaszolták, hogy tilos kinyitni a kosarakat. Amikor megtörtént a start, 11 galamb alig tudott elrepülni, mivel a verekedés következtében teljesen bedagadt a szemük.

Ugyanabban az évben még másik három galambot is találtak holtan a teherautókban, az egyik galamb pedig néhány méter repülés után holtan esett le a földre.

 

·       Madarak tûnnek el

 

És vannak történetek eltûnt madarakról is. Valamikor a nyolcvanas években nagyon rossz állapotban voltak a kosarak. Azon a héten, szerdán, amikor még igen csak a starthely felé kellett volna tartania a szállítmánynak, néhány galambász este a dúcában meglepõdve találkozott bekosarazott madarával. Rajtuk volt a gumi gyûrû, a titkos bélyeg, egyszóval minden rendben volt, csak éppen a sofõr nem vette észre a galambok eltûnését!

Hála ezeknek a becsületes galambászoknak, rendben zajlott le a verseny.

1983-ban néhány galamb eltûnt Brüsszelben és 1989-ben pedig egy holland galambász dúcába a várható érkezés elõtt jött meg egy galamb.  Nemzetközi gyõzelmet jelentett volna ez az idõ, amiért pedig a japánok vagyonokat fizettek volna, de ez a galambász nagyon becsületes volt, ezért sportszerûen lejelentette. Egy aranyórát kapott jutalmul.

1990-ben amikor a kosarakat ki akarták vinni a teherautókhoz az egyik kosár alja leesett így az egész klubhelyiség tele lett barcelonai versenyzõkkel!

1993 volt az utolsó olyan év, amikor galambok tûntek el.  Azóta csak olyan kosarakat lehet használni, amelyek 100 %-ban biztonságosak, és valóban, azóta nem is történt semmilyen baleset sem.

 

·       Rossz kondíció

 

Azt gondolhatnánk, hogy azok a galambok, akik ilyen versenyen indulnak, kiváló kondicióban vannak, de ez egyáltalán nem biztos, hogy így van! Vannak néhányan - az úgynevezett aranyásók - akik abban reménykedve, hogy a japánok megveszik a gyõzteseket, olyan galambokat is beneveznek, akiknek semmilyen esélyük sincs.

Azok, akik rendszeresen küldenek galambokat Barcelonába, állandóan panaszkodnak néhány galamb állapotáról: könnyes szemek, borzolt tollruházat. Ilyen galambokat bekosarazni nem fair a többi galambbal szemben sem, arról nem is beszélve, hogy esélyük sincs a hazajutásra.

Barcelonában sokszor lehet látni spanyol galambászokat is, amint hálóval próbálják kihalászni a tojásokat a kamionokból, mivel azt hiszik, hogy a belga és a holland galambok jobbak. 1990-ben nem kevesebb, mint 121 tojást találtak! Micsoda szégyen ez! Csak a bolond kosarazza be azt a galambot, amelyik éppen tojásrakás elõtt áll.

 

Zárszó

 

A figyelmes olvasó talán észrevette, hogy néhány évet kihagytam. Ez nem azért történt, mert azokat a gyõzteseket nem tisztelem, hanem azért, mert nekem is válogatnom kellett, hogy ez a sorozat ne legyen túl hosszú és unalmas.

Le akartam írni a versenyek történetét, és azoknak, akik olvasás közben unatkoztak, van egy jó hírem:



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 36
Tegnapi: 52
Heti: 147
Havi: 1 437
Össz.: 545 193

Látogatottság növelés
Oldal: Barcelóna története II.
tauben, pigeon, porumbei, postagalamb GÁSPÁR ISTVÁN - © 2008 - 2024 - pannonmaraton.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »